Hólabda 2 in 1
2011 január 5. | Szerző: Dió Bisztró
A kókuszt valaki vagy szereti vagy nem. Én időszakos rajongó vagyok, most éppen igen, és minden formában, csoki, süti, ahogy éppen adódik. Ez a süti nagyon egyszerű, készítés közben is öröm vele dolgozni, mert csodálatos habos, fényes, könnyű az egész massza. Tudod, hogy sikerülni fog. Nagy előnye, hogy a tésztaalapot előre meg lehet sütni, akkor töltöd be, amikor időd van, a lehulló szélekből, csuda finom golyókat lehet gyúrni. Azt inkább csokisra szoktam ízesíteni, jó sok rummal, alkohollal, lecsöpögtetett meggy befőtt a közepébe, kakaóporban, vagy darált dióban megforgatva. Két legyet ütünk egy csapásra, lesz vaníliás kókuszos, + egy csokis meggyes édességünk.
Hozzávalók
8 tojás
8 ek forró víz
40 dkg porcukor
25 dkg rétes liszt
1 sütőpor
1 ek kakaó por
15 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 tk vanília kivonat
5 ek liszt
1/2 liter tej
kókusz reszelék
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a 40 dkg porcukorral fehéredésig keverjük, úgy hogy közben kanalanként hozzá adjuk a forró vizet. A lisztet a sütőporral kakaó porral összekeverjük, a kikevert tojássárgájához adjuk. A keményre felvert fehérjét óvatosan a masszához keverjük és 180 fokon megsütjük.
A krém:
A lisztet a tejjel összefőzzük, kihűtjük. A vajat a porcukorral kikeverjük, és a kettőt robotgéppel összedolgozzuk.
A tésztát a sütőhöz tartozó nagy tepsiben süssük meg, két adagra osztva. Amikor kihűl kiszaggatjuk,a krémmel összeragasztunk 2 darabot, a külső részt is megkenjük, kókuszreszelékbe forgatjuk. A tetejére olvasztott csokit, vagy kakaópor vaj keverékéből készült mázat teszünk. Nem annyira macerás, mint amilyennek tűnik, ha mondjuk este sütünk, másnap megtöltjük akkor fel sem tűnik a macera 😀
A konyha hiearchiája, és hol vannak a női séfek?
2011 január 4. | Szerző: Dió Bisztró
És akkor a piramis:
Chef de cuisine: a konyhafőnök, a konyha feje, élet és halál ura. Ő írja az étlapot, osztja ki a munkát, intézi a beszerzést, számolja az adagokat, készítik a kalkulációkat, ajánlatokat, reprezentál. Leginkább férfi ember számomra érthetetlen módon, mert azt mondják ugyebár, hogy a pasik (és tényleg ez a nagy átlag) csak egy dologra tudnak figyelni, ami egy séfnél azért megengedhetetlen. Nem is beszélve a női (anyuka) szervezőzsenikről, amit egy pasi még csak követni sem tud, egy konyhában viszont mindennek az alapja a rendszer és a rend.Sous chef: a séf általános helyettese. Ma sokszor úgy működik, hogy van egy névleges séf, de a konyhát valójában – fizikailag és gyakorlatilag és felelősség szempontjából is – a sous chef viszi, azaz ez ma egy hangzatos név rengeteg munkával.
Chef de partie: részlegvezető, vagy party-séf. Halas, húsos, köretes, desszertes részlegek vezetői (vagy egy-egy ember).
Commis chef és cuisiner: segédszakácsok, szakácsok. Ők készítik elő az ételeket, főznek, tálalnak. ÉS persze takarítanak.
Apprenti: kézifiúk, kézilányok. minden kulimunka az övék a krumplipucolástól, a saláták alapanyagainak előkészítésén át mondjuk a palacsinták lesütéséig.
Plongeur: a fekete (edény) mosogató a fehér (pohár, tányér) mosogató alatt helyezkedik el…
Marmiton: kukta. Emlékeztek? A Csipkerózsikában (by Walt Disney) őt csapja nyakon a király séfje az elalvás előtt épp 🙂 Ma már nem nagyon használatos még a szó sem 🙂
A rendszert magát Auguste Escoffier francia főszakács vezette be 1870-ben, aki a katonaságnál szolgált, és felismerte, hogy a katonás rend sokat lendíthetne a londoni Ritz-ben általa vezetett konyhán.
Hogy miért van több férfi, mint női szakács annak ellenére, hogy a háztartásokban általában a nők főznek, és kevés étel elkészítését tanulod meg a papádtól, nagyapádtól, mint inkább anyukádtól és a nagyitól? És a vendéglátó sulikban sem kirívó a fiú-lány aránytalanság….. Erre nincs igazán válasz…. Egyszerűen így alakult ki: régen a nők háztartást vezettek, a férfiak meg csináltak minden mást, így pl. irányították mások konyháját. És vezető pozícióban nő már akkor is elképzelhetetlen volt (mármint akkor, amikor ezek létrejöttek, úgy ie. 5000 és mondjuk 1970/80 között 🙂 Láttátok a Vatel című filmet Depardieu-val? Na, azért nekik sem volt fenékig mákos tészta vaz élet:) – hogy miért ragaszkodnak ehhez ennyire??). És ma már a férfiak mivel annyira megszokták, egyszerűen nagyon nehezen engedik be a nőket az általuk vezetett konyhába (vagy bármi másba, ahova egyszer betették a lábukat. Nem bírják a konkurenciát…) Mint a politikában, vagy a csúcs ügyvédeknél, vagy a top managereknél 🙂 Mert azért az tényleg nonszensz, hogy azért nem lehet egy nőt konyhába engedni, mert a konyhai munka nehéz fizikai munka, meg napi 10-15 órát kell dolgozni hétvégén meg éjszaka is – tényleg, de háztartást vezetni, gyereket nevelni és mellette napi 8-10 órát dolgozni sokkal megterhelőbb, és napi 24-ben kell helyt állni. Annyira jellemző Fernand Point, tekintélyes francia séf, a nouvelle cuisine előfutárának 1950-es mondata: „Csak a férfiak rendelkeznek azzal a technikai készséggel, fegyelemmel és szenvedéllyel, amely a főzést következetesen a művészet szintjére emeli”. Aztán 1954-ben, egy évvel a halála előtt rátett egy lapáttal: “A nők a profi konyhák díszítőelemei. Főzni azonban nem kellene őket engedni bennük“. Egyik legjobb tanítványa, minden szakács apja és nagyapja, a díjak díjának neve és kitalálója Paul Bocuse pedig ezt nyilatkozta 1988-ban a Le Figaro-nak: „Az a séf, aki egy nőről nevez el egy ételt, úriember és diplomata. Az, aki ugyanezt a nőt felveszi a konyhájába munkatársként, bolond”. (forrás itt) Ezekkel kapcsolatos érzéseimet egy angol rövidítés fejezi ki a legjobban, ami úrinő nem ír ki teljesen: WTF?!
És akkor hogy mi a különbség a férfi és a női szakács között? Szulló Szabina, az Onyx executive chefje (ez angol kifejezés, és még mindig konyhafőnököt jelent, és ugyebár ő az a kivétel, aki erősíti a szabályt….) nagyon találóan nyilatkozta egyszer itt: “Szerintem a nők talán jobban fókuszálnak az ízekre –ízlelőbimbóik kifinomultabbak. A férfiak technológia-orientáltabbak, a nők jobban tudnak érzésből főzni.” Én ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a főzési stílusuk is nagyon eltér: a nők szerintem a profi konyhában is háziasszonyosabban főznek ízre is. Nálunk pl. mindketten csúcsjól főznek, de a papa íze sokkal kifinomultabbak, sokkal éttermiebb, sterilebb, mamáé meg sokkal háziasabb, rakoncátlanabb. Remélem, értitek, mire gondolok…? ÉS nem kívánom senkinek, hogy az otthoni konyhájába beeresszen egy séfet: egy hétig fog még egy rántotta után is mosogatni 🙂
Ha érdekel a téma, a neten rengeteg vita indult már erről, ld. pld. ezeket:
Megújult a Dió Bisztró Blogja!
2011 január 3. | Szerző: Dió Bisztró
…kicsit átfazoníroztuk, kimazsoláztuk, átszerveztük… Nektek. Értetek. Szeressétek 🙂 Várjuk a véleményeket! A&D.
A hét napjai és az idő
2011 január 3. | Szerző: Dió Bisztró
Üdvözlünk kedves olvasó 2011-ben!
Boldog Újévet kívánok az új esztendőbe!
Fehér kenyér dagadjon a nyárfateknőbe!
Hús, kenyér és ruha legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük el az új esztendőbe!
(felvidéki, Ipoly menti palócok újévi köszöntője)
Idén – vagy tavaly?! – Szilveszter volt az első alkalom életemben, hogy nem fogadtam meg semmit: elfelejtettem… Ittunk pezsgőt, dumáltunk, néztük a soroksáriak tűzijátékát, bementem a gyereknek is boldog újévet kívánni, aztán valahogy elsikkadt. Stresszmentes évre számítok – nem lesz rajtam a fogadalom gerjesztette nyomás, azt tehetek, amihez kedvem van, és nem kell görcsölnöm, hogy mit ígértem, és mit nem fogok megtartani belőle…..:)
A mai nap amúgy nagy izgalomba telik számomra, Kriszta/Shiraz barátném Izraelben ma hozza világra az ikreit! Naggyon szorítok neki, meg a kicsiknek (akik ahhoz képest, hogy ikrek, elvileg nem is annyira kicsik; bár anyukám megjegyezte, hogy ő 3,7kg-val, az öccse meg 4 kg fölött született 4 óra és majd 100 km eltéréssel, így az elvileg 3 kg körüli ikrek súlya pont normális :)), meg persze Shlominak. Annyira izgult, hogy nem tudtak aludni, és hajnalban még fotós emailt küldött magáról a kérésemre 🙂 Halvány elképzelése sincs, mi vár rá :)))
Az év első bejegyzése az időről szól majd: Isa a névnapjára aputól kapott egy érdekes adatokkal teli Reader’s Digest könyvet, így majd sokat hivatkozom belőle 🙂
Az angolszász oldalon a hét napjait a germán istenekről (akik ezt a keltáktól vették át, mint sokmindent) és persze az égitestekről nevezték el. Ők ugyebár vasárnappal kezdik a hetet, így akkor ebben a sorrendben a névadók:
SUNDAY: Nap
MONDAY: Hold
TUESDAY: Tiw hadisten
WEDNESDAY: Odin főisten
THURSDAY: Thor villámisten
FRIDAY: Odin felesége Frida
SATURDAY: Szaturnusz bolygó
Nálunk kicsit profánabb a helyzet, a régi istenek helyett – látjátok, István király monoteista törekvései rátették a kezüket a napok elnevezésére is, semmi hangzatos istennév 🙂 – inkább funkció után neveztük el a napokat, meg persze a szomszédok nyomására :)):
HÉTFŐ: a hét feje, az első nap
KEDD: ómagyar ketüdi (kettő) szóból ered
SZERDA: szláv streda szóból ered
CSÜTÖRTÖK: szláv štvrtok szóból ered
PÉNTEK: szláv piatok szóból ered
SZOMBAT: a héber sabbath (pihenőnap), vagy mások szerint a szláv sobota szóból ered
VASÁRNAP: vásárnap, a heti vásár napja.
És akkor még az időről: a mai naptár XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja után 1587-ben lépett nálunk életbe, azonban a polgári év és az egyházi év kezdete (január 1., illetve advent) a mai napig nem azonos, ezért tapasztaljuk a hiedelmek kettőzését (azaz sokszor duplázódnak az évkezdő szokások. Pl. régen karácsony első napja és január 2. között már tilos volt mosni, vagy Dóra lencsemágiája sem újévhez köthető stb.). És pl. a IV. századig Vízkeresztkor (január 6.) ünnepelték Jézus születésének napját és az újév kezdetét is (ami megmaradt az ortodox egyházaknál a mai napig). Ja igen, hogy azért újév napját is ünnepeljék a katolikusok, ehhez a naphoz rendelte az egyház Jézus körbemetélésének napját. Hm. Ebbe sosem gondoltam bele, mármint hogy Jézus körbe volt metélve. Vagy bármi ilyesmi…. Bár van benne ráció, mert emlékeim szerint a gyerekeket tényleg a nyolcadik napon metélik körbe. Ezen a napon ünnepli az egyház Szűz Máriát is, innen is ered az egész hónap elnevezése. Amúgy már a pogány Rómában is bulival ünnepelték az évkezdetet a kétarcú Janus tiszteletére, és a fennmaradt jókívánságok mondásán felül ajándékot is adtak ekkor egymásnak.
És végül: a bukovinai magyarok szerint “Ha újesztendő napján szép fényes üdő van, az jó esztendőt jelent” (Jeles napok, ünnepi szokások, Planétás Budapest 1997) – bízom benne, hogy mindenkinél sütött a nap elsején! BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK, olvassatok, és kommenteljetek (ez úgy hangzott, mint amit régen mondtak: sokasodjatok és gyarapodjatok :)). BUÉK!
Nigella magyaros szendvicse
2011 január 6. | Szerző: Dió Bisztró
Oldal ajánlása emailben
X