A legtutibb nyári leves – kapros-csülkös zöldbableves

Azt hittük múlt héten, hogy Málka néninek (akinek több művét is megcsodálhattuk már) nevenapja van, így felugrottunk köszönteni a gyerekkel és Dórával. Málka néninek nem volt névnapja (máskor tartja, mint kiderült), viszont ott volt Márti, a szomszédja, aki egy lábas levessel ment látogatóba, és mivel Málka néni kivolt, hogy nem tud minket mivel megkínálni, mert nem szóltunk előre, hogy megyünk (ezek a beidegződések….), kaptunk Márti leveséből. Én – pofátlanság ide, vagy oda- kétszer szedtem belőle, mert abban a nagy melegben ez a savanyú kapros leves annyira jól esett, hogy az egész fazékkal meg tudtam volna enni, és csak a nevelésem tartott vissza…. Kunyeráltam Mártitól még egy bónusz adagot, és persze a receptet.

A füstölt csülköt 2db babérlevéllel felrakjuk főni hideg vízben, hogy jól elfedje a víz. Amikor megfőtt (akkor jó a csülök, ha el lehet benne fordítani a csontot), kivesszük a csülköt és a babérlevelet, és belerakjuk a zöldbabot főni, és ízesítjük a levet ízlés szerint. Serpenyőben csinálunk kb. 4 ek lisztből rántást (azaz olajon világosbarnára pirítjuk a lisztet), ebbe rakjuk a felaprózott petrezselymet, a kaprot, az áttört fokhagymát, majd felengedjük kb. 2dl tejjel vagy egy pohár tejföllel. Hozzáöntjük a leveshez amikor már majdnem megfőtt a bab, beletesszük még az apróra vágott csülköt, összeforraljuk, és kész. Tehetünk még bele 2 szem krumplit, ha a gyerek is eszik belőle.