Káptalantóti Piac

Biztos nektek is vannak olyan helyek az életetekben, ahova el szeretnétek nagyon menni… Nekem ilyen nekem a Maldív-szigetek, Hawaii, Új Zéland, Portugália és Káptalantóti. Mármint Káptalantóti mostantól pipa, abszolváltam 😀  

Vagy két hete Badacsonytomajba vitt a jó sorsunk, és az úton odafele nagy örömmel vettem észre egy táblát, amin ki volt írva: Káptalantóti 5km. És a következő település Badacsonytomaj volt. Ebből gondolom kitűnt, hogy a) hiába akartam elmenni Káptalantótiba, lövésem nem volt merre van (én őszintén a Káli medencébe tájoltam), b) a badacsonyi kirándulást sem szerveztük meg rendesen 😀

Mindegy, vasárnap férjekkel és gyerekekkel felszerelkezve elindultunk piacozni a ragyogó őszi napsütésben,  amit kimondottan piacozásra teremtettek. Itt jelzem, hogy ezt a piacot a gyerekek sokkal jobban viselik mint a férjek, és rengeteg pénzzel induljunk csak neki. A drágaságnak két oka van: 1. mindent kis mennyiségben, válogatott alapanyagokból, kézzel készítenek, 2. divatos lett a káptalantóti piacra járni. Ha ezen túltesszük magunkat, akkor élvezni fogjuk magának a piacnak a hangulatát, az elképesztően jó fej eladókat (magyarokat, angolokat, hollandokat :D), és a régen elfelejtett ízeket. Mert szerintem ez ennek a piacnak a legnagyobb erénye: mindenki ízfokozók, színezékek, plusz adalékok nélkül akar termékeket készíteni, mert itt valahogy él még egyfajta környezettudatosság és felelősségérzet a többi ember iránt. És persze mindenki el akar adni, így előveszik a régen szunnyadó kereskedő vénát, és durr bele!

Én elég sok mindent összevásároltam, és hihetetlen mód élveztem, hogy ha kérdeztem valamit, mindenre válaszoltak: technológia, mennyiségek, alapanyag stb. – semmi nem volt tabu. Volt persze egy-két érdekesebb ember, aki akár otthon is maradhatott volna, de ezen hamar túllendül az ember lánya. A gyerekem persze állandóan evett, volt valami Betyár kenyér (600Ft. per kg…), és a betyár, aki árulta, olyan rossz bőrben találta a 2,5 évest, hogy egy negyed kg-os szeletet a kezébe nyomott azonnal – a lekvárokat innentől csak ezzel tesztelte a kicsi. 

 

És a kürtős kalácsosnál (ahol kiderül, hogy a kürtős kalács sima mezei bukta tésztából van, olajjal be kell kenni, megforgatni cukorban, és parázs fölött süthető is – és persze előkerült Isa, és a folyamatos nyüszögésének köszönhetően elfelejtettem kürtős kalács sütő rudat venni, mert ott azt is lehet ám) meg is jegyezték, hogy 10 perce nem ugyanez a kisfiú jött e erre egy hatalmas adag mézeskaláccsal? De, az volt 😀 Az én gyerekem a népi term ékek odaadó híve lett ezen a hétvégén, az otelló szőlőből készült lekvárral elég sok mindent el tudok érni nála 😀

Leginkább persze olyan dolgokat vettem, amiket otthon nem tudnék megcsinálni alapanyag híján, bár a mustárokat és a chutneyt szerintem alapanyaggal sem tudnám így megcsinálni, mint ahogy az a szerintem osztrák hölgy készíti! Vicces volt még a méhész, akitől a kakukkfüves mézet vettem – van benne egy kakukkfű ág, gondoltam ízesített méz. Kérdezem, milyen mézből van: akác, vegyes? Mutatja, hogy egyiknél sötétebb, másiknál világosabb, és magyarázza , hogy az kakukkfű méz. Értem én, de miből van? Mondja, hogy egy méhcsaládot telepített rá a kakukkfű kertre, és abból lett a méz. Mondom kakukkfűből?! Néz rám, mint egy ufóra – eddig is ezt magyaráztam, nem?? Kakukkfű méz…. Biztos gondolta, hogy hüje pesti 😀

Nagy kedvencem volt még a piac túlsó végénél lévő stand, ahol magyar szelíd gesztenyét, mindenfajta babot meg sonka hagymát (ami salátába az igazi) is lehet venni, és megbeszéltük, hogy a kisebb szemű babból sólet, a vastagabb héjú, így lassabban fővő babból meg leves lesz majd csülökkel, és egy angolul beszélő úrral jól összevigyorogtunk, mert pont ugyanazokat vettem, amiket ő is vett végül, és amikor mondtam, hogy nyugodtan jöjjön elém, mert nekem kicsit tovább fog tartani a vásárlás a sok kérdezés miatt, megnyugtatott, hogy ő is kérdezni akar – közben még levesfőzési ismereteinket is megosztottuk egymással angolul persze 😀