Bettiéktől kölcsön kértem a gofri sütőt, mert gofrizhatnékom volt. Igen ám, de a recept, amit egyszer egy szuper vendégeskedés alkalmából teszteltem Enikőnél (aki egyébként a háziorvosunk is), ugyebár elkeveredett, így meg kellett várni, míg Enikő gépközelbe kerül, és megosztja velünk a szuper, általuk rengetegszer készített gofri titkát. Nekem azonban elsőre soknak tűnt a tészta, így megfeleztem, de veletek az egész adagot osztom meg.

Nagyon fontos, hogy a hozzávalók azonos hőmérsékletűek legyenek! 

Mindent összekavartam habverővel, nem kézimixerrel, és hagytam a tésztát állni kb. 15 percet. Bemelegedett a sütő, és én nekiestem, mint Tót az anyjának. Nem kellett volna. Ki kellett volna vajazni a sütőt, így azonban az elsőnek a nagy részét csak ki tudtam kapargatni – áztatni a sütőből. Viszont megkóstoltuk, és tényleg nagyon finom lett, és nem akartuk megvárni, míg újra használható lesz a tészta, hanem vajjal kisütöttem serpenyőben. Az  íze szuper, a formája sem volt annyira gáz, ma este azért megint megpróbálkozom a gofri sütővel, mert nem lehet ebből eleget enni, na…. Én barack lekvárral, meg porcukorral ettem, a fiúknak csináltam az itt olvasható csokiöntetet, szóval elfogyott mind egy szálig. Róka fogta csuka, meg fából vaskarika, de bejött 🙂 A megmaradt csokiöntetet pedig másnap reggelt belekevertem Kornél kakaójába 🙂

A szép forma egyszerűen magával ragad! Egy pillanat alatt bele tudok szeretni egy jó fogású pohárba, aminek megfelelő a súlya, kényelmesen elférnek az ujjak a szárán, és nem szorul az orrunk a pohárba.

A kedvencem most a tulipán pohár, amiből grappát és pálinkát szoktunk inni. Néhány éve, még a snapszos pohár volt a menő a pálinkához. Aztán a pálinka is elfoglalta méltó helyét a gasztronómiában, divat lett pálinkát inni, felfedezni a gyümölcs illatát, megvizsgálni az olajosságát. Tehát más szempontok lettek fontosak, nem a gyors hatás, mint inkább a tartós élvezet, és elkezdtek megfelelő poharakat gyártani hozzá.

A vörösboros illetve burgundis pohár szintén nagy szerelem, ő egy igazán nagy, tiszteletet parancsoló pohár (kehely), alá tudod fűzni az ujjaid, lehet forgatni, csodálni az ital színét, illatát.

Az üdítős, nálam vizes pohárnál az én szempontom a méret. Fontos, hogy megfelelő mennyiségű vizet igyunk egy nap, ez 1,5- 3 liter között mozog. Ha nagyobb a pohár nem kell foglalkozni azzal, hogy folyamatosan töltögessünk. Így nagyobb az esélye annak, hogy ezt a mennyiséget megisszuk. Annám meglepett ezekkel a színes poharakkal, imádom ezeket a színeket. Nem csak víznek, de long drink italokhoz is tökéletes.

A poharak árát tekintve igen nagy a szórás. Az Ikeában néhány száz forintért készletet vehetünk, igazán jó formákban, bátran használhatjuk, mert bármikor tudjuk pótolni. Ezek a poharak Leonardo poharai, kristályüvegből készülnek, csodaszép hangjuk van, most a téli vásár idején szuper jó áron lehet őket beszerezni. Amikor egy ilyen dizájner poharat használok, nekem mindig kapcsolódik hozzá egy élmény, egy vacsora, egy jó bor, egy csók, szóval valami, amitől más lesz, mint a többi J

A 87. nap a szénhidrátban való tobzódást jelenthette volna, de valahogy mégsem éltem igazán a lehetőséggel, azaz sült krumpli, ami igazából nem is ízlik mint rájöttem, és saláta. Igazából a 86. napra készültem a keményítőre, ami zöldségeket jelent:D. Van egy Rankin nevezetű  profi séf, aki lencse curryt készített olyan lelkesedéssel, hogy kedvet kaptam hozzá. Ő egy évben több hónapot tölt Indiában, a jógának egy speciális ágát tanulmányozza. Közben azért az indiai konyha sem kerülte el a figyelmét. Ez egy nagyon egyszerű étel, annak ellenére, hogy fűszeres: gyömbér, chili, hagyma, curry van benne, nem idegen a magyar ízléstől sem.

Kifejezetten finom, felvettem a tánc rendembe:D

A rizs, ez esetben sima zacskós rizs 1 csomag, de lehet jázmin, és basmatai is, amit szeretünk.

A hagymákat vékonyan felszeleteljük, ne finomra, szálasra, a gyömbért, a fokhagymát és a chilit is.

Kevés olajon lassú tűzön, nem kapkodva párolni kell kb. 20 percig. Ezalatt a lencsét leöntöttem forró alaplével, addig állni hagyom, amíg a hagyma párolódik. Amikor a hagyma már puha, rátesszük a curryt, összekeverjük, hozzáadjuk a lencsét, a feldarabolt répát, itt tettem hozzá egy csipet szódabikarbónát azért, mert nem áztattam be a lencsét és nem voltam benne biztos, hogy egyszerre meg tud puhulni a répával. Kb. 30 percig lassú tűzön főzzük, amíg elkészül, félidőben hozzáadjuk a burgonyát, amikor megpuhul, ráöntjük a kókusztejet, összeforraljuk, és készen vagyunk. A rizst megfőzzük. A rizsre tesszük a ragut, megszórjuk korianderrel  – igazán finom.

A mák téma már régen foglalkoztat, mert viszonylag behatároltan használjuk a konyhában. Elsősorban édességek tölteléke, alkalmanként a sütemény tésztájába tesszük Egy korábbi írásomban itt a tésztára szórtam, narancsos húsgolyók mellé, zseniális íze volt. Ez adta az ötletet, hogy a 88. fehérje napon (mint már kiderült a 90 napos diétában vagyok érdekelt) valamit főzni akartam, nem kefiren élni, így jött a csirkemell, mint kevés  kalória, sok fehérje és a mák, mert imádom. A mákért nem vagyok oda darálva, jobb íze van szerintem, ha nincs darálva, vagy nem is jobb, csak más, megpirítva, és fűszerként rászórva valamire, illetve ahogy most én használtam: bundának.Vettem tehát csirkemellet, kicsit bevagdostam a vastag részét, só bors, 15-20 percig állni hagytam.Vajat melegítettem olíva olajjal,  a húst megszórtam mákkal, na jóóóó rányomkodtam a mákot, hogy jó mákos legyen, a meleg zsiradékon pedig megsütöttem. Köretnek legszívesebben, valami jó kis tésztát ettem volna, mondjuk…de inkább ne is beszéljünk róla 😀 A visszamaradt olajon anyuka céklasalátáját kicsit átforrósítottam, azt szerettem volna, ha benne lévő cukor karamellizálódik és  nem utolsó sorban rátapad a mák, volt egy kis koktél paradicsom azt is kipróbáltam, nem annyira jó, de lehet, hogy most télen alapból nem olyan jó az íze.

Szóval jól sikerült! A natúr sütésnél annyival jobb, hogy nem szárad ki a hús, tudom aki profi, annak sooooha nem szárad ki, de itt nagyobb az esély a szaftosságra, annak ellenére, hogy kevés zsiradékot használtam. Bevallom túlzásokba estem, de szerettem volna túlzásokba esni, nem véletlen ez a tengernyi mák:D

Amikor elkészült a szuper könnyű, habos-babos fánkom szombat délután, és mindenki – a dédi is…. – áhítattal ették, csak annyit lehetett tőlem ugrándozás közben hallani, hogy MEGCSINÁLTAM, MEGCSINÁLTAM, és KÖNNYŰ és FINOM!! Ám amikor szerdán kitaláltam, hogy anyósomék szombati érkezéséhez – amihez anyósom szolgáltatta a jókai bablevest – jópofaság lenne fánkot sütni, nem voltam tudatában, mire vállalkoztam… Aztán még aznap este felhívtam anyát, hogy diktálja le a receptjét, mert az ő fánkjánál még nem ettem finomabbat – de a papa vette fel, és anya instrukciói szerint kikereste anya szakácskönyvéből a receptet, ami első hallásra nekem inkább Heston Blumenthal szuper molekuláris receptjének tűnt, mint a mama által általában ripsz-ropsz összerakott fánknak, de ugyebár ha a mama meg tudja csinálni, akkor én is (mert egóm az van ám :)). Aztán persze ma, amikor már sokadjára büszkén meséltem el őseimnek a remekem történetét (mert rögtön felhívtam őket telefonon, ahogy kisült az első….) a mama felvilágosított, hogy a papa egy másik receptet adott meg nekem, ami igaz, hogy benne van a könyvében, de ő azt nem használja, mert ő nem tesz bele tojást, meg vajat stb. stb. Csak a szememen lévő rózsaszín köd mentette meg a papát… 🙂 

A fenti összevalókat összekeverjük egy fakanállal egy magas falú tálban, és hagyjuk meleg helyen (én spec ráraktam a radiátorra), hogy az élesztő jól megdolgozza a kulimászt. Kb. 20-25 perc.

Egy magas falú tálban a tojásokat a vajjal és a cukorral habosra verjük – legnagyobb fokozaton min. 5 perc. Amint kész, belerakjuk a kovászt, és a többi tésztába valót, majd szárat cserélünk a robot gépben, és a dagasztó fejjel addig dagasztjuk, amíg fényes és hólyagos lesz a tészta – legnagyobb fokozaton kb. 10 perc. A tetejére lisztet szórunk, és letakarjuk konyharuhával – meleg helyen pihenni hagyjuk, hogy kb. 2-3x-ra keljen – min. 1.5 óra. És itt álljunk meg egy pillanatra: amikor megkelt a tésztám, és hozzáértem, az állaga olyan volt, mintha sok-sok pókhálót fogtam volna össze: könnyű és légies tésztát kaptam, öröm volt hozzáérni. Kivettem a tálból, és kézzel lisztezett táblán ujjnyi vastagra húztam kézzel. Igen, húztam, nem nyújtottam, mert apósom anyukája, aki a jelen lévő idősebb generáció szerint szintén nagy fánkkirálynő volt mondta, hogy a fánknak valót mindig kézzel kell húzni (mint a lángost pl.). Amint meglettem, egy 5cm-es lisztes szaggatóval kiszaggattam a tésztát (itt már Kornél is segített, mert már a dunnányi tészta látványa elég volt neki ahhoz, hogy ne lehessen kitessékelni a konyhából :)), egyenként egy (összesen három) tálcán zsírpapírra tettem őket, megint letakartam konyha ruhával, és újabb 30 percet hagytam őket kelni. A szaggatás után kimaradt nem sok tésztából (mert ügyesen szaggattam) individualista formákat alkottam. Aztán egy nagyobb serpenyőbe jó sok olajat melegítettem – annyi kellett bele, hogy a majdani fánkok jól tudjanak úszni benne -,  amint felmelegedett az olaj lejjebb vettem a gázt, és anyósom hathatós asszisztálása mellett lassú tűzön sütni kezdtük a fánkokat. Vigyázz, mert még így is gyorsan kisül, mi is állítgattuk állandóan a nagyon lassú és a kicsit lassú tűz között! És mi nem fedtük le fedővel. Figyeljünk arra, hogy mielőtt az olajba tesszük a kiszaggatott fánkokat, kicsit húzgáljuk meg őket hogy mélyedés keletkezzen a belsejükbe (ide kerül majd a lekvár, de mint olvastam itt, ennek is van (mint mindennek ma már) szexhez kapcsolható jelentése… no comment…. ;)). Ne tömjük tele a serpenyőt tésztával, mert még sülés közben is dagadnak egy kicsit, és rosszul jövünk ki belőle. Papírtörlőre szedjük a kész fánkokat, hogy lecsöpögjön róluk az olaj. Dóra mazsolás-vaníliás barack lekvárjával és porcukorral ettük meg még aznap este az összeset. Én nem tudtam betelni magamtól meg persze a könnyű fánkomtól, önelégült fejjel jártam-keltem, mert fánkot sütni könnyű, és bazi nagy sikerélményt ad :) Ja igen, langyosan az igazi, mert ahogy hűl, úgy esik össze, de az estére megmaradt utolsó két kis szottyadt darabnak reggelre is lába kélt…. És apósom megjegyezte, hogy náluk tenyérnyi fánkok készültek anno, úgyhogy a következő majd ekkora lesz.

És ha még érdekel valakit, egy kis kultúrtörténet:  azért szalagos, mert az olaj magasságáig ahogy sül a fánk, szalag alakul ki rajta, és a karikagyűrűt jelképezte. A farsang nálunk a párkeresés időszaka volt, és ha egy fiú meg egy lány kettétört egy fánkot, azok tutira házasodtak. Azt tartják, hogy magát a fánkot egy német pékné találta fel, aki a férje halála után nem bírta egyedül a megnövekedett munkát, és a türelmetlen vevők közé akart dobni egy darabka kelt tésztát, ami aztán az olajban landolt, és így sült ki az első fánk. Aztán persze mondják azt is, hogy Olaszországból való és Mátyás korában került Magyarországra Beatrix által.  Minden népnek van saját fánkja – pl. a donut is ilyen, amit ugye lehet csokiba mártani, meg aztán színes izékbe vagy dióba, mogyoróba. Mi kicsinek sokat ettünk anya csöröge fánkjából is – majd egyszer azt is megsütöm-, ami azért csöröge, mert ha megszárad (ami elég hamar bekövetkezik nála), csörgő hangot hallatnak a fánkok a fém tálban… 

És végül a gyereklelkű felnőtteknek – meg a gyerekeiknek – egy jó kis Gazdag Erzsi féle farsangi vers (mert jó féle fánkosat nem találtam, mármint nekem nem tetszettek….)

Minap Csíki Sándor http://www.foodandwine.hu/2011/01/02/gasztronomiai-trendek-magyar-konyha-2011/ értekezésében olvastam a 2011-es év gasztronómiai terveiről. A  tervek között nem szerepel átütő trendváltozás, továbbra is a helyi termékek, alapanyagok felhasználása, az egészséges gyermekétkeztetés kérdésének megoldása,  az élelmiszer források fenntarthatósága, a gluténmentes táplálkozás elterjesztése jelenti a főbb irányvonalakat.  A magyar konyha tekintetében a minőségi alapanyagok előállításában történő előre lépés, igen sokat jelente a vendéglátás, és a civil konyha szintjén is.

Csíki Sándor az „egyszerűség, vissza az alapokhoz” jelmondatban foglalta össze az év filozófiáját.

Elgondolkodtam ezen a mondaton: vajon az én életembe ez hogyan integrálható? Néhány évvel ezelőtt a barátnőm anyukája váratlanul meghalt, és a barátnőmmel mikor erről beszélgettünk, azt mondta, ”Tudod, semmit nem csinálnék másként, jó életünk volt. Ő főzött nekünk, mi mindig megettük, tökéletes volt az öröm, mert ő adhatott, mi pedig hálásak voltunk érte. Egy valamit tegyél meg a kedvemért, tanuld meg anyukád ízeit, nekem ez hiányzik a legjobban. Bármennyire is próbálom felidézni, utána csinálni, soha nem sikerül úgy!” Ez a beszélgetés jutott eszembe a 2011-es évvel kapcsolatban. Aztán volt egy időszak, amikor anyukám kórházba került, és én nem csináltam mást, mint mindennap főztem, a klasszikus dolgokat: húsleves, töltött káposzta, sült hús, fasírt, főzelékek, ami eszembe jutott, anya a kórházból felügyelt, látogatáskor kóstolt, majd apa volt a fő kritikus, ha nála átment, akkor megtanultnak tekintettem az ételt.

Nos, ez az étel nem tartozik a legtrendibb ételek közé, de nagyon finom, és ebből az időszakból való, amit akkor tanultam. Igazán ekkor éreztem rá a főzés lényegére. A kelkáposzta főzelék! Ez csak azért érdekes, mert apa nem egy főzelék fun, de ezt megeszi:D

A kelkáposztát laskára vágjuk forró vízben 2-3 percig főzzük. Leöntjük róla a vizet, és tovább főzzük, (anya szerint, ha így járunk el nem puffaszt) a fűszerekkel, hagymával, krumplival. Készítünk egy paprikás rántást, amit tejföllel elkeverünk, kiveszünk a főzőléből hozzáadjuk a rántáshoz, elkeverjük, kiforraljuk, hogy ne legyen csomós és vissza öntjük a káposztához. Összeforraljuk, elkészült.

A feltét sült pulyka comb volt. Anya húsokat általában fűszersóval elkevert olajjal bekeni, állni hagyja, elősüti, tepsibe rakja, önt rá egy kis bort, mellé hagyma, fokhagyma, ketchup a tetejére, ennyi.

Nagyon finom volt, omlós a hús, ízletes a főzelék, ezt kaját bármikor szívesen.

                                          

Annámmal van úgy, hogy csajos napot tartunk, jövünk, megyünk, kávézunk, könyves boltokban bóklászunk, virág piacra megyünk, ruhákat nézegetünk. Természetesen a konyhai kütyü boltokat sem hagyjuk ki. Az ázsia center is része a repertoárnak, nagyon jó a fűszeres, spéci kínai élelmiszereket árulnak szószok, fűszerek,  ecetek, rizslapok, bambuszrügy, rizsféleségek és mindent, ami csípős. Van egy háztartási bolt is, nagyon hasonlít kiállításában, választékában az általunk ismert sarki háztartási bolthoz, ez a műfaj mára teljesen eltűnt a piacról. Nekünk is voltak fenntartásaink a helyszínt, a termékeket illetően, de adtunk egy esélyt. Őszintén mondom, nem csalódtunk.A helyszín igazán kulturált, ha megnézitek a mosdókat igazolni fogja, tiszta, igényes. A konyhai dolgokat árusító boltban, nagyon helyes az eladó, elmondja a véleményét, de nem befolyásol, a kereskedő kihaló félben lévő pédányaJSok apróságot lehet itt találni, amit máshol, ritkán, vagy egyáltalán nem. Én nagyon szeretem az ételformázó gyűrűket, még a legegyszerűbb ételt is egy szinttel megemeli a látványt tekintve. Anna szerint már-már irreális a rajongásom a formázó iránt, sokat cinkel emiatt, de jókat röhögünk rajta. Naaa, most mondjátok meg nem cukik:

A másik jópofaság, ami nagyon hasznos egy fűszertojás. Sokszor, a petrezselyem, a babérlevél, a friss fűszerek, ha nincsenek összekötve úszkálnak a levesben, ha rosszul szűrjük le a folyadékot, megtörhet és nem lehet szépen tálalni, de a kocsonyába szükséges zöldségeket is bele tehetjük, amikor kitálaljuk nem kell darabolni a zöldségeket, csak szépen a tányérra tesszük, rászűrjük a levet. A képen nem lehet igazán érzékelni, de az átmérője, olyan 10-12 cm, tehát jó nagy. Ezek a dolgok nem egy elvetemült összegbe kerülnek, mégis jókedvünk lesz, ha használjuk őket.

Egyébként Tescoma termékek, utána olvastam, milyen vélemények vannak erről márkáról, a legrosszabb vélemény “a van ettől jobb is” lehet. Szerintem teljesen jó, amilyen gyakran egy átlag háztartásban használatos abszolút jól működik.

Nálunk elég régóta terítéken van, anyuék is szeretik, Dóra is főzött már belőle ld. itt. És a recept szerint – meg a valóságban is – kb. 45 perces étel (kiolvasztás után ) tokkal vonóval, ami a fiúk mellett nem elhanyagolható faktor (mármint ha alvásidő alatt mást is szeretnék csinálni a főzésen kívül…). A végeredmény szuper lett, két szomszéd is tesztelte (nem akartam, hogy a saláta megszottyanjon, így frissiben elajándékoztam, ami maradt (nem volt annyira sok :)), és csak szuperlatívuszokban beszéltek róla (nincs mit tenni, jól főzök :))). A kicsi és az apja is megette mind egy szálig (a képen Isa adagja látható :)) – vigyázzunk tálaláskor, mert a paradicsom a sülés alatt nagyon felforrósodik! A receptet szokás szerint magamra fazoníroztam.

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra, a casserolet kivajaztam, a kenyereket pedig kb. 1×1 cm-es kockákra vágtam (héja nélkül). A felolvasztott halszeleteket kb. 6 cm-es csíkokra vágtam a későbbi könnyebb tálalás végett, és sóztam, borsoztam. A pangasius szeleteket kb. 1-2 percig (amíg szép világosbarna kéreg kerül rá) megfuttatom az oliva olajon. A halat kivettem a serpenyőből, és melegen tartottam. A maradék olajra dobtam a vékonyra szeletelt lila hagymát és a fokhagymát, kicsit lepirítottam, karamellizáltam egy kis barna cukorral, rá a liszt, kb. 2 percig tovább pirítottam, majd felöntöttem a tejszínnel, csomómentesre kevertem, hozzátettem a mustárt, a tejfölt, a petrezselymet és a félbe vágott paradicsomokat. Kicsit sóztam, borsoztam. Hagytam összerottyanni kb. 3-4 percig. Amint elkészült, fogtam a tálat, beleraktam a szósz harmadát, rá egy sor pangasiust, megint szósz, megint pangasius, és szósszal zártam. Egy serpenyőben a vajon pár másodperc alatt átfuttattam a kenyérkockákat (a cél, hogy vajasak legyenek, ne piruljon!), és lezártam a kenyérkockákkal sort. A sütőben kb. 20 perc alatt készre sült, hagytam kb. 5 percet pihenni.