Mindig tudtam, mikor főzött anya, és mikor apa grízgaluskát a levesbe. Anyáé betonkemény volt, lazán elment volna önvédelmi eszköznek. Apáé viszont puha, omlós. Amikor a mamáé is ilyen lett, rögtön gyanakodni kezdtem, hogy a papa keze volt a dologban, és általában bejött a sejtésem. A mamának nincs türelme méricskélni, nagyjából rakja össze a grízgaluskát, a papa viszont tutira megy: amit lehet jól csinálni, az legyen jó. ÉS tudja, hogy én élek-halok a grízgaluskáért (meg a vajasgaluskáért és a májgombócért), a többi levesbetét elmehet tőlem katonának. Kornél ebben nem rám ütött ugyebár, mert kis piros lábasból nagykanállal falja a csigatésztát rogyásig. A mai poszt adózás a papa tökéletes grízgaluskája előtt.
Hozzávalók 20 db csinos galuskához
1 tojás
5 dkg sertés zsír (libazsírból 4dkg kell)
ízlés szerint petrezselyemzöld
Összedolgozzuk a hozzávalókat, és két darab kiskanállal decens galuskákat formázunk belőlük, amiket kicsit pihenni hagyunk egy tálcán, és csak utána tesszük bele a vegetás vízbe/külön kivett levesbe főni! Biztos siker 🙂
