Barackos muffin

Akkor derül ki, hogy egy háztartásban mennyi szakácskönyv van, ha koncentráltan egy helyre rakjuk őket – így járt anyósom is, aki áttelepítette apósom “zs” kategóriás filmekből álló dvd gyűjteményét (értsd: száműzte a pincébe), és a polcra csinosan elrendezte a szakácskönyveit. Egész jó kis gyűjtemény, lehet belőlük mazsolázni, bár van olyan, amiből egyértelműen létszik, hogy ajándékba kapta, és sosem nyitotta ki – biztos tudjátok, most is vannak ilyen csili-vili, semmire sem jó szakácskönyvek, amiket piacra dobnak karácsony környékén olyan fiú gyermekeknek vagy az apjuknak, akiknek lövésük sincs a főzésről, de látják, hogy szép képek vannak benne, anya úgyis szeret főzni (ja…), és pont belefér a keretbe. Ilyenkor anya kényszeredetten mosolyog, átöleli csemetéjét, és átkozza magát vagy anyósát, hogy a fiú sarjat kiskorában nem engedte közelebb a tűzhelyhez…. Ezt kiküszöbölendő kezelésbe vettem már kisbabakorától kezdve Kornélt, így mára hálistennek már 21 hónaposan több félét tud főzni, mint az apja 🙂 

Ez az egész csak azért jutott az eszembe, mert a polcon találtam egy kívülről eléggé béna (rózsaszín…) muffinos szakácskönyvet. Önszántamból biztos nem nyitottam volna ki, de anyósom jelezte, hogy ha az itt még terhes Timi, azura Tamás (neki köszönhetjük a logónkat), és a fiúk Kristóf (majdnem olyan szép, mint Kornél volt ekkorának, és dögösen néz ki egy 10 hetesen a tornacipő :)) vizitbe érkeznek, mindenképpen süssünk valamit. A muffin jó választás lehet ilyenkor, mert ripsz-ropsz készen van, és nagyon lyukra futni nem lehet vele. Felütöttem a béna szakácskönyvet, és megint bebizonyosodott, hogy semmilyen körülmények között nem jó az előítélet, mert a könyv okos, jók és sokfélék a receptek, és a muffin sütéshez kapcsolódó alapvetések is benne vannak, pl. 

Találtam olyan recepteket, amiket biztos megsütök még a jövő héten (sós is lesz), de most egy egyszerű, barackosat választottunk, mert felleltem anyósom spájzában pár üveg nektarin befőttet, amit kár lett volna veszni hagyni.

Kivajazzuk a formákat – ha van, nem kell vaj, elég a kapszli. A hozzávalókat egy tálba öntjük, és nagy mozdulatokkal gyorsan tessék-lássék összekeverjük – a mandulának a fele a tésztába megy, a másik fele a muffinok tetejére dísznek. A formába kanalazzuk a tésztát (érdemes egyenként haladni, és mindig 1 nagy kanállal tenni csak a mélyedésekbe, mert így nagyjából egyforma mennyiségek kerülnek bele, és egyformák lesznek a muffinok. A tetejüket szórjuk meg a maradék mandulával. Süssük előmelegített sütőben 15-20 percig (a sütő teljesítményétől függ), hagyjuk pihenni a formában. Meg lehet kenni egy kis folyékony langyos baracklekvárral, de e nélkül is nagyon finom. Gyorsan fogy, mivel szaftos a befőttől, még másnap is nagyon finom (ha marad….).