Körözöttcsata

Sosem gondoltam volna, hogy anyósom és köztem van olyan területe az étkezésnek, amiben kibékíthetetlen ellentét lesz közöttünk; úgy tűnik, a körözött az lett. Nem egyszerűen kicsit másképp készítjük és szeretjük a körözöttet, hanem egyszerűen nem ízlik a másiké. Még az elején fikáztam Áront, hogy még csak nem is hajlandó megkóstolni az én verziómat, és mondtam anyósomnak, hogy remélem, Kornél legalább esélyt ad majd olyan ízeknek is, ami nem megszokott számára (az apja is olyan volt, mint Áron – mára 10 év után már nem ennyire merev, bár még enne hova fejlődnie) – de amikor belenyaltam anyósom körözöttjébe, hááááát, minden bajom volt… Azon felül, hogy én a köménymagot csak nagyon körbehatárolt területen szeretem (cékla, tojásleves, gulyás, és nagyjából ennyi), anyósom körözöttje nekem nagyon erős és tömény volt. Az enyém lányabb, és az ízei sem ennyire intenzívek.

Az összetevőket fakanállal habosra keverte, és friss kenyéren, vékonyan kenve paprikával tálalta.