Quesadilla No 2

2010 augusztus 19. | Szerző: Dió Bisztró |

Annyira belejött a gyerek keresztanyja a quesadilla készítésébe, hogy hirtelen felindulásból mielőtt jött volna hozzánk szombaton vendégségbe a minimál konyhájában begyúrt még egy adagot, és elhozta a kész tésztát hozzánk reggelire. Mivel szombaton végül a piacon lángosoztunk reggeli gyanánt, a tészta kelt még egy kicsit a kocsiban, pihegett egy kicsit egész nap aztán a hűtőben és vacsora lett belőle. Átgyúrtuk, akkuratásuan kettőbe vettük, és 2×8 gombócot gyártottunk belőle (mondanom sem kell, hogy dupla adag tésztát csináltunk nagy lelkesen). Az első nyolcat ő nyújtotta ki, a második nyolcat én, viszont ő sütötte ki az összeset (nem volt otthon csak rétes liszt, ami ugyebár nem igazán tapad, ezért én csak kicsit nyújtottam nyújtófával, a többit a lángososoktól ellesett mozdulattal kézzel nyújtottam ki a végleges palacsinta sütő méretűre és -formájúra). A kontakt grillemet nagy felelőtlenül a sógoromra hagyományoztam, ezért a francia szendvics sütőmben sütöttük meg a kicsikéket, de így is nagyon finom lett, a kicsi és az apja is falta. Csináltunk fotókat a kinyújtott “palacsintáról”, a sütésről (palacsinta sütő olaj nélkül), és a kész szendvicsről (amikor a szendvics sütőbe tette, oliva olajjal megkente a palacsintákat kívűlről mindenhol). Mivel előtte ebéd is volt, nem ettük meg az összeset, hanem kb. a felét egyenként sütőpapírral elválasztva (én nagyon szeretem azokat – pl. Müllerben, DM-ben kapható -, amik fel vannak vágva előre tepsi méretre, és csak ki kell húzni a dobozból), és bezacskózva a mélyhűtőben lefagyasztottuk – nagy meglepetés lesz anyósoméknak, amikor legközelebb jönnek 🙂