Lecsó
2011 július 31. | Szerző: Dió Bisztró |
Kicsinek meg nem ettem volna a lecsót, mostanság meg alig várom, hogy normális ára meg íze legyen a paprikának meg a paradicsomnak, és minden héten legalább egyszer főzöm. Persze a szomszédoknak is. Volt idő, amikor vemdégséget is hívtam rá, azaz lecsó partyt tartottunk, 3 nagy serpenyőben 3 féle lecsó rotyogott, friss, ropogós kenyérrel ettük és rosé fröccsöt ittunk hozzá. Most is, csak most nem hívjuk partynak 😀 A lecsó lelke szerintem a hagyma, amit nagyon le kell pirítani – maga a lecsókészítés majd kétharmada nálam a hagymapirítással és a húsféle pirulásával megy el.. ÉS kell bele hús – húsos szalonna, virsli, kolbász, krinolin, bármi, de kell bele hús. Figyelni kell, hogy ne tegyünk bele túl sok paradicsomot, mert édes lesz tőle a lecsó- az arány 30-70% kb. Ja, és én pirítva készítem, nem párolom fedő alatt (nem tudtam, hogy így is készítik, egyszer szembesültem vele). És nagyon szaftosan szeretem, mert tunkolni is jó a lábasból – az a desszert ilyenkor 😀
Hozzávalók 3 főre
3 nagy fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
10 paprika
3 közepes paradicsom
kb. 20cm szafaládé
só, bors, piros paprika, olaj
5 tojás (elhagyható)

Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
én is kicsit ressen szeretem, és nekem semmi bajon a paradicsom héjával :DDD lehet, hogy csak lusta vagyok?? 😉
Hasonlóképpen készítem én is. Éppen azt hiányolom sok recept leírásakor, hogy a paprikát lesütik-e vagy nem? Nem szeretem, ha péppé fől a paprika. Nem baj, ha kicsit ress marad.Úúúútálom a paradicsom összepöndörödő héját!Valószínűleg azért, mert gyerek koromban én sem szerettem a lecsót és a paradicsomhéj levétele sem volt szokás.