Karácsony és egyéb édességek

…pedig annyira készültem…!!! Karácsony előtti hétvégén szokásos karácsony előtti sütést rendeztünk, igaz más szereplőkkel, mint eddig, mert volt ahol még tanítás volt szombaton, de nagyon ké-szültem, mert akiket vártunk Dórával kedves szomszédaink Kornél korú gyerkőcökkel. Aztán gondolhattam volna, hogy ez az egész nem egé-szen úgy fog elsülni, ahogy én szeretném, mert a mézes-kalács sütés kurtán-furcsán végződött, ami egy influenzás-bronchitises karácsony előjele volt… Szóval sütöttünk ezerrel, fényképeztem nektek, aztán lejöttünk vasárnap helyett hétfőn Nyíregyre (a vasárnap volt igazán az egész ünnep legmeghittebb napja: csak hármasban, béke volt és csönd és romantika), gyönyörűen kidíszített kert és lakás várt minket, jó volt a hangulat, vártuk a karácsonyt, a kicsinek karácsonyos dalokat énekeltünk, megnéztük a belvárosban a hatalmas fát a forgatagot, és a szépen feldíszített városházát, vonatozott a kicsi a nagyapjával, forró csokit ittunk, meg ilyenek… De aztán keddre nagyon beteg lettem. Nem tudtam posztolni, mert a fejem zúgott, rázott a hideg, köhögtem, majd kiszakadt a tüdőm, és akkorákat tüsszentettem, hogy anyukám Harasztiról kívánt jobbulást… De azért amennyire tudtam, együtt dolgoztam anyósommal, hogy a jó előre kitalált menüsort tartsuk (meg benne is a lelket :)), mert a fiúknak a hasuk az ünnepek (is) alatt központi téma. És tulajdonképpen bejött, Szenteste napjára és első napra alig maradt tennivalónk, nem volt stressz, ment minden, mint a karikacsapás, mindenki tudott pihenni, anyósom “unatkozott”, az ételek nagyon-nagyon jól sikerültek, ripsz-ropsz elmosogattunk, minden reggel rend várt minket a lakásban; szóval logisztikából és főzésből ötösre vizsgáztunk, és megállapodtunk anyósommal, hogy jövőre is ez lesz a menet: menüt előre kitaláljuk, bevásárolunk, amit lehet, előre, nyugiban megcsinálunk és csak a befejezés marad a napra. És a gyerek is odavolt a karácsonyfától és az ajándékoktól amit az angyalok hoztak – anyósom javasolta, hogy ne egyszerre zúdítsuk a gyerekre a “meglepetéseket”, hanem az este folyamán egyenként min. fél óra különbséggel, és bejött, mert folyamatos izgalomban volt a kicsi, és az este legtöbbet hallott mondata a “boncsukki” volt 🙂 De Kornél is beteg lett estére, köhög nagyon, és folyik az orra, meg az apja is kicsit (húúú de utálom, amikor szipog….), és persze mindig van olyan a családban, akinek nem számít a “mi”, csak az “én”, és ez jól bele tud rúgni az ember hangulatába. Nézem az álomszép karácsonyfát és olyan bénán érzem magam… Mert minden évben annnnnyira várom a Karácsonyt, aztán valahogy nem ÚGY sikerül. Na, de majd jövőre! 🙂 És két napja nem tudjuk kivinni a kicsit, mert folyamatosan esik. Azaz most kezdett havazni, és mennénk délután vissza Pestre… Ezen már kínomban vigyorgok 🙂 

De azért, hogy behozzam a lemaradásomat, megosztom veletek a recepteket, hogy ötleteket meg kedvet adjak nektek 🙂

Remélem, sokan elkészítettétek ezt a nagyon egyszerű mégis nagyon látványos receptet, én a Kifőztük karácsonyi számában láttam először, de aztán egy kör-emailben is megérkezett még egyszer, ami csak megerősített abban, hogy ezt idén ki kell próbálnom.

A recept irtó egyszerű: 

Végy annyi Lidles félkész, hűtött leveles tésztát, ahányszor 10 db szaloncukrot szeretnél. Kicsit nyújts a tésztán, vágd fel 10 egyenlő részre töltsd be, csavard fel egyenként, a töltelék két végét vagy újjal erősen vagy szalaggal húzd össze, hogy szaloncukor formát kapj, a szaloncukor végeit pedig derelyevágóval állítsd elő, azaz vagdosd be. Ízlés szerint csak a “testet”, vagy az egész szaloncukrot kend be cukros tojással, és kb. 12 perc alatt 175 fokon süsd készre. Porcukrozható a végén, nagyon mutatós lesz.

A töltelék lehet bejgli töltelék (dió/mák – forró cukros tejjel forrázva  – mazsolával sűrítve), de nálunk most újítottunk:

1. töltelék: sárgabarack lekvár – darált dió – aszalt áfonya és szilva ízlés szerint.

2. töltelék: darált dió – 2 ek meleg tej – porcukor – aszalt áfonya.

3. töltelék: mandulaliszt (azaz porrá őrölt mandula, olcsóbb, mint a pucolt, a Lidl-ben lőttem) – 2 ek meleg tej – aszalt áfonya és szilva – kis darált dió – porcukor. 

A 3. töltelék mindent vitt :). Az egész művelet mindennel együtt kb. egy óra, és szaloncukor helyett batyukat is formázhatunk, így nem csak karácsonyra, hanem egyéb alkalomra is elkészíthetővé válik a süti.

Ez a süti nagyon látványos frissen finom is, mármint aki szereti az édes-diós íz és a savanyú cukor kombinációját. Ám hamar kiszárad, de a karácsonyfán nagyon szépen mutat, mert átvilágítanak a közepén a fények. A tányér Saci keze munkáját dicséri, a recept a Paprika Magazin decemberi számából való!

Előmelegítjük a sütőt 160 fokra. A száraz hozzávalókat összeöntjük, és elmorzsoljuk benne a vajat majd hozzáadjuk a mézet és a tojást, és összeállítjuk a tésztát. Fólia alatt min. 1.5 órára a hűtőbe tesszük. A tésztát a hűtőből lisztezett deszkára tesszük, és kb. fél centi vastagra nyújtjuk. Kiszúrjuk egy nagyobb formával a tésztát, aminek belsejét kisebb kiszúróval még egyszer kiszúrjuk. Ha karácsonyfára tesszük, kiszúrjuk a tésztát hurkapálcával. A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, hűtőbe vagy hidegre tesszük őket kb. 15 percre. A belsejükbe a tészta magasságáig savanyú cukor örleményt teszünk (sok kell bele, mert a sütésnél nem tölti ki rendesen. Barna cukor nem jó, mert lassabban üvegesedik, mint a savanyú cukor, és elég közben a tészta…). Kb. 15 perc alatt készre sül. 

Ez életem első mézeskalácsa, ami tényleg megpuhult lezárt dobozban mindenféle további hókusz-pókusz nélkül, nagyon finom, könnyen kezelhető a tészta maga előre el lehet készíteni, látványosan díszíthető és Kornélnak is ízlett!

Összeállítjuk a tésztát, ami ragad a kezünkre, mint a fene, de ez benne a pláne 🙂 Ahogy kész lefedjük fóliával, és min. egy órára, vagy egész éjszakára hűtőbe tesszük. Ahogy megdermedt, lisztes deszkán kb. 3-4 mm-re kinyújtjuk, formákkal kiszúrjuk, 180 fokos előre melegített sütőben kb. 8 perc alatt megsül – akkor jó, ha rózsaszín és figyeljetek, mert gyorsan sül. Mi Dr Oetker ceruzákkal és gyöngyökkel díszítettük (az idén kijött színes golyók nem sütésállók…), de dióval is díszíthetők. Amennyiben nem karácsonyra szánjátok őket, más formákkal is szúrhatók, és egész évben tálalhatóvá válik.

Ezt a receptet ezer éve még keresztanyámtól kaptam, mert oda voltam a könnyű, szájban azonnal olvadó diós kiflijéért, ami sokáig eláll és elképesztően finom. Gizi mama keresztanyám nagyanyja amúgy, és mivel így van beírva a receptkönyvembe, így adom át nektek is :). Amikor először csináltam, keresztanyu javaslatára rögtön dupláját vettem a lenti mennyiségnek, mert “szapora kislányom, és úgyis hamar elfogy”. Hát hamar elfogyott, de amikor egy hatalmas vejlingnyi tésztából kínomban már a tévé előtt ülve végtelen mennyiségű kifliket sodortam, szidtam szegény keresztanyámat :))

A hozzávalókat összegyúrom, és elteszem a hűtőbe fólia alatt, ha nincs kedvem azonnal megcsinálni, vagy azonnal decens kis kifliket formázok belőle, és sütőpapíros tepsin 160 fokos előmelegített sütőben 8-10 perc alatt nagyon világosbarnára sütöm őket (kb. 2 tepsinyi lesz). Még melegen megforgatom őket vaníliás cukros – porcukros keverékben (a fenti mennyiségeken felül), megvárom míg kihűlnek, és jól záródó dobozban elrejtem, amíg fogyasztásra nem akarom őket kínálni. Gyorsan fogy. 

ÉS persze hoztunk le egy doboz kókuszcsókot is, aminek a receptjét Dóra tegnapi Pavlovájánál már olvashattátok itt:

Eredetileg akartunk sósat is sütni, de még további torták készültek itt helyben, és értelmét veszítette az egész 🙂 ÉS lett egy csokiszalámi is, de azt már majd legközelebb 🙂 BOLDOG KARÁCSONYT! :))) ÉS múlik a köhögésem :)))