Vannak ételek, amik valahogy elkerülték a figyelmem, nem értettem mi a pláne egy rizses ételben. Nekem a rizs alapból semmilyen, őszintén szólva nem választom, ha az étlapon van. Mivel mostanság a napjaim a változásról szólnak, hogy simuljunk bele a flow-ba, számomra ez arról szól, hogy olyan dolgot próbáljak ki, amit eddig még nem, olyan dolgot kóstoljak, amit eddig még nem, és úgy reagáljak kihívásokra, ahogy eddig még nem. Jamie Oliverről is hallottam, láttam, de kicsit túl soknak, túlzottan pörgősnek találtam. Aztán láttam egy képet, amin a családjával volt, a gyönyörű lányaival, a feleségével, és a most született kisfiával. Nagyon megkedveltem őket, sok mindent megéltek együtt a feleségével, válságban volt a kapcsolatuk, túljutottak rajta, Jamie hajszolta az álmait, minden kockára tett, és most úgy tűnik nyugvó pontra jutottak. Aztán kezembe került a rizottó receptje, ismerkedés okán kipróbáltam. Mit tud ez a fiú???? Mindent. Sikerült. Jamie és én azt hiszem, egy áramlathoz tartozunk. Az álmaikért küzdőkhöz, akik hisznek abban, hogy minden jóra fordul és van szerelem a kudarcokon túl:) Sokan úgy tartják munkaigényes egy kaja, összességében fél óra, ha a vendégek megérkeztek, ihatnak valamit, beszélgethetnek, összerázódik a társaság, nem egy nagy meló egy jó hangulatú este alapja lehet. Ezt a receptet ajánlom randi vacsorához, gyors, finom, és egyszerűségében nagyszerű.
Hozzávalók:
1 liter alaplé
2 db vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
500 g rizottórizs (nálam SPAR saját márkás Arborio)
2 löket száraz fehérbor, nálam pezsgő
100 g vaj
150 g reszelt parmezán
só, bors (frissen tekerve)
olívaolaj
vaj a főzéshez (2 evőkanál)
