Kacsamájas zsíros kenyér lilahagymával
2011 február 10. | Szerző: Dió Bisztró
Még talán a Stahl karácsonyi számában találtam a kacsamájpralinét, de mivel nem voltam felkészülve a hosszabb ittlétre, nem hoztam magammal…. Otthon persze hiába rágtam Dóra fülét, hogy menjen a Csarnokba kacsamájért. Erre másfél órára itt Nyíregyen elengedtem anyósomat egyedül vásárolni (a Dédire aludni nem lehet hagyni a gyereket, mert nem hallja ha megébred, viszont ha fent van a kis bandita, órákig eljátszanak :)), és beállított egy kiló pecsenyekacsmájjal.
És itt álljunk meg egy pillanatra: nekem igazán fogalmam sem volt, hogy létezik pecsenye, meg hízott kacsa máj. Nekem ezek libamájból léteznek. Érdekes, miért nincs hízott csirke meg pulykamáj?! Szóval a pecsenyekacsamáj kicsi, formás, decens, viszont sötétebb. A hízott kacsamáj nagy, és világos, és nagyon magas a szírtartalma. Az álszent (francia) állatvédők ennek, és a libamájnak is az előállítását betiltanák (mármint amíg ez tőlünk származik: a sajátjukkal valahogy semmi bajuk nincs…. A pecsenyekacsamájat lehet rendes hentesnél kapni, hízottat ritkábban, és az áruk nagyságrendekkel különbözik: a pecsenye 800Ft. körül van, a hízotté 5000Ft-nál kezdődik…. A pecsenyét tejbe kell áztatni optimálisan 24 (min. 12) órára (egy leheletnyi sóval), a hízottat nem. Óóóóó, találtam kacsmáj honlapot is itt, ha valakit jobban érdekel a téma (bár szerintem nem fordítanak a karbantartásának nagy figyelmet, na mindegy): ebből kiderül, hogy már régóta a konyhánk (na persze, most elkezdhetünk arról moralizálni, mi is a magyar konyha, mint ahogy azt Vinkó József tette egyik kedvenc írásában erről, de most nem erről írok :)) kedvelt eledele, viszont tömni nem is mi kezdtük 5 ezer éve, hanem legalábbis az egyiptomiak…. Bocsi…. ÉS Amerika felfedezése, meg a kukorica csak rontotta szegény szárnyasok jogainak helyzetét…. Mára viszont nagyhatalom vagyunk tömésben 🙂
A honlapból az is kiderül, hogy a kacsamáj esszenciális Omega 3-6 zsírsavakat tartalmaz, amely megfelelő mennyiségű bevitele gátolja a vérrögképződést, gyulladáscsökkentő hatású, és csökkenti a máj koleszterin szintézisét. Olyan anyagok keletkeznek belőlük, melyek gátolják a trombózisképződést, ezáltal csökkentik a szívritmuszavarok és a szívinfarktus kockázat. Ebből is következik, hogy sok kacsamájat kellene ennie a stresszes pasiknak pl. Meg a papámnak, a mamámnak és a húgomnak vérhígító helyett….
Szóval amikor megjött anyósommal a kacsamáj, azonnal felhívtuk a papát, hogy akkor mi legyen. Rögtön tisztáztuk, hogy pecsenye kacsamájat vettünk, így a tejfürdőt javasolta azonnal. Ezután – háttérben anyukám kommentjével – hangos ötletbörze következett, mit lehet egyszerűen, gyorsan elkészíteni belőle: a papa a lecsós, hagymás sült verziót ajánlotta (én nem nagyon szeretem a lecsós ételeket, csak a lecsót), én mindenképpen szerettem volna hidegen is enni zsírjába sütve, aztán persze a mama vágta át a csomót: csináljunk belőle rántott kacsamájat. Ooops. Nagy rántott pulykamáj fun vagyok, kacsamájat még nem ettem rántva (volt egy rokonunk, aki a teljes csirkeszárnyat (végestül) háromszögre hajtotta, közepébe biggyesztett egy csirkemájat, és úgy rántotta ki: ölre mentünk érte :)). A máj kb. 2/3-ból aztán rántott lett, és mondhatom, mindent visz: nem száraz, még másnap is szaftos, üde, könnyű íze van, Dóra imádta volna valami flancos salátával enni, én spec barackkompóttal ettem, és még fogok is. A maradékból viszont zsírban sütött lett. JA igen, elfelejtettem mondani, hogy papírtörlővel a tejet le kell itatni, amikor kivesszük a tejből.
Naszóval: anyósom kapott kacsahájat a boltban, abból sütöttünk kacsazsírt, csak hogy teljesen autentikus legyen az egész. A kacsatöpörtyű nem olyan fincsa, mint a libatöpörtyű, bár biztos az is közre játszott, hogy nem volt rajta bőr, csak a zsír maga.
Aztán a kisütött kacsazsírban beleraktuk a májat, borsot. Megpirítottuk a májat (ne szárítsuk túl!), épp csak kapassuk meg igazán. Egy jénai tálba leraktuk a májakat, ráraktunk feldarabolt fokhagymát, és még melegen ráöntöttük a zsírt is, a végén rászórtuk a sót. A jénait b etettük a sütőbe így kb. 160 fokba de csak épp annyit, hogy rottyanjon a zsír. Kivettem, és hagytam, hogy kihűljön. Hűlés után irány a hűtő. Lilahagymával ettük. Csakis 🙂 Ja igen, és kb. 1 kg kacsamájhoz (ami rengeteg, lazán 4-5 vendéget lehet rá hívni) 80dkg háj kell.
Hogy ma se maradjatok muffin nélkül: tojáslikőrös muffin málnával
2011 február 9. | Szerző: Dió Bisztró
Az ominózus rózsaszín muffinos könyvben volt ez a recept is. A második üveg tojáslikőrből még marad egy kicsi, és örültem, hogy találtam olyan muffint, amibe bele tudtam sütni, mert igazán kár lett volna érte…. 🙂 Azt már mondanom sem kell, hogy nagy málna rajongó vagyok. Rekeszszám tudok nyáron málnát enni, és olyan jó volt ebben a szürke, ködös időben idecsempészni a nyarat…..
Hozzávalók 12 db-hoz
20 dkg málna (felengedve)
20 dkg liszt
1 tasak főzős vaníliás pudingpor
1 cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor
2 tojás
13 dkg cukor
1 dl olaj
2 dl tojáslikőr
1 dl joghurt
Az ott írtak szerint “összecsapjuk” a tésztát (a recept szerinti málna a tésztába kerül, a többivel díszítünk, mert egy zacsi kb. fél kg), és megsütjük. Ha nincs kapszli, a sütőt vajazzuk ki. Málnával és porcukorral tálaljuk. Apósom, aki tényleg nem szokott sziporkázni, amikor desszertről van szó, szinte szárnyalt, amikor ezt megkóstolta: mi lenne, ha csokifagyival ennénk, csokis tejszínhabbal, málnaöntettel……? Le voltam nyűgözve 🙂 Végül csak ráöntöttünk egy-egy nagy kanál tojáslikőrt, és persze mellé málnát ettünk- fenomenális volt 🙂
Pulykamell Sóstóhegy módra – sajtkrémmel töltött pulykamell
2011 február 8. | Szerző: Dió Bisztró
Anyósom szülinapi bulijára akartunk valami finomat sütni a rántott húson kívül persze (mert ugye itthon voltak a fiúk is), és felvetettem, hogy a karácsonyra feltankolt, de akkor nem elhasznált húsokat használjuk el a mélyhűtőből. Így esett a választásunk a 3db, előre felszúrt pulykamellre. Akinek kérdéses a felszúrás: anyósom még fagyasztás előtt egy éles, hosszú késsel a mell szélességébe és a mélységébe egy zsebet gyártott úgy, hogy kényelmesen lehessen tölteni, de ne szakadjon ki. Ez azt is feltételezte, hogy nem vágta félbe a pulykamellet (ha óriásiak, akkor félbe vághatod, és még úgy is fel lehet szúrni), és nem is klopfolta meg. A hűtő tele volt mindenfajta sajtmaradékkal, így evidens volt, hogy valami sajtos töltelék kerül bele, én pedig – mivel oda vagyok a fokhagymás vajért, és nem nagyon bírom a száraz mellett – tutira vajas testápolásban akartam a jószágot részesíteni. A vajkrém amúgy annyira jól sikerült, hogy a maradék kulimászt másnap reggel pirítós kenyérrel rituális körülmények között elfogyasztottuk, és felkerült a szóba jöhető reggelik listájára.
Hozzávalók:
Kb. 70dkg pulykamell
A sajtos kence receptje:
3 háromszög natúr Medve sajt
5dkg brinza
5dkg puha vaj
10dkg feta sajt apró darabokra tördelve
15dkg reszelt trappista
1/2 fej közepes vöröshagyma reszelve
1 gerezd ducibb foghagyma reszelve
3 szelet bacon tépkedve
3 szelet fekete erdei sonka tépkedve
bors, sok petrezselyem (nem kell só!) ízlés szerint
A 3db felszúrt, kb. 70dkg pulykamellet megsóztuk, borsoztuk kívül-belül. A sajtos kence hozzávalóit fakanállal jól összekevertem. A kész kencét kanállal beletöltjük a zsebekbe. Ha véletlenül kiszakadna a hús töltés közben, no pánik, fogpiszkálóval vagy hústűvel meg lehet foltozni. A zsebek száját szintén fogpiszkálóval vagy hústűvel zárjuk le (én spec a sütit is hústűvel szoktam tűpróbázni….). Kivajazunk egy jénait, amibe szorosan egymás mellé beletesszük a töltött melleket. 5 dkg vaj és 2 duci gerezd reszelt fokhagyma keverékével jó alaposan megkenjük a pulykát, és kb. 50 perc alatt 180 fokos sütőben összesütjük a jószágot. Salátával, krumplipürével kitűnő. Ja igen, ne lepődjetek meg, jó sok vajas létyó lesz a tálban – tökéletes adalék lesz a krumplipürébe!
Tom Yum leves shiitake gombával
2011 február 7. | Szerző: Dió Bisztró
A Leroyba nem olyan régen felvették az étlapra ezt a levest, nem mindegyik üzletben, de felvették. Magamtól soha nem ettem volna, mert fogalmam sem volt milyen íze lehet, és leves nálam nem kaja étteremben. Mindig egy adott salátát eszem náluk csirkével, plusz limonádé, ezt nem tudom megunni, általában hozzák a megszokott ízeket tudom mire számíthatok, bár üzletenként eltérő lehet a minsőség:D Lélekbúvár vízöntő barátném azonban nem riad vissza az újdonságoktól, egy alkalommal megkóstoltatta velem, nem volt rossz, következő alkalommal, már kifejezetten ezt kértem. Annyira megtetszett az íze, gondoltam kipróbálom. Nem tűnt bonyolultnak az összetevőket tekintve, az íze viszont zseniális, savanykás, csípős, bársonyos, roppanós a zöldség, szóval klassz.
A levesnek utána jártam a thai konyhának a specialitása. Ebből kiindulva számítottam arra, hogy egy gyorsan elkészülő ételről lehet szó. A fűszerek beszerzése jelentheti az egyedüli bonyodalmat, de az Ázsia boltban minden van, másrészt lehet egyszerűsíteni a fűszerezésen, és ezzel sem ártunk az ízeknek.Gyakran csirke alapra készítik, most, shiitake gomba volt a fő alkotója.Egyrészt azért, mert nagyon egészséges, másrészt mert kaptam frisset, magyar termelőtől, megkóstoltam nyersen is nagyon jó íze van.
Hozzávalók:
10 dkg shiitake gomba
2 db nagy sárgarépa
1 db fehérrépa
1 szál póré hagyma, szár nélkül
3 cikk fokhagyma
4-5 cm es gyömbér
1doboz kókusztej 3-4 dl
1 lime
1/2 citrom leve
1 húsleves kocka, vagy 5 dl alaplé
2-3 ek halszósz
1-2 ek szója szósz
1 kávéskanál thai zöld curry
üvegtészta ízlés szerint
A hozzávalókat vághatjuk juliennre, vagy nagyobb, de vékony lapokra is lehet, a darabolás nagyon fontos, mert lényegesen lerövidíti a főzési időt.
Kevés olíva olajon elkezdjük párolni a hagymát, fokhagymát, majd hozzáadjuk a zöldségeket a gyömbért is tovább pároljuk.Ezután befűszerezzük, halszósz, curry paszta, szójaszósz, összeforgatjuk, felöntjük a levessel.
2-3 perc után felöntjük a kókusztejjel belefacsarjuk a lime levét, citrom levét. Addig főzzük, amíg a zöldség megpuhul, de még roppanós.( Ez az a pillanat, amikor húsleves esetében, azt mondjuk még 10 perc és kész.)
Beletesszük az üvegtésztát, levesszük a tűzről 5 percig állni hagyjuk, utána tálalható!
Tonhalas salátaszív ruccolával
2011 február 5. | Szerző: Dió Bisztró
Az elmúlt hetem a túlélésről szólt. Beteg voltam nem kicsit, magas láz 3 napig, állandó émelygés, gyengeség, és újra láz. Enni nem volt kedvem élni se, és csak szenesre égetett pirítóst akartam enni, forró citromos teával, majd gyorsan ágyba kerülni. Ma volt az első nap, hogy megéheztem, de nagyon!!! Valami frisset, roppanósat, és sok zöldet ettem volna.A főnixnek(ez én vagyok:) fel kellett öltöznie, kilépni a lakásból, beszerezni, amire szüksége van.
Jelentem sikerült, kicsit elfáradtam ugyan a fél órás vásárlásban, de megmaradok, újra szép az élet, süt a nap és mindjárt itt a tavasz!!!
A saláta szívről eddig csak elméletben tudtam, profi szakácsok fokhagymásan készítenek meleg salátát belőle, sültek mellé. Először úgy gondoltam erre, a dologra, hogy a normál salátából leválasztják ezt a részt a többit pedig feldarabolják a saláta keverékbe. Nos, ezt a talányt ma nem sikerült megoldanom, de növény az tényleg olyan, csak reménykedni tudok, hogy nem génmanipuláció eredménye:)) Nálam húsról szó sem lehet, de tényleg még a szót sem bírom most hallani:D Szóval vettem a saláta szívből, ruccolát és újhagymát is, kaliforniai paprikát, tonhalat. A hozzávalókat feldaraboltam, tálra rendeztem, egy mustáros, mézes olíva olajos öntetet készítettem, egy kis parmezán, tönköly búzás pirítós feketére sütve, ahogy azt most szeretem és újra szép az élet! Érzem az ízeket, az illatokat! Csodálatos érzés!
Blog szülinapon jártunk, és kekszes krémtúrós sütit vittünk ajándékba
2011 február 4. | Szerző: Dió Bisztró
Vasárnap Kricky 1 éves blogszülinapját ünnepeltünk. Amikor valaki késztetést érez valamire, ami eddig távol állt tőle, vagy nem volt része a mindennapjainak, a környezete kicsit furán néz rá először, majd érdeklődik, majd támogat és végül, de nem utolsó sorba elkezd hinni abban, amit a másik csinál. Ebből erőt merít, bátorságot és valamit változtat a saját életében szerencsés esetben. Nem beszéltünk Krickyvel erről, de valahogy így képzelem az ő történetét :). Vasárnap délután, szikrázó napsütés, vendégek, csivitelő gyereksereg, sütemények, csokoládék, díjak, cupcake tornyok, torták szóval egy olyan hely, ahol jó lenni. Kricky rajta tartotta a kezét az eseményeken: telefonált, irányított, mesélt, mosolygott, megvigasztalta a csillagszeműt, szóval nagyon ügyes házigazda volt. A vendégek hoztak ajándékot a saját kis specialitásukból, csodás pogácsák, sajtos tekercs, máktorta, málna csoda, szilvás papucs, bonbonok és még sok-sok finomság.
Nagyon örültem, hogy találkozhattam Gesztenyével, aki rám szólt, hogy “Szia szoktalak olvasni!” – ezen annyira meglepődtem, nem is hiszitek el :D, mert látom, meg minden, de a virtuális világ és az élet az olyan fura, hogy ez is van, meg az is van… Csodálatos bonbonokat hozott, ilyen finomakat még soha nem kóstoltam. Ez volt a kedvencem, de mint a kép is mutatja másnak is…..
Öröm volt számomra, hogy ott voltam, hogy találkozhattam érdekes, tehetséges emberekkel, igazán klassz délután volt, Isten éltessen Kricky!
A Dió Bisztrót ezzel a kekszes sütivel képviseltem – nagyon egyszerű, krémes, nem túl édes, eddig még sikeres volt a barátok körében. Nyáridőben citromos a krém, ami 2 egész citrom levétől és héjától lesz üde; a ha van lime a közelben, sokat hozzáad az ízéhez.
Hozzávalók:
- 40 dkg keksz
- 8 dl tejföl, (nálam most Pilos krémes túró)
- 10-15 dkg porcukor
- 1 ek vaníliaaroma
- 1 tábla étcsoki
- kakaópor
- nescafé
Elkeverjük a tejfölt a porcukorral és a vaníliaaromával. Lereszeljük a csokoládét és belekeverjük a tejfölös masszába. Egy laposabb tálba rétegezzük a hozzávalókat: először jön egy sor keksz, majd rá a tejfölös massza, stb. addig rétegezve, amíg tart a keksz, az a lényeg, hogy a tetején a massza legyen. Aztán a legvégén megszórjuk kakaóporral és nescafé-val. Betesszük a hűtőbe egy éjszakára, amíg meg nem szilárdul. Nem hittem benne, hogy megszilárdul, de megszilárdult. Naggyon finom lett 🙂
Rajongásunk tárgya: kerámia bevonatos edények – FRISSÍTVE!
2011 február 3. | Szerző: Dió Bisztró
Tulajdonképpen a Spar még karácsony környékén hívta fel a figyelmemet ezekre az edényekre, mert oda kb. akkor érkeztek, és akcióban hirdettek őket. Hatalmas BIO felirat is volt rajtuk, így egy picit visszahőköltem, mert a bio lábas fogalma nekem kicsit értelmezhetetlen (max. mondjuk a banánlevél, amiben sütni is lehet…). Éppen leamortizálódtak a Tefáljaim, így mindenképpen új teflonokat/serpenyőket kellett vennem, ha el akartam kerülni, hogy a családi ebéd szerves (szervetlen…) részévé váljon a bevonat is (meg amióta megvan a gyerek, jobban odafigyelek az ilyen dolgokra, és a teflon bevonatról (különösen az olyan leharcoltakról, mint ami az én edényeimen vannak) elég sötéten ír a szaksajtó…). Aztán persze – mert akkor már direkt figyeltem rá – máshol is észrevettem ezeket az edényeket, de nem tudtam dönteni (Dóra jár így mindig – vissza-vissza jár egy-egy neki kedves cipőhöz, ruhához addig, amíg el nem viszi előle valaki…. :)). Január 2. napján aztán az apjára bíztuk a gyereket, és irány az Ázsia, hogy jól kezdődjön az év :). A kedvenc háztartási boltunkban – meg igazán az egész Ázsiában sem reggel 10-kor- nem volt a kedves eladó nénin kívül senki sem, így minden darabról jól ki tudtuk faggatni (pl. tortakenő lapát sajna nem volt, és a szuper, két ünnep között felgyújtott Fiskars szilikon szélű lapátomat sem tudtam itt pótolni), és persze ott is volt a kerámiás serpenyőből. Dóra alaposan elolvasta, mi van rá írva (nálunk ő az olvasni tudó :)), a néni pedig mondta, hogy csupa-csupa jót mondtak róla a vevők, és még nem hoztak vissza egyet sem – így belevágtunk egy 26cm-es serpenyőbe kb. 3500Ft-ért.
Szóval az első héten konkrétan nem raktam el – elmosogattam, és már nyúltam is érte a csöpögtetőn, mert MINDENT ebben akartam sütni. Ugye gyors vacsora készült belőle elsőre, ami nálunk általában tojás. Nem volt vele olyan problémám, mint a Tefallal, hogy ha kicsit lendületesebben kavartam a rántottát, akkor felszaladt a szélére, és ripsz-ropsz rásült – nem-nem, lecsusszant róla. ÉS el is érkeztünk ez ilyen edények 1. számú legjobb tulajdonságához: nem tapad le benne a sütött cucc. Nem kicsit nem tapad le, hanem semmi nem tapad le! Hihetetlen, de a saját szemeddel látod, ahogy lecsúszik az oldalán :).
A 2. számú legjobb tulajdonságuk a nem tapadásból következik: annyira egyszerű őket mosogatni, hogy én, aki minden nap hálaimát rebegek a mosogatógép feltalálójának, kézzel mosogattam el az edényt. Mert nem maradt rajta még forró mosogatószeres vizes sikálás után az a hülye vékony olaj/zsiradék filmréteg, amitől a falnak bírok menni…. Hanem lejött róla minden. És nem kellett a tojásrántottás edényt beáztatni…
A 3. számú legjobb tulajdonságuk: nagyon kevés – sokkal kevesebb zsiradék kell a főzéshez, mert mint a zsír, vagy a tojás, a hús sem tapad rájuk, így nem kell oldalra felfröccsent zsiradékkal nagyon számolni, csinos marad az étel a tálalásnál is (és ha van mondjuk egy ilyen edényed, mint Vrábel Krisztának, a sütőbe is teheted, és onnan közvetlenül mehet az asztalra, így az ünnepi készlet így is nagyon keveset használt tálaló edényei tovább pókhálósodhatnak…. :)).
A 4. legjobb tulajdonsága a kerámia, mint anyag tulajdonságából fakad (meg persze a többi is… :)): azaz nem olyan sérülékeny, mint a teflon, bírja a karcolódást. És a teflon az teflon (politetraflouretén – flóratomokkal kitöltött szénatomok láncolata), a kerámia meg természetes anyag.
Az 5. legjobb pedig, hogy sokkal hatékonyabban oszlatja el és használja fel a hőt, így hamarabb készül el benne az étel.
Szóval oda vagyok érte, na! ÉS persze nagy szerelmem, a Le Creuset vaslábasai is kerámia bevonatosak, csak hogy még jobban fájjon érte a szívem ….
Persze kicsit utána néztem, mitől olyan nagyon jó kis edény ez, hiszen mára majd minden nagyobb márkának vannak kerámia bevonatos edényei, és mint a leginnovatívabb terméküket reklámozzák – így aki venni akar, jól fel kell kötnie a gatyáját, mert tobzódhat a méretben és persze a formában, a technológiáról már nem is beszélve. A 100%-os természetes anyagból álló kerámia port magas hőmérsékleten ráégetik a fém (alumínium, vas) felületre, ezzel képezve bevonatot. Ezáltal kétszer jobban (magasabb) bírja a hőt, mint a teflon bevonatos edények. Persze itt is képbe jön a nano-technológia, de ehhez én szagolni sem sokat tudok őszintén. Annyi kiderült számomra, hogy nincs több elrontott palacsinta (gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek az első palacsintája csak félig sül meg….:)), csak sok-sok, csudajó, egészséges étel :)). Lassanként lecserélem az összes edényemet ilyenre. Persze lehet, hogy úgy járok ezzel is, mint a Tefallal – mire ilyen lett az összes serpenyőm (a többi edényem Zepter), addigra jön egy jobb, hatékonyabb, egészségesebb…. De ez még a jövő zenéje…. 🙂
Ui. Jó féléves használat után a tapasztalataim a következők:
– lehet mosogatógépben mosogatni, de elveszíti a fényét a bevonat – magát a bevonatot nem károsítja, csak már nem fog úgy csillogni, mint régen….
– vigyázni kell azért a bevonatra, praktikus nem fém eszközökkel neki esni,
– ha véletlenül elszíneződne, ecettel lehet fehéríteni,
– van már belőle kés is, penge éles, ha ezt szeretitek, azt is szeretni fogjátok, itt írunk róla!
Még mindig oda vagyok tőlük 😀 A.
Ui. Jó féléves használat után a tapasztalataim a következők:
– lehet mosogatógépben mosogatni, de elveszíti a fényét a bevonat – magát a bevonatot nem károsítja, csak már nem fog úgy csillogni, mint régen….
– vigyázni kell azért a bevonatra, praktikus nem fém eszközökkel neki esni,
– ha véletlenül elszíneződne, ecettel lehet fehéríteni,
– van már belőle kés is, penge éles, ha ezt szeretitek, azt is szeretni fogjátok, itt írunk róla!
Még mindig oda vagyok tőlük 😀 A.
Spenótos palacsinta
2011 február 11. | Szerző: Dió Bisztró
Oldal ajánlása emailben
X