Rajongásunk tárgya: kerámia kés

2011 október 26. | Szerző: |

A blogon a legnépszerűbb bejegyzés mind a napig a kerámia bevonatos edényről írt posztunk itt. Már akkor szemeztünk a kerámia késekkel is, de gondoltam, csak szép sorban, egymás után, először győződjünk meg az edényről, aztán jöhet a kés. 
Utána néztem a neten, hogy 1984-ben készítették az első ilyen kést a japán piacra, és onnan a nagyközönséghez csak a 90-es évek végén jutott el – biztos az én reakció időm nem a legmegfelelőbb, de én nem emlékszem, hogy már jó 10 éve látnék ilyen késeket; amennyire én emlékszem, kb. 2-3 éve jelentek meg nálunk csak….
Szóval a hétvégén a Möbelixben voltunk csellengeni Géza barátommal, és akkor ott, a kacatéria részlegen szembe jött velem egy ilyen kés – gondoltam, itt az alkalom! Most már egy kicsit bánom, hogy nem séfkést vettem belőle, hanem zöldséges kést, hiszen abból múltkor már egy tök jót lőttem a Fiskarstól. NA mindegy, vasárnap úgyis konyhatündérkednem kellett keresztanyaságből kifolyólag, így jó alkalom adódott a kés kipróbálására – hát konkrétan elvágtam a kezem…. Aztán jött a papa is délben, és még a templom előtt volt annyi időm, hogy neki is megmutattam, és kicsit oda lett tőle ő is…. Hagyma aprításhoz – különösen ha megveszem a nagyobbat – tuti, hogy csak ezt fogom használni, mert összehasonlíthatatlanul jobb várni vele, mint a rendes késeimmel. Répával, gyökérrel, zellergumóval is nagyon jól bánik a kicsike, a gyerek uzsonnára szervírozott körtéje meg se kottyan neki 😀
Akkor most amiket olvastam róla:
1. A gyémánt után a második legkeményebb anyagból, kerámiából, konkrétan cirkónium oxidból készülnek. A keménységükből eredően nagyon merevek, így bizonyos dolgokat nem praktikus velük vágni, pl. csontot, mert amíg az acélpengéket edzik, és ettől van bizonyos rugalmasságuk, ezek merevek, így nem követik rugalmasan a vágandó dolgot, vagy elvágja, vagy kicsorbul (azaz eltörik….). Általában a pengék fehérek, azok, amik feketék, azok tovább vannak kezelve, így a pengéjük még keményebb (vagy kóser háztartásba vannak kitalálva, hogy meg lehessen különböztetni a húsos-nem húsos késeket egymástól). A kerámia anyaga miatt az edényeknél felsorolt pozitívumok itt is játszanak (pl. rájuk sem tapad semmi), és anyagából adódóan sokkal könnyebbek is, mint a hagyományos kések.
2. A nagyon kemény éle nagyon kevés élezést igényel, azt mondják, 100x tartósabb az éle, mint acélé, így sokkal kevesebbet kell karbantartani élezés szempontjából. Hagyományos késélezővel viszont nem lehet élezni – így házilag semmiképpen nem, és nagyon kevés élező vállalja, hogy rendbe rakja kicsorbult késünket, mert csak spéci, elég drága eszközzel (mivel ennél csak a gyémánt keményebb, így ipari gyémántélezőkkel) élezhetők. 
3. Anyagából adódóan nem rozsdásodik, jól szigetel, ellenáll a savas-lúgos anyagoknak, és nem mutatja ki őket szkkenerek. Viszont keménysége miatt semmilyen, általában a késekkel elvégzett szereléshez, véséshez, takarításhoz, koszkaparáshoz, csavarhúzáshoz nem használhatók, mert eltörnek. Ha leesnek, akkor is csorbulhatnak, így vigyázni kell rájuk.
4. Elsősorban zöldségeket és gyümölcsöket lehet-érdemes velük hámozni, illetve vágni/aprítani/szeletelni, de ahhoz aztán tényleg tökéletesek (láttam zöldséghámozót is már kerámia éllel). A krumplit, répát ripsz-ropsz fel tudtam szeletelni, meglepő volt, mennyire éles. Őszintén szerintem azért is vágtam el a kezem, mert nem voltam elég óvatos – hihetetlen volt, hogy egy kerámia késtől bármi bajom eshetne… Felvágottat és húst is lehet velük tökéletesen szeletelni, csak csonthoz, kemény sajtokhoz nem jók (bár én a csirkeaprólékhoz is ezt használtam, egyenlőre bírta a kiképzést). Nem veszik be viszont az ételek ízét, színét.
5. Ami számomra nagy előnye az az, hogy az acél késeimmel ellentétben mosogatógépben moshatók, és az élüknek semmi bajuk nem lesz. Ám csak úgy, mint az edényeknél, ezeket is nagyon könnyen elmoshatjuk kézzel is – amennyiben valami elszínezi a késeket, fehérítős (domestosos) ruhával tudjuk tisztítani (csak úgy, mint a jó kis gránit mosogatót).  
Általában adnak hozzá helyes kis műanyag élvédőt, mert tényleg penge élesek (apropó penge: borotválkozáshoz viszont nem használhatók, mert konkrétan elvághatjuk vele a torkunkat. Mármint aki borotválkozik… :D).
Szóval egy újabb kütyü, ami nagy segítség lehet, ha könnyen karbantartható, könnyű és tényleg hatékony eszközt keresünk. Bár az összes késemet ez esetben nem cserélném le kerámiára, azért még egy séfkést be fogok szerezni belőle, mert a ragulevesem zöldségfeldolgozását tényleg sokkal élvezetesebbé tette számomra!
Forrás: wikipédia, Kyoucera, fotók: www.lasplash.com, wwwgetprice.com.au

Ui. töklámpást ne készítsünk vele, mert eltörik 😀 Saci jön nekem egy új késsel 😀 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Maja says:

    én is imàdom! – szintén föleg zöldségekhez hasznàlom, de ha hozzàjutok jo kis magyar szàrazkolbàszhoz, azt is papirvékonyra tudom vàgni vele 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!