Tököltem

Amikor kitaláltam ezt a “tökös” történetet, azt hittem, milyen jó fej anya vagyok, hogy gondolok a gyerekem téli tökszükségleteinek kielégítésére – mára kiderült: a gyerek már a tökfőzelék látványára is csak egy heveny “nyemmel” válaszol (nekem is, meg anyunak is, ami azért már tényleg aggasztó), összeszorítja a száját és nézhetek másik ebéd után. Na mindegy, a nyírturai villámlátogatás eredményeképpen három édes kis formás tökkel jöttünk haza – meg kaporral, de az mire visszaértünk Pestre, megadta magát, azért hál’ istennek találtam a mélyhűtőmben tartalékokat -, és úgy gondoltam, elteszem télire. Nekem majd 37 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezen a műveleten átessek, de úgy tűnik, nem ördöngősség, és tényleg szórakoztató.

Szóval a folyamat a következő volt (mármint nekem):

1. tököt megmos.

2. tököt krumplihámozóval lehámoz.

3. tököt negyedbe vág.

4. tökből magokat kanállal kiszed/kikapar.

5. tököt a cseppformájú reszelőn lereszel (kisebb ujjsérülések).

6. tököt bezacskóz.

7. zacskóból levegőt kinyom, és tököt lelapít.

8. zacskót felcímkéz és mélyhűtőbe tesz.

Jelentem, ma ránéztem, és pont olyan, mint anyáé szokott lenni, így gondolom “mission completed” 🙂