A dió

Miért éppen a dió? Nem jutott eszembe semmi ahogy jobban belegondoltam… összeállt a kép. Apai nagyanyám mindene volt a dió, már-már legendává érlelődött a történet, amikor nehéz idők jártak ebből tartotta el a családot télen, az utolsó 1 darabért is képes volt kimenni a kedves fáihoz, szárította, törte, tisztította sütött, főzött belőle. A fa maga is impozáns látvány hatalmas lomb, harsogó zöld levelek. A fák közül ő a hosszú életűek közé tartozik. Úgy tartják, az ember az unokáinak ültet diófát, bízik a jövőben, van reménye hite az életben. Maga a termés is gyönyörű, a kemény héj, benne a finom gyümölcshús. A forma az emberi agyhoz hasonló, 3 tucatnál több neurotranszmittere segíti az agyműködés fejlődését, ha nagyon tudományos akarok lenni:)) Ha nagyon szentimentális, akkor allegória az emberi lét lényegéről. Amikor véget ér a fa aktív élete, nyomokat hagy a világban. Akinek a birtokában van egy diófa asztal, szék, tudja mit jelent. Őriz valamit a múltból, továbbad valamit a jelenből. Nekem ezt jelenti a dió:) Az idei termés!!