Gyöngyökből bableves, zab tésztával

Hétvégén anyukám bablevesét élvezhettem. Amikor hazamegyek, mindig megkérdezi, mit főzzön? Általában nincs kívánságom, de amikor útközben eszembe jut, milyen éhes vagyok, mert az úton valahogy mindig megéhezem:) telepatikus úton ki szokta találni az éppen aktuális menüt. Most sem volt ez másképpen. Fehér gyöngybabból főzött leveset, zabtésztával, rakott krumplit és banános felfújtat  készített kuglóf formában; minden isteni volt!  A bableves nem egy „truváj”, ha minden részletében jó, akkor az nagyon jó. A bab nálunk alap kaja, gyerekkoromban saját magunk termesztettük. Ültettük, kapáltuk kihúzgáltuk, szárítottuk, rostáltuk. Maradt egy kemény élményem babszedésből, amikor késtünk a felszedéssel, kinyíltak a hüvelyek és szemenként, térden csúszva (vezeklés gyanánt, vagy meditációs gyakorlatként, akkoriban még nem is ismertem ezt a szót) szedtük a szemeket az egész ültetvényről. A gyöngybab a babok közül szerintem a legfinomabb, kitűnő salátának és levesnek is. Van egy édeskés utóíze, úgy puha, hogy roppanós, szóval nagyon jó. Anya kapott nagyon jó kis húsos füstölt oldalast, lefejtette a csontról apró kockákra vágta. A répával együtt tette fel főni, majd 10-15 perc után jött a karalábé, fehérrépa. A babot beáztatta, ez a fajta hamar megfő, tehát a főzés végén tette a levesbe. Közben leveskockával, sóval, szemes borssal ízesítette, egy vékony rántást tett a levesbe, megszórta a rántást egy kis aprított petrezselyemmel és készen is volt.  Közben kifőztük a tésztát, ez a fajta különösen jól passzol ehhez a leveshez. A mennyiségekről nem tudok pontos infót adni, az anyák ritkán használnak mérleget főzés közben, csak úgy érzésre, kóstolni kell és akkor minden jó!