Az én kamrám az én sufnim – egy elveszett link januárból….

Az egész ötlet Niki barátnémból indult ki – nem tőle, hanem miatta. Nikinek nagyon édes lakása van egy nagyon édes, elegáns kis konyhával. Amiben nem főz (mármint eddig, mert mostanság más szelek fújdogálnak az életében :)).  Dóra ex-barátném is ilyen volt: a konyhájában cukor, búzadara, só, meg mézes fűszerkeverék volt csak (egy ezer év előtti süti sütésből ott ragadva), a hűtőjében joghurt, meg olyan sajt, amit még az 5 éve elköltözött albérlő hagyott ott (ezt az öccse mondta :)) – szegény édesapjának kellett a sarki kisboltból alapszintre felhozni a kamráját, hogy legalább egy lecsót össze tudjon ütni hozott alapanyagokból (Géza bácsi felháborodott feje, amint ezt mesélte, azóta is sokszor csal mosolyt a képemre:)).

De elgondolkodtam ezen – mármint mindenki csináltat otthonra konyhát, mert a konyha a lakás része, és így szocializáltak bennünket, de nagyon keveset vagyunk benne (én sem voltam másképp): mert dolgozunk, mert nem szeretünk főzni, vagy nincs kinek, vagy nem tudunk, vagy mert egyszerűbb étteremben enni, vagy mert nincs hozzá kedvünk. Ha viszont megszáll minket az ihlet (vagy a szerelem, vagy kommandószerűen beesnek anyánkék), akkor azért jó, ha van pár alap darab, amihez vészhelyzetben nyúlni tudunk.

A papa sufnija olyan, mint egy szentély (ilyen volt nagyapámé is, sőt!): élére állított szerszámok, patikatisztaság, rend, béke és nyugalom. És amikor a mama megkérdezi, hogy “Béla, mit csinálsz?!” – a sztoikus válasz: “Takarítom a sufnit”. Bármikor és állandóan…. 🙂 Imád ott lenni, az a papa fedezéke: bármi kell a szereléshez, javításhoz, a papának az tuti van – csak be kell nyúlni a  helyére, és ripsz-ropsz, ami elromlik, megjavul 🙂 

Végiggondoltam az én spájzomat, és úgy gondoltam, megosztom veletek a tartalmát, mert remélem, ennyi év után kicsit hasonlít a papa sufnijára – a félreértések elkerülése végett: nálam sem volt ez mindig így, de Kornél, a papa heti kétszeri látogatásai, illetve anyósomék hosszabb ittléte olyan helyzetet teremtett, hogy mostanság nem férek a spájzomban. Mert minden van, csak a hely nem nő hozzá…. A lista persze kedv és főzési kultúra szerint tovább bővíthető; tényleg csak azokat tartalmazza, amik alap darabok a konyhában (mármint szerintem, és a papa szerint és Dóra szerint) – és kb. 1,5 évente ezzel a listával csak el kell megint slattyognod a boltba, hogy a lejárt dolgok helyett újat vegyél 🙂

Mennyiségeket és eszközöket nem írok, azt döntse el ki-ki maga 🙂 És persze azért feltételezi a lista, hogy reggelizel otthon, így a vaj pl. nincs a listán. Cizellálhatjuk tovább is, de ez tényleg csak egy alap.

• Sima liszt
• Kristály cukor
• Sütőpor
• Porélesztő
• Étolaj
• Olíva olaj
• Rizs A
• Ecet 20%-os
• Üveges mustár
• Tojás
• Üveges ketchup vagy paradicsom konzerv
• Fűszerek:
• Asztali só
• Fekete bors 
• Szerecsen dió
• Fahéj
• Piros paprika
• Vegeta (bocs!)
• Kakukkfű
• Majoránna
• Bazsalikom
• Kömény
• Babérlevél
• Petrezselyem
• Szódabikarbóna
• Tartós tej
• Szénsavas ásványvíz
• Száraztészta
• Zsemlemorzsa
• Búzadara
• Üveges gomba
• Étcsoki
• Vanília rúd
• Főzős pudingpor
• Vöröshagyma
• Foghagyma
• Krumpli
• Sárgabarack lekvár
• Tonhal konzerv natúr
• Kakaó: nes és sima holland
• Dió, mogyoró, mák, mandula, szárított gyümölcs
• Leveles tészta