Muci féle profiterol

A profiterol ugyebár a mi szuper képviselőfánkunk rokona, mert mindkettő ún. égetett, azaz magas hőmérsékleten sütött tészta. Ez az a recept, ami nem az olyan individualista főzőnők, mint pl. én meg az anyukám (azaz mint az anyukám és én) terepe, mert ezeknél szigorúan be kell tartani az alapreceptet. Mármint a tésztánál – a tölteléknél aztán szárnyalhat a fantázia. Én életemben először Pesten, a Duna Plázában már majd 10 éve ettem egy Gelato del Corso nevű helyen – megvan vajon még? – profiterolt, és mondhatom, a rabjává váltam. Akkor még a hely tulajdonosától is kikuncsorogtam a termelő címét – valahol a Bécsi út környékén volt -, és több családi ünnepre hozattunk onnan profiterolt. Azóta, ha nagyon megkívánom, a Sparban szoktam venni – nem rossz, de azért az a másik (mint Poldi bácsi az Égig érő fűben – “Az a gyep, az a szép zöld gyep….” :))) az jobb volt. 

Aztán a múlt héten a nővérem (aki tulajdonképpen az unokanővérem, de olyan, mintha az igazi nővérem lenne, és amúgy is mindig szerettem volna középső lennni), aki nem Muci, hanem Juci, de mi Mucinak hívjuk, amit ő valószínűleg utál, meghívott minket ebédre, és akkor igen…, profiterolt csinált desszertnek! Ő nagy mákosguba meg paprikáscsirke mágus, de innentől a profiterol felkent papnője is. Mellékelem a fotókat, meg a receptjét annyi kiegészítéssel, hogy amennyiben a fotón lévő tálcán feliratokat láttok, az nem a véletlen műve: felcímkézte a lelkem a tálcákat, hogy tudjuk; melyik mivel van töltve…. Volt vaníliás-tejcsokis, vaníliás-keserű csokis, vaníliás-étcsokis-mascarponés meg fehércsokis-tejcsokis – nekem az első ízlett a legjobban, így annak kértem el a receptjét. Hát nem édes?? :))

A vizet a főzőedénybe öntjük, hozzáadjuk a vajat, a sót és felfőzzük az egészet, ügyelve arra, hogy ne forrjon hosszan. Az átszitált lisztet egyszerre adjuk hozzá, és keverjük ki gyorsan. Fontos, hogy a folyadékot a liszt teljesen magába szívja. Addig dolgozzunk, míg a tészta tökéletesen egynemű és csomómentes lesz. Főzzük a tésztát közepes lángon, míg enyhén sercegve el nem válik az edény falától és aljától. Terítsük szét a tésztát egy széles tálcán, hogy hamarabb lehűljön. Szedjük a még langyos tésztát egy tálba, és dolgozzuk hozzá a tojásokat egyesével egy dagasztófejjel ellátott dagasztógéppel. A tésztának egy sűrű krémre kell hasonlítania.

Töltsük a kész tésztát egy habzsákba – cső nélkül nyomjuk ki -, és formázzunk vele apró fánkokat egy kivajazott sütőlemezre, egymástól egyenlő távolságra, majd előmelegített sütőben 180 fokon 25 perc alatt süssük meg 

Egy főzőüstben  a tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk az átszitált lisztet, és simára keverjük. A tejet felforraljuk a kettévágott vaníliarúddal. A tejet egy szűrőn át a tojásos masszára öntjük, és csomómentesre keverjük. A krémet lassú tűzön folyamatosan kevergetve lassan felforraljuk, vigyázva, hogy ne süljön le, ne csomósodjon össze, és ki se csapódjon. A forrás tartson legalább 3-4 percig. A krémet hűtsük le sűrűn kevergetve, nehogy megbőrösödjön.

Ha már a tészta és a krém is kihűlt, a fánkok alját kereszt alakban egy késsel szúrjuk fel (azaz készítsünk egy keresztet a süti aljába), majd a krémet vékony csövű habzsákba téve, töltsük meg a tésztákat.

A sárgakrémből kb. 250 g megmarad, ezt összekeverjük a gőz fölött megolvasztott csokival, majd a felvert tejszínnel. A fánkokat egyenként beleforgatjuk a krémbe. Egy lapos tálba tesszük, majd a tálat a hűtőbe.

A tölteléket készíthetjük felvert tejszínnel elkevert, rummal ízesített gesztenyemasszából is. A fehér csokis változat értelem szerűen fehér csokival készül 🙂  Különösen ekkora adag bazi munkás, de leborulnak majd nagyságod előtt :)) A tésztát (persze a krémek nélkül készítve ;)) töltheted sajtkrémmel is, és akkor egy szuper sós desszertet kapsz.