B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

A Dió Bisztró /D&A/

Amikor kicsi voltam, emlékszem, hogy anyuék vettek – ünneptől függetlenül – tojáslikőrt, és megengedték nekünk gyerekeknek, hogy amikor ők megitták, mi kinyalogathassuk a poharat. Olyan izgi és felnőttes volt, hogy odavoltam a tojáslikőrért (bár én a málnaszörpöt is víz nélkül szerettem szintén újjal “inni” a pohárból :)) Amikor nagyobb lettem, és alanyi jogon vehettem alkoholt, egy időben csoki flippet ittam, aztán Hollandiából Advocat-ot (vagy Advokaat, ami hollandul tojáslikőrt jelent, és ugyebár nagyon hajaz az angolszász advocate vagy a holland advokaat szóra, ami ügyvédet jelent – biztos az ital okozta locsogós hangulat miatt van szóegyezés 🙂 – ja igen, az eredeti receptben brandy van) hoztam, amit inni nem nagyon lehet, de kanalazni tökéletes. Szóval nálam az ilyen likőröknek hagyománya van (sőt, mint kiderült, van egy komoly, megbecsült, idős, tapasztalt, szupermacsó férfiismerősöm, aki szintén csak a likőröket szereti, a Bayley’s-t meg hasonlókat – így a látszat sokszor csal, sokan csak azért nem isszák, mert férfiatlannak tartják… Hihetetlen …. :)). 

A fentiek miatt már régóta szemeztem a tavalyi adventi Éva receptjével, aztán az utolsó pillanatban dupla adagot csináltunk Dórával a biztonság kedvéért. Nekünk karácsony folyamán már elfogyott egy üveg, ennek a receptnek az előnye, hogy nem kell vele heteket várni, hogy összeérjen, ha még most bekeveritek, estére már fogyasztható, és ha mégsem (ami nem valószínű) fogyna el, akkor viszont eláll még min. 3 hétig, ám ekkor kétnaponta rázd össze (ha elfelejted, sem lesz semmi baja….).

A tejszínt felforraljuk (óvatosan, és épp csak forrjon, azonnal kapcsoljuk le!), a tojás sárgájákat pedig habosra keverjük a porcukorral, és a vaníliával. A sárgájás cukorhoz keverjük folyamatosan adagolva a vodkát, majd amint a meleg tejszín visszahűl, folyamatosan adagolva adjuk hozzá a tejszínes tojásos keverékhez, és kész is. Töltsük üvegbe és rakjuk hűtőbe. Kb. 1.25l lesz belőle. Nagggyon finom. Ja igen, mivel habos volt a keverék, az üvegben majd egy kicsit összeesik a mennyiség. A másik üvegnek ma csapunk a nyakára, biztos nagyon jól kiegészíti majd az antibiotikumot, amit szedek 🙂 BUÉK mindenkinek!

Ui. Ma, 5 héttel a likőr elkészülte után ittam meg a végét: most még sokkal finomabb, krémesebb és testesebb volt, mint amikor elkészült. Nem tudtam letenni….. 🙂

Ez a recept egy kísérlet eredménye, ugyanis pogácsa sütésben nem jeleskedem, nincs sikerélményem a témába. Százszor megsütök bármilyen más sütit ez nem megy, vagy csak nincs jó receptem:D (Dóra a dédi receptje tuti, Vali is megmondhatja :)) Ezt a hiányosságot pótolandó Napmátkánál találtam a megoldást, működik, gyors, finom, nem szárad ki, borozáshoz, buliba tökéletes. Most szerintem egy kicsit nagy lett, ez a lustaságom miatt van, mert nem akartam nyújtani a tésztát. A hozzávalókat összegyúrtam egy hengernek, hűtőbe tettem, másnap a hengert felszeleteltem és megsütöttem, /a tészta fagyasztható/előmelegített sütőben 190 fokon kb. 35-40 perc, de sülés közben figyeltem, vastag volt a tészta, de kinek kinek ízlése szerint lehet vékonyabb is illetve a diót darálva is bele lehet tenni. Ha kisebbekre formázzuk krémsajttal, kaviárral, bármilyen kencéhez nagyon finom alap.

Elsősorban január elsejéhez köthetőek bizonyos tiltó és megengedő szokások. Mit is szeretne az ember magának „varázsolni”: egészséget, sikert, pénzt, szerelmet, szerencsét ezzel nagyjából le is fedjük a vonatkozó szokások mibenlétét, mi több az ember életének, céljainak teljes spektrumát J

Lássuk mit is tehetünk az ügy érdekében:

Első helyen napjainkban a pénz: nem tesz ugyan boldoggá, szokták mondani, sem azt akinek nincs, sem azt akinek van, de jobb, ha van, mintha nincs alapon erre gyúrjuk ráJ)

Mi szimbolizálja a pénzt? Itt gondoljuk arra, amikor a pénz valódi értékkel bírt, aranyból készült, sok apró kerek csillogó dolog. Ennek analógiában tökéletesen megfelel a lencse, vagy a bab. Tehát az ezekből készült ételek jöhetnek.

Második legyen az egészség, szépségre vonatkozó penitenciák: reggel mosakodjuk friss kútvízben, hogy egész évben szépek maradjuk, ha nincs kút a közelben jó lesz egy ásványvizes arcpermet J Piros alma, ha már kiűzettünk a paradicsomból, legalább egészségesek legyünk. Ezt az alma dolgot nem értem, miért van így, hiszen az alma, mint a csábítás eszköze, nem éppen ezt juttatja eszembe, de lehet, hogy Éva almát evett és olyan szép lett, hogy… ha ebben hiszünk miért ne, tényleg jót tesz egy kis gyümölcs.

A szerelem: ez egy örök kérdés, ha van azért, ha nincs azért. Szilveszter éjszakáján, tehát 31-én öntsünk ólmot, ezzel egyrészt valamit belelátunk a kialakult formában, másrészt, hátha egyértelmű utalást találunk az éppen aktuális helyzet megoldására. Lehet ólomöntő készletet kapni (Lidl) innen jutott eszembe. A másik megoldás főzzünk gombócot, tegyünk bele neveket, tartalmazó cetlit, amelyik először feljön a víz tetejére, azzal a névvel rendelkező személy lehet a szerelem tárgya.

Szerencse, szerintem ez egy nagyon fontos tétel sok praktika vonatkozik rá, néhány a sok közül:

–         jót tesz a malac sült, a malac az orrával előre túrja a földet, tehát nyitja a lehetőségeket

–         szárnyast ne, mert hátrafelé kaparja a szerencsét, és könnyen elrepül

–         halat csak akkor, ha vízparton élünk és a mindennapi életünk része a víz, hiszen a pikkelyek a sokat szimbolizálják, vagy gondoljuk az aranyhalra és a három kívánságra. Ettől eltérő helyeken a partra vetett hal esete forog fenn, tehát gondoljuk meg, de a kaviár kivétel némi kis pezsgővel J

–         szerencsés, ha újév napján férfi lép először a házba (micsoda hímsoviniszta dolog ez!!:)) de én már hallottam olyanról, aki látott olyan helyet, ahol ezt igen komolyan vették.

–    nagyon szerencsés lesz egész évben az, aki először merít az új évben a kút vizéből.

-2 db babérlevél

A lencsét alaposan megmossuk, majd megfőzzük sót babérlevelet a 1 cikk fokhagymát teszünk a vízbe, ne főzzük túl éppen csak puha legyen. Ezután leszűrjük és kihűtjük. A burgonyát meghámozzuk, nyersen lereszeljük, és a tojással, a tejföllel meg a liszttel együtt a lencséhez keverjük. Sóval, őrölt borssal, zúzott fokhagymával ízesítjük. Egy serpenyőben olajat hevítünk, a masszából tenyérnyi tócsnikat lapogatunk, s a forró zsiradékban mindkét oldalukon pirosra sütjük. Hideg tejföllel, lila hagymával kínáljuk. Nagyon finom, kiadósabb italozás mellé kiváló, lehet újra melegíteni nem ront az ízén. Most ez lesz a mi szerencse lencseételünk:)

Lezajlott az ünnep, nálunk családi ebéd volt, ami a kora esti órákba hajlott. Anyukám ilyenkor a vendéglátó, náluk gyűlik össze a család. Ez az ünnep nálunk abszolút hagyományos menü mellett telt. Halászlé, tyúkhúsleves, kacsa pecsenye, gerslis töltött káposzta,  vörösboros csirkesült, rántott hús, saját készítésű morzsában rántva. A házi morzsa egészen különlegesen finom ropogós panírt ad a húsnak. Most nem volt semmi újdonság, a fiúk nem tolerálják a változtatást, karácsonykor különösen nem. A savanyúságot házi savanyú káposzta, házi céklasaláta, és cole slow azaz a kentucky féle káposzta saláta, illetve párolt ananászos lila káposzta jelentette. A fiúknak krumpli püré, és főtt krumpli jelentette a köretet, a lányok a salátákból választhattak, figyelemmel, a szénhidrátok megfelelő arányára, amit sütivel azért kompenzáltakJ

Nálam most a kacsa pecsenye vitte el a pálmát. Nagyanyám, amikor még tartott libát, kacsát, csirkét, disznót apának karácsonyra a legszebb kacsát vágta le és ez volt a fő attrakció. Aztán valahogy nem ettünk sokáig, talán fájt neki, hogy már nem tud ilyen módon örömet szerezni, talán megöregedett nem is tudom. Amióta nincs köztünk, valahogy visszakerült az étlapunkra, és mindig őt emlegetjük, amikor ezt esszük.

Anya a húst általában valamilyen fűszerkeverékben sütés előtt bepácolja. Most só, bors kakukkfűvel, jó alaposan bedörzsöli, hagyja egy állni a hűtőben. Elősüti fehéredésig  a gázon, majd tepsiben kacsazsírt melegít ebbe teszi a húst, jól meglocsolgatja. 2-3 közepes hagymát nagy darabokra vág 3-4 gerezd fokhagymával, 2-3 db almát negyedekre vág, ezt  a hús közé teszi, kicsit vizet is önt alá, a pára miatt. Letakarja fóliával, lassan párolja, amikor készen van, megpirítja és készen van.

Főtt krumpli meglocsolva pecsenye lével, cékla saláta, ahogy azt csak anya tudja!! Fenséges!

Anyósomék kaptak ajándékba karácsony előtt két szép darab, összesen jó másfél kiló szarvasgerincet, amit rögtön integráltunk a karácsonyi menübe, mint azt korábban már olvashattátok itt. A megvalósult ebéd fölülmúlta minden szkeptikus, elsősorban persze a fő szkeptikus dédi, és apósom várakozásait is: omlós, nagyon finom és különleges ebéd került az asztalra, nálam lazán kenterbe verte az összes töltött káposztát (őszintén idén sem bejglit, sem töltött káposztát nem ettem még: valahogy nem kévánom….. :)) 

A recept apukám hathatós telefonos együttműködésével valósult meg, mivel sem anyósom, sem pedig az én konyhámban nem fordul meg sűrűn szarvas, a papa pedig már találkozott eddigi életében jó párral. 

Az előkészületeket már legalább három nappal előbb meg kell kezdeni, amikor is a) hűtőben kiolvasztjuk a szarvast b) kicsontozzuk a jószágot és c) bepácoljuk. A csontozás elég pepecs munka, ráadásul a szemetgyönyörködtető színhús eredmény érdekében érdemes megszabadítani a jószágot minden íntól, sallangtól stb. Ahogy megkaptuk a húst, következik a spékelés amit a következő célszerszámmal érdemes végrehajtani, aminek a neve spéktű (vagy spékelőtű), és általában komolyabb konyhafelszerelési boltokban kapható (nekünk is a képen látható Rist féle van):

Maga a szerkezet úgy működik, mint egy tű, annyi különbséggel, hogy a behúzni kívánt – általában szalonnát – nem befűzzük, hanem befogatjuk a végén. Ezután fogjuk a darab húsunkat és a tűt hosszában átvezetjük, aminek eredményeképpen a szalonna szépen a hús közepébe kerül. Amint ezzel megvagyunk, olajos vadpácba (készen kapható: tudom tudom, de most ez volt a legegyszerűbb….) helyezzük a húsokat úgy, hogy épp elfedje, fedjük le az edényt,  és vigyük a tálat hideg-hűvös helyre. Minden nap forgassuk át a húsokat a nedves pácban annak érdekében, hogy mindenhol átjárja a páclé a húst.

Azon a napon, amikor fel akarjuk használni, vegyük ki a pácból a húst, ne töröljük le, csak csöpögtessük le a páclevet, és baconbe akkurátusan tekerjük be a húsokat. Fogjunk egy tepsit, az aljába karikázzunk nem kevés sárgarépát és fehérrépát, illetve egy fej vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát, öntsük rá a páclé felét, tegyük a halomra a húst, öntsük rá a páclé másik felét, fóliázzuk be, és tegyük a tepsit 150 fokos előmelegített sütőbe, ahol kb. 3 óra alatt megsül.

Amikor először érezzük meg a sülő hús illatát, vegyük ki a tepsit, locsoljuk meg a pecsenyelével a húst, majd tegyük vissza sülni. Az utolsó 20 percben mehet a sülés fólia nélkül is.

Mi köretnek a párolt gyökérzöldségeken felül persze, zsemlegombócot adtunk, illetve áfonyalekvárt, mivel én a vadas mártásért nem vagyok oda (hogy finoman fogalmazzak…). A zsemlegombóc elkészítése tényleg egyszerű:

A hozzávalókat aztán összedolgozzuk, és legalább 20 perce állni hagyjuk a tésztát. Evőkanállal kiszaggatjuk, majd helyes kis gombócokat gyártunk belőle, amit sós vagy vegetás forró vízbe kifőzünk. Amikor feljön a tetejére még nem főtt meg, legalább 3-4 percig főzzük tovább.  Amint készen vannak, azonnal – persze lecsöpögtetés után – rakjuk meleg zsiradékra, és abban forgassuk/pirítsuk át.

A szarvas alatt lévő zöldségből persze készíthetünk mártást úgy, hogy összeturmixoljuk a zöldséget a keletkezett zsiradék egy részével, és egy kis tejszínnel meg további petrezselyemmel összerottyantjuk. Nekem az áfonyalekvár tökéletes kiegészítő volt. 

…pedig annyira készültem…!!! Karácsony előtti hétvégén szokásos karácsony előtti sütést rendeztünk, igaz más szereplőkkel, mint eddig, mert volt ahol még tanítás volt szombaton, de nagyon ké-szültem, mert akiket vártunk Dórával kedves szomszédaink Kornél korú gyerkőcökkel. Aztán gondolhattam volna, hogy ez az egész nem egé-szen úgy fog elsülni, ahogy én szeretném, mert a mézes-kalács sütés kurtán-furcsán végződött, ami egy influenzás-bronchitises karácsony előjele volt… Szóval sütöttünk ezerrel, fényképeztem nektek, aztán lejöttünk vasárnap helyett hétfőn Nyíregyre (a vasárnap volt igazán az egész ünnep legmeghittebb napja: csak hármasban, béke volt és csönd és romantika), gyönyörűen kidíszített kert és lakás várt minket, jó volt a hangulat, vártuk a karácsonyt, a kicsinek karácsonyos dalokat énekeltünk, megnéztük a belvárosban a hatalmas fát a forgatagot, és a szépen feldíszített városházát, vonatozott a kicsi a nagyapjával, forró csokit ittunk, meg ilyenek… De aztán keddre nagyon beteg lettem. Nem tudtam posztolni, mert a fejem zúgott, rázott a hideg, köhögtem, majd kiszakadt a tüdőm, és akkorákat tüsszentettem, hogy anyukám Harasztiról kívánt jobbulást… De azért amennyire tudtam, együtt dolgoztam anyósommal, hogy a jó előre kitalált menüsort tartsuk (meg benne is a lelket :)), mert a fiúknak a hasuk az ünnepek (is) alatt központi téma. És tulajdonképpen bejött, Szenteste napjára és első napra alig maradt tennivalónk, nem volt stressz, ment minden, mint a karikacsapás, mindenki tudott pihenni, anyósom “unatkozott”, az ételek nagyon-nagyon jól sikerültek, ripsz-ropsz elmosogattunk, minden reggel rend várt minket a lakásban; szóval logisztikából és főzésből ötösre vizsgáztunk, és megállapodtunk anyósommal, hogy jövőre is ez lesz a menet: menüt előre kitaláljuk, bevásárolunk, amit lehet, előre, nyugiban megcsinálunk és csak a befejezés marad a napra. És a gyerek is odavolt a karácsonyfától és az ajándékoktól amit az angyalok hoztak – anyósom javasolta, hogy ne egyszerre zúdítsuk a gyerekre a “meglepetéseket”, hanem az este folyamán egyenként min. fél óra különbséggel, és bejött, mert folyamatos izgalomban volt a kicsi, és az este legtöbbet hallott mondata a “boncsukki” volt 🙂 De Kornél is beteg lett estére, köhög nagyon, és folyik az orra, meg az apja is kicsit (húúú de utálom, amikor szipog….), és persze mindig van olyan a családban, akinek nem számít a “mi”, csak az “én”, és ez jól bele tud rúgni az ember hangulatába. Nézem az álomszép karácsonyfát és olyan bénán érzem magam… Mert minden évben annnnnyira várom a Karácsonyt, aztán valahogy nem ÚGY sikerül. Na, de majd jövőre! 🙂 És két napja nem tudjuk kivinni a kicsit, mert folyamatosan esik. Azaz most kezdett havazni, és mennénk délután vissza Pestre… Ezen már kínomban vigyorgok 🙂 

De azért, hogy behozzam a lemaradásomat, megosztom veletek a recepteket, hogy ötleteket meg kedvet adjak nektek 🙂

Remélem, sokan elkészítettétek ezt a nagyon egyszerű mégis nagyon látványos receptet, én a Kifőztük karácsonyi számában láttam először, de aztán egy kör-emailben is megérkezett még egyszer, ami csak megerősített abban, hogy ezt idén ki kell próbálnom.

A recept irtó egyszerű: 

Végy annyi Lidles félkész, hűtött leveles tésztát, ahányszor 10 db szaloncukrot szeretnél. Kicsit nyújts a tésztán, vágd fel 10 egyenlő részre töltsd be, csavard fel egyenként, a töltelék két végét vagy újjal erősen vagy szalaggal húzd össze, hogy szaloncukor formát kapj, a szaloncukor végeit pedig derelyevágóval állítsd elő, azaz vagdosd be. Ízlés szerint csak a “testet”, vagy az egész szaloncukrot kend be cukros tojással, és kb. 12 perc alatt 175 fokon süsd készre. Porcukrozható a végén, nagyon mutatós lesz.

A töltelék lehet bejgli töltelék (dió/mák – forró cukros tejjel forrázva  – mazsolával sűrítve), de nálunk most újítottunk:

1. töltelék: sárgabarack lekvár – darált dió – aszalt áfonya és szilva ízlés szerint.

2. töltelék: darált dió – 2 ek meleg tej – porcukor – aszalt áfonya.

3. töltelék: mandulaliszt (azaz porrá őrölt mandula, olcsóbb, mint a pucolt, a Lidl-ben lőttem) – 2 ek meleg tej – aszalt áfonya és szilva – kis darált dió – porcukor. 

A 3. töltelék mindent vitt :). Az egész művelet mindennel együtt kb. egy óra, és szaloncukor helyett batyukat is formázhatunk, így nem csak karácsonyra, hanem egyéb alkalomra is elkészíthetővé válik a süti.

Ez a süti nagyon látványos frissen finom is, mármint aki szereti az édes-diós íz és a savanyú cukor kombinációját. Ám hamar kiszárad, de a karácsonyfán nagyon szépen mutat, mert átvilágítanak a közepén a fények. A tányér Saci keze munkáját dicséri, a recept a Paprika Magazin decemberi számából való!

Előmelegítjük a sütőt 160 fokra. A száraz hozzávalókat összeöntjük, és elmorzsoljuk benne a vajat majd hozzáadjuk a mézet és a tojást, és összeállítjuk a tésztát. Fólia alatt min. 1.5 órára a hűtőbe tesszük. A tésztát a hűtőből lisztezett deszkára tesszük, és kb. fél centi vastagra nyújtjuk. Kiszúrjuk egy nagyobb formával a tésztát, aminek belsejét kisebb kiszúróval még egyszer kiszúrjuk. Ha karácsonyfára tesszük, kiszúrjuk a tésztát hurkapálcával. A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, hűtőbe vagy hidegre tesszük őket kb. 15 percre. A belsejükbe a tészta magasságáig savanyú cukor örleményt teszünk (sok kell bele, mert a sütésnél nem tölti ki rendesen. Barna cukor nem jó, mert lassabban üvegesedik, mint a savanyú cukor, és elég közben a tészta…). Kb. 15 perc alatt készre sül. 

Ez életem első mézeskalácsa, ami tényleg megpuhult lezárt dobozban mindenféle további hókusz-pókusz nélkül, nagyon finom, könnyen kezelhető a tészta maga előre el lehet készíteni, látványosan díszíthető és Kornélnak is ízlett!

Összeállítjuk a tésztát, ami ragad a kezünkre, mint a fene, de ez benne a pláne 🙂 Ahogy kész lefedjük fóliával, és min. egy órára, vagy egész éjszakára hűtőbe tesszük. Ahogy megdermedt, lisztes deszkán kb. 3-4 mm-re kinyújtjuk, formákkal kiszúrjuk, 180 fokos előre melegített sütőben kb. 8 perc alatt megsül – akkor jó, ha rózsaszín és figyeljetek, mert gyorsan sül. Mi Dr Oetker ceruzákkal és gyöngyökkel díszítettük (az idén kijött színes golyók nem sütésállók…), de dióval is díszíthetők. Amennyiben nem karácsonyra szánjátok őket, más formákkal is szúrhatók, és egész évben tálalhatóvá válik.

Ezt a receptet ezer éve még keresztanyámtól kaptam, mert oda voltam a könnyű, szájban azonnal olvadó diós kiflijéért, ami sokáig eláll és elképesztően finom. Gizi mama keresztanyám nagyanyja amúgy, és mivel így van beírva a receptkönyvembe, így adom át nektek is :). Amikor először csináltam, keresztanyu javaslatára rögtön dupláját vettem a lenti mennyiségnek, mert “szapora kislányom, és úgyis hamar elfogy”. Hát hamar elfogyott, de amikor egy hatalmas vejlingnyi tésztából kínomban már a tévé előtt ülve végtelen mennyiségű kifliket sodortam, szidtam szegény keresztanyámat :))

A hozzávalókat összegyúrom, és elteszem a hűtőbe fólia alatt, ha nincs kedvem azonnal megcsinálni, vagy azonnal decens kis kifliket formázok belőle, és sütőpapíros tepsin 160 fokos előmelegített sütőben 8-10 perc alatt nagyon világosbarnára sütöm őket (kb. 2 tepsinyi lesz). Még melegen megforgatom őket vaníliás cukros – porcukros keverékben (a fenti mennyiségeken felül), megvárom míg kihűlnek, és jól záródó dobozban elrejtem, amíg fogyasztásra nem akarom őket kínálni. Gyorsan fogy. 

ÉS persze hoztunk le egy doboz kókuszcsókot is, aminek a receptjét Dóra tegnapi Pavlovájánál már olvashattátok itt:

Eredetileg akartunk sósat is sütni, de még további torták készültek itt helyben, és értelmét veszítette az egész 🙂 ÉS lett egy csokiszalámi is, de azt már majd legközelebb 🙂 BOLDOG KARÁCSONYT! :))) ÉS múlik a köhögésem :)))

Anna Pavlova

Nagyon tetszik a történet,  ami süti köré szövődött: van egy  a szakács, aki Anna Pavlovának, a balerinának tojáshabból tortát süt minden este, mert annyira szereti, mármint a balerina a tortát, vagy a séf Annát :D. Van ebben valami romantika, hajlanék a “reménytelen szerelem a művésznő iránti” sztori felé, bár a “nincs sok valóság alapja” megoldás is működik. Hmmm… most gondolkodom. A balerinák – tisztelet a kivételnek – végig koplalják az életüket: semmi cukor, semmi zsír maximum sok fehérje. Ha ez a nő ennyi édességet büntetlenül magához tudott venni, akkor vagy a pályája végén járt és nem számított, vagy csak ennyit evett egész nap:) Most irigykedem!! A következő életemben balerina leszek… azt hiszem… vagy nem…. 😀

Így néz ki a recept: 1 tojás fehérjéhez 10 dkg porcukor!!! A nagy titok, amitől szilárd lesz a hab, a cukor brutális mennyisége, és az hogy a fehérje legalább 1 éjszakán át hűtőben “száradjon”.

A cukor/tojásfehérje viszonylatában ahhoz, hogy jó legyen, 3 lehetséges megoldás legalább van a hab állagának tökéletesítésére.

– “á” verzió: a finomított kristály cukrot 150 fokon sütőben megmelegítjük, elkezdjük felverni a habot, amikor már fehér, de még lágy, fokozatosan adagoljuk hozzá a cukrot, legmagasabb fokozaton keményre verjük.

– “bé” verzió: a cukorból vízzel szirupot főzünk ennek 82 fokosnak kell lennie, meg ne kérdezzétek miért, nem tudom, mi több, cukorhőmérő készletem a nulla felé konvergál, és nem is tudom hol lehet beszerezni (pl. kookta.hu 3500Ft., desszertmester.hu – 5830Ft., úgyhogy marad a porcukor Dórám :)) A.).

– “cé” verzió a por cukros megoldás.

Konklúzió: 

-“á” verzió megfontolás tárgya, nem próbáltam, nem lehet vele semmi gond, a  meleg cukor gyakorlatilag megfőzi a fehérjét, jó megoldás.

– “bé”verzió, én megpróbáltam hőmérő nélkül  robot géppel végtelenített fokozaton, nem lett 100%os a megoldás a fehérje egy része tökéletes lett, de keletkezett egy cukor szirupos fehérje réteg is, amivel nem tudtam mit kezdeni. Láttam már olyat, hogy valaki, tökéletesen megoldotta a feladatot, de ő hőmérőt használt – nekem ez nem jött be.

– “cé” verzió sikerült 😀

 A habnak fényesnek, keménynek kell lennie, felfordítva az edényt benne kell maradnia a habnak.

A habba tettem pár csepp citromlevet és rengeteg kókusz reszeléket (mert eredetileg kókuszcsóknak indult a projekt 🙂 azaz a nagy szoknyáknak való kókuszos habot habzsákból kinyomjuk és megsütjük, elképesztően finom kókuszcsókokat kaptunk A.). Kicsi, 1 személyes tortákat csináltam belőle, közepén mélyedéssel.

Előmelegített sütőben 180 fokon kezdjük el sütni majd 150 fokon folytassuk kb.40-45 percig.

Szárítani kell a habot, van rá példa, hogy még 30 percig a kikapcsolt sütőben marad, én kivettem a sütőből és levegőn hűlt ki.

A tejszín habot cukor nélkül szifonban készítjük el, pár csepp vanília kivonattal.

Narancsot hámoztam, vékony szeletekre vágva a tetejére raktam, az oldalsó fodrokat, aszalt vörös áfonyával díszítettem, kandírozott narancs héjjal szórtam meg.

Nagyon csinos és finom lett a szoknyácska, édes, kicsit savanykás ízek keveredtek benne, miközben a hab egyszerre volt szilárd kívül és krémes a belül.

Megértjük a művésznő rajongását, földi halandónak megfontolás tárgya ez a süti “nemtudomhány” kalória :DDD, de van az a pillanat, amikor erre van szükségünk, tökéletes hangulat javító!!!