Rajongásunk tárgya: kerámia bevonatos edények – FRISSÍTVE!

Tulajdonképpen a Spar még karácsony környékén hívta fel a figyelmemet ezekre az edényekre, mert oda kb. akkor érkeztek, és akcióban hirdettek őket. Hatalmas BIO felirat is volt rajtuk, így egy picit visszahőköltem, mert a bio lábas fogalma nekem kicsit értelmezhetetlen (max. mondjuk a banánlevél, amiben sütni is lehet…). Éppen leamortizálódtak a Tefáljaim, így mindenképpen új teflonokat/serpenyőket kellett vennem, ha el akartam kerülni, hogy a családi ebéd szerves (szervetlen…) részévé váljon a bevonat is (meg amióta megvan a gyerek, jobban odafigyelek az ilyen dolgokra, és a teflon bevonatról (különösen az olyan leharcoltakról, mint ami az én edényeimen vannak) elég sötéten ír a szaksajtó…). Aztán persze – mert akkor már direkt figyeltem rá – máshol is észrevettem ezeket az edényeket, de nem tudtam dönteni (Dóra jár így mindig – vissza-vissza jár egy-egy neki kedves cipőhöz, ruhához addig, amíg el nem viszi előle valaki…. :)). Január 2. napján aztán az apjára bíztuk a gyereket, és irány az Ázsia, hogy jól kezdődjön az év :). A kedvenc háztartási boltunkban – meg igazán az egész Ázsiában sem reggel 10-kor- nem volt a kedves eladó nénin kívül senki sem, így minden darabról jól ki tudtuk faggatni (pl. tortakenő lapát sajna nem volt, és a szuper, két ünnep között felgyújtott Fiskars szilikon szélű lapátomat sem tudtam itt pótolni), és persze ott is volt a kerámiás serpenyőből. Dóra alaposan elolvasta, mi van rá írva (nálunk ő az olvasni tudó :)), a néni pedig mondta, hogy csupa-csupa jót mondtak róla a vevők, és még nem hoztak vissza egyet sem – így belevágtunk egy 26cm-es serpenyőbe kb. 3500Ft-ért. 

Szóval az első héten konkrétan nem raktam el – elmosogattam, és már nyúltam is érte a csöpögtetőn, mert MINDENT ebben akartam sütni. Ugye gyors vacsora készült belőle elsőre, ami nálunk általában tojás. Nem volt vele olyan problémám, mint a Tefallal, hogy ha kicsit lendületesebben kavartam a rántottát, akkor felszaladt a szélére, és ripsz-ropsz rásült – nem-nem, lecsusszant róla. ÉS el is érkeztünk ez ilyen edények 1. számú legjobb tulajdonságához: nem tapad le benne a sütött cucc. Nem kicsit nem tapad le, hanem semmi nem tapad le! Hihetetlen, de a saját szemeddel látod, ahogy lecsúszik az oldalán :). 

A 2. számú legjobb tulajdonságuk a nem tapadásból következik: annyira egyszerű őket mosogatni, hogy én, aki minden nap hálaimát rebegek a mosogatógép feltalálójának, kézzel mosogattam el az edényt. Mert nem maradt rajta még forró mosogatószeres vizes sikálás után az a hülye vékony olaj/zsiradék filmréteg, amitől a falnak bírok menni…. Hanem lejött róla minden. És nem kellett a tojásrántottás edényt beáztatni… 

A 3. számú legjobb tulajdonságuk: nagyon kevés – sokkal kevesebb zsiradék kell a főzéshez, mert  mint a zsír, vagy a tojás, a hús sem tapad rájuk, így nem kell oldalra felfröccsent zsiradékkal nagyon számolni, csinos marad az étel a tálalásnál is (és ha van mondjuk egy ilyen edényed, mint Vrábel Krisztának, a sütőbe is teheted, és onnan közvetlenül mehet az asztalra, így az ünnepi készlet így is nagyon keveset használt tálaló edényei tovább pókhálósodhatnak…. :)). 

A 4. legjobb tulajdonsága a kerámia, mint anyag tulajdonságából fakad (meg persze a többi is… :)): azaz nem olyan sérülékeny, mint a teflon, bírja a karcolódást. És a teflon az teflon (politetraflouretén – flóratomokkal kitöltött szénatomok láncolata), a kerámia meg természetes anyag. 

Az 5. legjobb pedig, hogy sokkal hatékonyabban oszlatja el és használja fel a hőt, így hamarabb készül el benne az étel.

Szóval oda vagyok érte, na! ÉS persze nagy szerelmem, a Le Creuset vaslábasai is kerámia bevonatosak, csak hogy még jobban fájjon érte a szívem …. 

Persze kicsit utána néztem, mitől olyan nagyon jó kis edény ez, hiszen mára majd minden nagyobb márkának vannak kerámia bevonatos edényei, és mint a leginnovatívabb terméküket reklámozzák – így aki venni akar, jól fel kell kötnie a gatyáját, mert tobzódhat a méretben és persze a formában, a technológiáról már nem is beszélve. A 100%-os természetes anyagból álló kerámia port magas hőmérsékleten ráégetik a fém (alumínium, vas) felületre, ezzel képezve bevonatot. Ezáltal kétszer jobban (magasabb) bírja a hőt, mint a teflon bevonatos edények. Persze itt is képbe jön a nano-technológia, de ehhez én szagolni sem sokat tudok őszintén. Annyi kiderült számomra, hogy nincs több elrontott palacsinta (gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek az első palacsintája csak félig sül meg….:)), csak sok-sok, csudajó, egészséges étel :)). Lassanként lecserélem az összes edényemet ilyenre. Persze lehet, hogy úgy járok ezzel is, mint a Tefallal – mire ilyen lett az összes serpenyőm (a többi edényem Zepter), addigra jön egy jobb, hatékonyabb, egészségesebb…. De ez még a jövő zenéje…. 🙂





Ui. Jó féléves használat után a tapasztalataim a következők:

– lehet mosogatógépben mosogatni, de elveszíti a fényét a bevonat – magát a bevonatot nem károsítja, csak már nem fog úgy csillogni, mint régen….

– vigyázni kell azért a bevonatra, praktikus nem fém eszközökkel neki esni,

– ha véletlenül elszíneződne, ecettel lehet fehéríteni,

– van már belőle kés is, penge éles, ha ezt szeretitek, azt is szeretni fogjátok, itt írunk róla!

Még mindig oda vagyok tőlük 😀 A.