Dobos torta

Dobos C. József cukrász 1884-ben alkotta meg, és 1885-ben illetve 1896-os világkiállításon mutatta be a nagyközönségnek az általa – a monda szerint véletlenül – kreált, és róla elnevezett tortát.

Ő szállított először tortát pl. más országba, illetve a legendárium szerint Ferenc József és Sissi is vásárolt a szuper tortából. A dobos torta újdonsága abban rejlett akkoriban, hogy a mindenki által használt főzött krém helyett egy könnyű vajkrémmel kente meg a vékony piskótát. És persze ő írta a Magyar-Franczia Szakácskönyvet is, bár e körül a mai napig tart a poláémia, mert azt rebesgetig, hogy csak átvette a könyvet majd egy az egyben. Akit mélyebben érdekel a téma, a különböző magazinokban, havilapokban, illetve pl. itt, itt és itt többet is megtudhat mostanság. Persze anyósom is olvassa ezeket az újságokat, és rögtön kedvet kapott a dobos torta evéshez. Én először le akartam beszélni róla, aztán ő engem, ugyanis a neten elég sokféle lefőzött recept található ez ügyben, de valahogy nem tűntek autentikusnak. Aztán egy nyamvadt kis reklám-szakácskönyvben (a “kis” jelző minden értelmében) úgy tűnik megtaláltuk az eredetihez legjobban hasonlító, és otthon is elkészíthető verziót. 

Előre szólok: lehet, hogy elsőre nem lesz tökéletes a torta, és ennek két oka lesz: 

1. Nagyon nehéz a tésztát hat egyenlő részre adagolni. Mert először rengetegnek tűnik a tészta, ezért akaratlanul is többet teszel az első adagokba, ám a végére csak elfogy, és úgy járhatsz, mint mi: az első tészták vastagok, az utolsó pedig babapiskótaként végezte (így lett amúgy a tortánk csak öt lapos…. :)). Ezért ha majd másodszorra készíted a tortát (mert fogod, az tuti), akkor emlékezz arra, melyik merőkanállal adagoltad a tésztát, és mennyivel kevesebbet tegyél az elsőhöz, hogy a végére is maradjon.

2. Magát a dobot nem nehéz elkészíteni, de utána gyorsan felvágni akkor, amikor még puha, szinte lehetetlen. Én találtam egy jópofa képes elkészítési útmutatót itt, nekem elsőre nem sikerült így felvágni a dobot. A mi tortánk majd látni fogjátok elvileg előre fel van vágva, de amikor bekeményedett, csak recés (kenyérvágó) késsel tudtuk szépen felszeletelni (és ez persze apósomnak jutott estébe. Hihetetlen: amióta itt vagyunk sziporkázik :)).

És akkor a recept egy tortához:

Melegítsük előre a sütőt 170 fokra. A 20 dkg cukrot, a 10 tojás sárgáját, a vaníliáscukrot, a citromlevet és a vizet habosra verjük. A 10 tojás fehérjét, az 5dkg cukrot és a csipet sót kemény habbá verjük. Figyeljünk arra, hogy 10 tojásból elég sok tészta lesz, így érdemes nagyobb tálat választani annak a habnak, amiben a sárgáját verjük. Ahogy készen vannak a habok, a tojássárgájába kb. 3 evőkanalanként adagoljuk a sütőporos lisztet és a fehérjehabot mindaddig, amíg el nem fogy, és végig nagy mozdulatokkal dolgozzuk bele az adagokat a sárgájába. A lényeg, hogy a belevert levegőt ne nagyon vegyük ki a habokból. Válasszunk egy kb. 20-22 cm átmérőjű kapcsos tortaformát, vágjunk bele sütőpapírt, olajozzuk ki, tegyük bele a sütőpapírt, és rakjuk bele a tészta 1/6-át.  Figyeljünk, mert vékony a tészta, így hamar, kb. 10-12 perc alatt megsül. Ahogy kész van, vágjuk körbe a formában, hogy könnyebben ki lehessen venni, vegyük ki, le a sütőpapírt, hagyjuk kihűlni egy rácson, és süssük meg így mind a hat lapot.

A 20 dkg cukrot forraljuk fel a vízzel, majd hagyjuk egy kicsit meghűlni. A 40dkg vajat keverjük ki a kakaóval és a vaníliás cukorral, majd adjuk hozzá a cukorszirupot, és verjük habosra a krémet. Ez azt jelenti, hogy legalább 15-20 percen keresztül verjük és verjük a krémet, hogy minél könnyebb, habosabb legyen. Megéri, mert gyönyörű, könnyű vajkrémet kapunk, aminek mind az íze, mind pedig az állaga lazán veri a főzött krémet. Amint megvan, tegyük a hűtőbe a krémet kb. 30 percre, érdemes hűlés közben 3x-4x is habverővel átkeverni. Amint megdermedt, vegyük ki, a rumot adjuk hozzá, keverjük át, és kenjük meg a lapokat úgy, hogy az oldalára is jusson, de maradjon a díszítéshez is! Az utolsó fedő lapot tegyük félre, de a torta tetejére is kerüljön krém. A maradék krém kerüljön vissza a hűtőbe.

Egy kislábasban olvasszuk fel, és karamellízaljuk a cukrot a citromlével. Figyeljünk, mert amint megolvad, felgyorsulnak az események, nehogy leégjen a karamell. Amint megvan, még melegen öntsük rá az utolsó piskótalapra – a piskóta vízszintes felületen legyen. Ha tudod, vágd fel darabokra (mintha tortát szelnél), és úgy díszítsd a tortát; ha nem megy, nem gáz, kenyérvágóval is fel tudod majd vágni. Vegyük ki a hűtőből a maradék krémet, díszítsük fel a tortát, és tegyük vissza kb. egy órára dermedni.  Azt tudom mondani, hogy ez a torta még az én csokiellenességemet is legyőzte – éljen a dobos torta!!! 🙂

Ui. amikor mi kicsik voltunk, akkor torokfájás esetén nagyanyám mindig karamellízalt cukrot adott nekünk, illetve rengetegszer ittunk karamelles tejet. Ez mára kikopott, de most maradt a lábasban karamell, felöntöttem tejjel (úgyis el kell valahogy mosogatni… :)), és nekiültem nosztalgiázni. Majd egy matchbox landolt a poharamban. Ennyit a nosztalgiáról…. 🙂

Ui. 2. a cukormázzal érintkező eszközöket folyó forró (mondom forró) vízzel lehet a legjobban eltávolítani. A késről és a fakanálról is. 

Ui. 3: nekünk – mint a képen is látszik – kicsit még meleg volt a dob, és megolvasztotta a díszkrémet. És a fotók nem igazán sikerültek, mert így is közelharcot kellett vívnom a fiúkkal, hogy adjanak fél percet, mielőtt nekieshetnek…. 🙂