Ma végre a dédi főzött – petrezselymes tojással töltött dagadó

2010 október 31. | Szerző: |

Az egész héten elszenvedett pejoratív megjegyzések sorozata után ma végre részben átengedtük a terepet a dédinek, hogy ebédet főzhessen kedvenc unokáinak (Isa meg Áron), meg persze a dédgyereknek (Kornél); mi, a futottak még kategória meg áhítattal figyelhettük a szakértelmét. Meg kell hagyni, bizonyos ételekben a dédi verhetetlen: ilyen a szilvalekváros derelye, a pogácsa, a töltött káposzta, a rántott hús (az övé annyira ropogós és szaftos, hogy anyuval tőle lestük el a trükköt), a sajtos hús (na, ezt kifejezetten utálom), a sóska (amíg élt az én nagyanyám, ebben ő vitte a prímet, de átvette ezt a helyet most a dédi), a palacsinta, a túró gombóc, csülkös krumplileves, zserbó, reszelt almás (na, ez utóbbi kettőt sem szeretem), és persze ez a töltött dagadó. Mást vagy elfelejtett, vagy nem akar megfőzni, és akkor anyósomon a sor. Viszont amit szeret csinálni, azokat nagyon jól csinálja, meg kell hajolnunk előtte. Ma ebédre  dagadó volt – sajnálom, hogy nem fotóztam a fázisokat, mert nagyon érdekes volt, de igyekszem annyira plasztikusan leírni, amennyire csak lehet, hogy magatok elé tudjátok képzelni a látványos végeredmény készítésének folyamatát is.

Hozzávalók
1 kg tölteni való dagadó (mert ugye van darált húsnak való dagadó is, amiből készül pl. a fasírt) – kérjük meg a hentest, hogy szúrja fel (azaz készítsen a húsba egy hatalmas zsebet)
10 db főtt, kemény tojás
hatalmas csokor petrezselyemzöld apróra vágva
só, bors, olaj

Előmelegítjük a sütőt 190 fokra. Fogjuk a csinos dagadónkat, és a két kis kezünket beletesszük az előkészített zsebbe, hogy megnézzük, mindenhol egyenletes e a zseb – ha nem, akkor a kezünkkel egy kicsit rásegítünk annak érdekében, hogy minél szimmetrikusabb legyen a zseb, és ennek eredményeként csinos a töltött hús. Kívülről sózzuk, borsozzuk a húst. A keményre főtt tojásokat megpucoljuk, félbe vágjuk, kivesszük belőle a sárgákat. A fehéreket rusztikus, de apró kockára vágjuk, majd külön összetörjük a sárgáját, összekeverjük 1kk sóval és borssal, majd az egészet összekeverjük a petrezselyemmel és a fehérje kockákkal is. A zsebbe is szétterítünk a kezünkkel kb. 1 kk sót, majd csinosan betöltjük a tojásos masszát a zsebbe, és a nyílást bevarrjuk. Ha volna még a dagadón olyan rész, ami vagy kiszakadt, vagy kiszakadó félben van, varrjuk be. Veszünk egy tepsit, teszünk az aljára egy kis olajat, rátesszük a husit, vékonyan bekenjük olajjal, és betesszük a tepsit a sütőbe (nem kell fólia). Kb. egy óra alatt sül meg porhanyósra. Ha nagyon sül, vegyük lejjebb a sütőt, hogy mindenképpen átsüljön. Ha volt porcos vagy csontos rész a dagadóban, azt sülés után ki lehet venni (mivel sok pasi nem szeret bajlódni a csonttal…), és akkor szépen lehet a húst szeletelni. Rizibizivel és savanyú uborkával tálaljuk. Amennyire egyszerű, annyira finom. Egész heti “fikázás” megbocsátva 🙂

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Sziasztok! Köszönöm, átadtam a jó szavakat dédinek 🙂

  2. duende says:

    Szia!Ez a recept nálam is fent van a blogon, a húsvéti ünnepi ételek bejegyzésemben. Az én nagyim is készítette, tőle van a recept. Nálunk mindig csak húsvétkor készült, és állt egy napot a hűtőben, mikor is a nagyszombati késő esti ünnepi hidegtálra szépen, vékonyan felszeletelve felkerült. 🙂 Nagyon-nagyon szeretem én is. A nagyim kicsit – de csak kicsit készítette másként. 🙂 De jó hogy valaki még ismeri! :)Itt találod ha érdekel: http://szellemafazekban.blogspot.com/2008/03/hsvti-nnepi-telek.html

  3. Notburga says:

    Ez tényleg finom lehet… A töltelék meg írtó eredeti, kipróbálom.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!