Körtés kacsacomb pergelt káposztával

Nagy rajongója vagyok a lábas jószágoknak, és a papának köszönhetően – akinek végül nem maradt ebből a jóféle kacsából – oda vagyok a kacsacombért. 

A hentes nénivel – akihez bekanyarodtunk egy délután – a hétvége előtt mindig egyeztetek hétvégi menü ügyben, és most úgy látta, hogy a kacsacomb nekem testhez álló lenne. Aztán hazamenet lementünk a játszótérre, és mint régen a gangon, mi a teraszról konzultáltunk kacsacomb- meg sólet – készítésből kifolyólag. Összeraktam az infókat, és büszke vagyok az eredményre – kár, hogy Isa nem szereti 😀

A combot megmostam, sóztam, borsoztam, és mint az Igazából szerelem c. filmben ahogy Rowan Atkinson parfümöt csomagol – ezt néztük Dórával a hétvégén – fogtam a sütőzacsit, és elkezdtem belepakolni a hozzávalókat: a kacsát, a körtét, a hagymákat, még egy kis sót, vegetát (ami inkább szárított zöldség mix volt most), bezártam a zacsit, megszurkáltam, és betettem 150 fokos sütőbe. Kb. 2 óra múlva kivettem, felvágtam a zsákot, öntöttem egy serpenyőbe a rengeteg kisült zsírból, a combokat nyakon locsoltam egy kis sörrel, és még majd 1,5 órát visszaraktam 200 fokra. A kacsa utolsó 15 percében kicsit átöblítettem a káposztát, kinyomtam a levét, és a kacsazsíron átforgattam ú káposztát, éppen, hogy lepirítottam, és fergetegeset ebédeltünk Dórával. Nem hiányzott a krumpli, a káposzta nagyon finom volt így. Az öregek szerint a párolás időszakára lehet tenni még a zacsiba fehér bort is, de nekem most nem volt nyitva semmi.