A lazactatárt egy kedves barátom papájának és mamájának valamelyik kerek szülinapi buliján kóstoltam először, és rögtön nekiestem Ádám barátomnak (igazán a papája volt kedves barátom, a gyerek csak belekeveredett a képbe), hogy azonnal kérem a receptet, mert ennél finomabbat én még nem ettem (apropó, látnotok kellene azt a konyhát, én is majd hanyatt estem, pedig láttam már egysmást: mint egy étteremben, full inox minden, beépített fritu, lávakő, meg ilyenek. És ez majd 10 éve volt… Akkor az “öregek” is majd 60 évesek már :)) Na ezt jól az orruk alá dörgölöm majd :))) Azóta is rendszeresen csinálom, általában persze télen, karácsonykor, vagy ha nagyon ki akarok tenni magamért. Amúgy nagyon egyszerű elkészíteni, viszont bazi látványos 🙂 Olyan felvágós, na, pedig a nyesedéknek 1000 párszáz forint a kilója… :)) A kész tatárról sajna nincs képem (ha megint csinálok, felrakom), mert miután készen lett, és érett egy kicsit a hűtőben, nekiestünk, és elfogyott. A lazacot – azaz fagyasztott lazacnyesedéket, mert ehhez az a tökéletes – a Kék Tulipán nevű műintézményben szoktam beszerezni, ahonnan akár házhoz is szállítanak. A lazacnyesedék – ami tatárhoz mindig kitűnő- néha olyan minőségű, hogy sima vagy vajas pirítós kenyérrel önmagában is megállja a helyét; ilyenkor sietni kell, hogy maradjon a tatárhoz is egy kis alapanyag. Mi az elkészült tatárt vajas pirítóssal esszük, lehet mellé hagymát (ha egy kis ecetes vízzel átöblíted, nincs annnnnyira erős íze/szaga), uborkát, paradicsomot stb. tálalni. A gyerek pl. magában, kézzel eszi :).
