Könnyű vacsora terhes vendégnek – Koktélparadicsomos csirkés tészta

Tegnap délutánra Tamást, és 8 hónapos nejét, Timit vártuk Kornélnézőbe. Még a nyáron találkoztunk velük utoljára, amikor Timi még csak éppenhogy terhes vott – hát, az állam leesett, megasszonyosodott rendesen:). Apósom megjegyezte anno, hogy milyen vendéglátó vagyok, amikor itt voltak Timiék nyáron, meg sem kínáltuk őket semmivel – anyósommal nagy hökkent szemeket meresztettünk kedvenc apósomra, mert ugyebár mi nagy körözött partyt rendeztünk Timivel, arról igazán nem tehetünk, hogy mire ő és Tamás előkerültek, nem sok maradt… Na, hogy nehogy megint szó érje a ház elejét, anyósommal kitaláltuk, hogy valami könnyű vacsorát rittyentünk, és desszertnek tuti clafoutis lesz. Találtunk egy laza receptet, és Kornéllal beszerző körútra indultunk. Hát, nem tudom, ki volt utoljára egy örökmozgó, bazi nyűgös másfél évessel vásárolni, mi is mindig megfogadjuk anyósommal, hogy soha többet, de persze megint másként alakult a nap, mint terveztük, így jött a gyerek velünk – hát, ma is mélyen fogunk aludni (a gyerek meg délután aludt négy órát….). Sajnos nem volt rukkola, így azt bazsalikommal helyettesítettük, és már itthon jutott eszünkbe, hogy parmezán sajt is finom lenne a tésztán, itthon viszont csak füstölt trappista votl, de büszkén mondhatom, nagy sikert arattunk, a kismama kétszer is szedett a tésztából (és a clafoutisból is :)). Ez szintén egy 30 perces vacsi, 480kcal per adag energiatartalommal (sajt nélkül!!). 

A vizet feltesszük főni, és ahogy felforrt, beletettük a tésztát. Egy jó nagy serpenyőbe tettünk kb. 5 ek olivaolajat, rá a lilahagymát, kicsit pirítottuk, majd rádobtam a fokhagymát és a csirkemellet, és addig pirítottam, amíg meg nem pirult :). Ezután rázuttyant a koktélparadicsom, sok bors és a fokhagyma, meg a paradicsomlé (azért kellet a paradicsomlé, mert a koktélparadicsom magában nem neged annyit levet, hogy szaftos legyen majd a tészta). Amikor a paradicsom összezuhant, átöntöttük a ragura a tésztát és összeforgattuk gyorsan. Amikor kész volt, apróra tépkedett bazsalikomlevéllel tálalta anyósom, mert a végén én már nagy beszélgetésben voltam Timivel. A sajtot mindenki ízlés szerint önkiszolgálta magának (szerintem sajt nélkül is megállja a tészta a helyét). A clafoutis laposabb lett, mint múltkor, mert nagyobb sütője volt csak anyósomnak, de még ő is megdícsért érte. A tésztából pont egy adag maradt a sógoromnak, aki persze akkurátusan kiválogatta belőle a paradicsomokat, a clafoutisból meg nem evett, mert ő almán és banánon kívűl más gyümölcsöt nem eszik… no comment :)). Hát, azt tudom mondani, sikeres esténk volt 🙂