Nos, ez nem egészen igaz, hogy várták, mert konkrétan nem ígért senki levest ebédre, de jó ötletnek tűnt levest főzni, és ha a keresztgyerek apjáról van szó, neki a leves minimum gulyás. Vagy inkább bab. Szóval karfiolunk a hűtőben bujdokolt néhány napig (mert előzőleg rántott karfiolnak indult – A.). Rátaláltunk, bár jól álcázta magát, és krémleves lett a küldetése. Ez a küldetés egyszerűnek tűnt, de csak első hallásra:)
Hozzávalók:
1 fej karfiol
½ fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál barna cukor
1-2 evőkanál olíva olaj
1 csapott evőkanál búzadara
1 pohár joghurt, vagy tejföl
10 dkg császár szalonna, nem túl zsíros
A szalonnából kisütjük a zsírt, hogy ropogós legyen. Félre tesszük.
Közben a karfiolt blansírozzuk, tehát mosás és nagyobb rózsákra szedés után lobogó sós vízben 3-4 percig forraljuk, majd jeges vízben lehűtjük. Erre azért van szükség, mert lerövidíti a főzési időt, nem lesz puffasztó a leves, a karfiol pedig darabosabb marad a turmixolás után.
A kisült zsiradékon – kiegészítve az olíva olajjal – megpároljuk a finomra vágott hagymát, párolás közben rászórjuk a cukrot, megolvasztjuk. A rózsáira szedett karfiolt rátesszük, átforgatjuk. Felengedjük annyi vízzel, vagy zöldség alap lével, amennyi éppen ellepi. 8-10 percig főzzük. Botmixerrel pürésítjük, a joghurtba kevert búzadarával besűrítjük (ha a sima pürésített karfiol állaga tetszik, akkor nem gond, ha ez a lépés kimarad). Felfőzzük és készen is van. Tálaláskor a szalonna kockával megszórjuk. Só, bors jöhet a végén.
Az elkészült levest éppen tálalni készültem, amikor a jelenlévő férfiemberek megkérdezték, mit is fognak ők most enni. Nevén neveztem a dolgokat, az arcokat látni kellett volna:)) Senki nem kért:)) Némiképpen megszeppenve, bár nem tudom mit vártam, kihelyeztem a tálat az asztalra. Az éhségtől vagy a kíváncsiságtól vezérelve, amikor nem néztem oda, szedtek a levesből. Amiben ugyan nem volt hús, nem is volt gulyás, mégis a szalonnától, olyan pasiknak való íze lett – 2x szedtek…. a fotóhoz sikerült mentenem egy adagot:))
