A töklámpabuli sztárja: tepertős-töpörtyűs pogácsa

Tegnap töklámpásfaragásból kifolyólag összeröffenést tartottunk, és végre a barátaink nagy része apástól képviseltette magát (a nagy rész a barátainkra vonatkozik, és mindenkinél felbukkant az apa is :D). Mikor elmentek, Isa megjegyezte, hogy tök fölösleges volt takarítani a héten, pedig percre pontosan fél órával az után, hogy az utolsó vendég is elhagyta a lakást, úgy összepakoltunk, hogy nyoma nem volt a 10 felnőttnek és a 7 öt éven alulinak 😀 Persze ehhez az is kellett, hogy az anyukák indulás előtt visszapakolták a játékokat a nappaliban a helyükre 😀 

Szóval én nem vagyok oda az angolszász ünnepek meg hagyományok átvételéért, de az a töklámpás faragás levett a lábáról, és egy ideje (konkrétan mióta megszületett Kornél) faragunk lámpást – mondanom sem kell, hogy idén először értette is, hogy mit csinálunk, és volt aktív részese az eseménynek, bár őt elsősorban még mindig a gyertyafújdogálás izgatja inkább – meg persze a kés; azt a méltatlankodó fejet, amikor kivettem a kezéből a kést, mert segíteni akart, és közben mondta, hogy “de vigyázóóóóók”, szerintem sosem fogom elfelejteni 😀 Ezért kitaláltam, hogy már elég nagyok a gyerekek nagy része, hogy egy ilyen estét élvezzenek, és persze mi is régen beszélgettünk (hiába nu, munka meg bölcsi/ovi beköszönte után ritkán futunk össze úgy a játszótéren, mint nyáron), így töklámpafaragó bulit szerveztem. Géza beszerezte a tököket, én vállaltam a süti részét, és egy nagy kosszal járó, de fergeteges este kerekedett.

Alapjáraton csak töpörtyűs pogácsát akartam sütni, de Géza evett volna valami diósat, így gyorsan összeütöttem amíg kelt a pogácsának való a mindenki által kedvelt, végtelen számban variálható sütimet, amit mint most számomra kiderült, még sosem fotóztam le 😀 Na, majd legközelebb megosztom veletek, csudajó kis tészta, és 5 perc összerakás és 45 perc sülés után csak a dicséretet kell besöpörni 😀

Töpörtyűs pogácsát pont azóta szeretnék sütni, hogy találtam egy “Házi füstölt áruk boltja” nevű műintézményt (valamikor a nyáron nyitott itt Erzsébeten). Mármint látni eddig is láttam, csak amióta Kornél bölcsis, lettünk ott törzsvevők. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy amikor először beléptem, olyan illatok csapták meg az orromat, mint régen, amikor bemerészkedtem nagyanyám spájzába – igen, az a jó kis füstölt illat…. ÉS persze Iluska, az eladólányzó is végtelenül jó fej, mindent meg lehet kóstolni, és még 8 tojásos, napsárga betűtészta is kapható. Kell ennél több? Bölcsi után hetente legalább egyszer bekanyarodunk lókolbászért, töpörtyűért (apukám Kornéllal zacsiból magában képesek egy halommal megenni), disznósajtért, csécsi szalonnáért stb. Nem egyszer lép ki Kornél onnan kezében egy fél szál kolbász, amit elégedett fejjel rágcsál az utcán a járókelők legnagyobb örömére 😀 És amikor egyszer nem volt töpörtyű, Iluska mondta, hogy már csak pogácsának való maradt – na ettől a pillanattól kezdve motoszkált benne a töpörtyűs pogácsa gondolata. Aztán úgy volt, hogy Iluskáék receptjét sütöm meg, de aztán nem jutottam el pénteken, így ki kellett találnom valamit. Elolvastam a Nők Lapja Café egyik fórumában a kapcsolódó bejegyzéseket, ott két receptet írtak le, egy Horváth Ilona félét, és egy, annak Kricky által továbbgondolt verzióját, de közben konzultáltam Zoli bácsival, aki kedves öreg szomszédunk, és a feleségének, Málka néninek sok-sok sütit köszönhetünk (pl. ezt), és ezekből az infókból kiokoskodtam egy receptet, aminek köszönhetően a szuper finnyás Saci szava is elállt, és a buli után még egy sms-ben is kifejezte csodálatát a pogácsám iránt (szeretek ilyen sms-ekt kapni).

50dkg töpörtyűkrém (én készen vettem itt a boltban, de lehet ledarálni is a töpörtyűt otthon házilag)

1 tojás a kenéshez

Megfőztem a krumplikat, és meghámoztam őket (ezt reggel, kávéivás közben is elintézhetjük). A dagasztófejjel ellátott robotgépemet összeraktam (amit mostanában egyre többször csinálok, szerintem amióta megvan a gép – kb. 4 éve – idén használtam először a dagasztóizéjét, de azóta nincs megállás), a tálba beleraktam a töpörtyű kivételével az összes hozzávalót (nálam a krumpli még meleg volt), és hagytam, hogy a gép jól kidolgozza a tésztát (kenyérsütőben is meg lehet csinálni)- addig dagasztassuk, amíg a tészta összeáll, és elválik a tál falától. Aztán lisztezett deszkára raktam a tésztát, kézzel átgyúrtam (csak hogy érezze a törődést), kinyújtottam jó 2 ujjnyira, és rákentem/kanalaztam a töpörtyűkrémet. Feltekertem, mint egy bejglit, letakartam, és ment egy órát kelni a melegbe. Aztán lisztezett deszkán kinyújtottam, hajtogattam, kinyújtottam, hajtogattam, kinyújtottam, hajtogattam, letakartam, kelesztettem kb. 30  percig. Ezt megismételtem még kétszer. Az utolsó után először bekapcsoltam a sütőt 190 fokra és kibéleltem sütőpapírral a nagy tepsit, majd a tésztát félbe vettem, a másik felét érdemes hűvösre tenni, amíg felhasználjuk, mert így is baromira belágyul, aztán lisztezett deszkán 2 ujjnyi vastagra kinyújtottam, beirdaltam késsel és a 4cm-es szaggatóval kiszaggattam a pogácsákat. Ha nem sietünk – én most siettem-, akkor a kiszaggatott pogácsákat kézzel még utána lehet igazgatni, csinosítani, hogy kicsit magasabbak legyenek, majd tojással megkenjük a tetejüket és irány a sütőbe. Kb. 15 perc alatt szép aranybarnára sütjük. Aztán jöhet a tészta másik fele (én összesen 4 részben tudtam kisütni).  Volt aki még forrón, a nagyja inkább langyosan falta be a pogácsát – 5 darabot tudtam megmenteni úgy, hogy Ani elől eltitkoltam őket (bocsi :D).  Mivel Iluska egy kiló töpörtőkrémet adott, szerintem a jövő héten még tovább tökéletesítem a tudásomat – különösen, mert apáéknak, Zoli bácsiéknak és Ida néniéknek kóstoló sem maradt most.