Biztos nektek is vannak olyan helyek az életetekben, ahova el szeretnétek nagyon menni… Nekem ilyen nekem a Maldív-szigetek, Hawaii, Új Zéland, Portugália és Káptalantóti. Mármint Káptalantóti mostantól pipa, abszolváltam 😀  

Vagy két hete Badacsonytomajba vitt a jó sorsunk, és az úton odafele nagy örömmel vettem észre egy táblát, amin ki volt írva: Káptalantóti 5km. És a következő település Badacsonytomaj volt. Ebből gondolom kitűnt, hogy a) hiába akartam elmenni Káptalantótiba, lövésem nem volt merre van (én őszintén a Káli medencébe tájoltam), b) a badacsonyi kirándulást sem szerveztük meg rendesen 😀

Mindegy, vasárnap férjekkel és gyerekekkel felszerelkezve elindultunk piacozni a ragyogó őszi napsütésben,  amit kimondottan piacozásra teremtettek. Itt jelzem, hogy ezt a piacot a gyerekek sokkal jobban viselik mint a férjek, és rengeteg pénzzel induljunk csak neki. A drágaságnak két oka van: 1. mindent kis mennyiségben, válogatott alapanyagokból, kézzel készítenek, 2. divatos lett a káptalantóti piacra járni. Ha ezen túltesszük magunkat, akkor élvezni fogjuk magának a piacnak a hangulatát, az elképesztően jó fej eladókat (magyarokat, angolokat, hollandokat :D), és a régen elfelejtett ízeket. Mert szerintem ez ennek a piacnak a legnagyobb erénye: mindenki ízfokozók, színezékek, plusz adalékok nélkül akar termékeket készíteni, mert itt valahogy él még egyfajta környezettudatosság és felelősségérzet a többi ember iránt. És persze mindenki el akar adni, így előveszik a régen szunnyadó kereskedő vénát, és durr bele!

Én elég sok mindent összevásároltam, és hihetetlen mód élveztem, hogy ha kérdeztem valamit, mindenre válaszoltak: technológia, mennyiségek, alapanyag stb. – semmi nem volt tabu. Volt persze egy-két érdekesebb ember, aki akár otthon is maradhatott volna, de ezen hamar túllendül az ember lánya. A gyerekem persze állandóan evett, volt valami Betyár kenyér (600Ft. per kg…), és a betyár, aki árulta, olyan rossz bőrben találta a 2,5 évest, hogy egy negyed kg-os szeletet a kezébe nyomott azonnal – a lekvárokat innentől csak ezzel tesztelte a kicsi. 

 

És a kürtős kalácsosnál (ahol kiderül, hogy a kürtős kalács sima mezei bukta tésztából van, olajjal be kell kenni, megforgatni cukorban, és parázs fölött süthető is – és persze előkerült Isa, és a folyamatos nyüszögésének köszönhetően elfelejtettem kürtős kalács sütő rudat venni, mert ott azt is lehet ám) meg is jegyezték, hogy 10 perce nem ugyanez a kisfiú jött e erre egy hatalmas adag mézeskaláccsal? De, az volt 😀 Az én gyerekem a népi term ékek odaadó híve lett ezen a hétvégén, az otelló szőlőből készült lekvárral elég sok mindent el tudok érni nála 😀

Leginkább persze olyan dolgokat vettem, amiket otthon nem tudnék megcsinálni alapanyag híján, bár a mustárokat és a chutneyt szerintem alapanyaggal sem tudnám így megcsinálni, mint ahogy az a szerintem osztrák hölgy készíti! Vicces volt még a méhész, akitől a kakukkfüves mézet vettem – van benne egy kakukkfű ág, gondoltam ízesített méz. Kérdezem, milyen mézből van: akác, vegyes? Mutatja, hogy egyiknél sötétebb, másiknál világosabb, és magyarázza , hogy az kakukkfű méz. Értem én, de miből van? Mondja, hogy egy méhcsaládot telepített rá a kakukkfű kertre, és abból lett a méz. Mondom kakukkfűből?! Néz rám, mint egy ufóra – eddig is ezt magyaráztam, nem?? Kakukkfű méz…. Biztos gondolta, hogy hüje pesti 😀

Nagy kedvencem volt még a piac túlsó végénél lévő stand, ahol magyar szelíd gesztenyét, mindenfajta babot meg sonka hagymát (ami salátába az igazi) is lehet venni, és megbeszéltük, hogy a kisebb szemű babból sólet, a vastagabb héjú, így lassabban fővő babból meg leves lesz majd csülökkel, és egy angolul beszélő úrral jól összevigyorogtunk, mert pont ugyanazokat vettem, amiket ő is vett végül, és amikor mondtam, hogy nyugodtan jöjjön elém, mert nekem kicsit tovább fog tartani a vásárlás a sok kérdezés miatt, megnyugtatott, hogy ő is kérdezni akar – közben még levesfőzési ismereteinket is megosztottuk egymással angolul persze 😀 

Nem tudom, ki hogy van vele, de mi saját magunk állítjuk össze a Mikulás csomagot a kicsiknek azért, hogy a csoki-kacatéri arány kb. fele-fele legyen a csomagban – azaz kapjanak játékot is, ne csak édességet.

A Lidl-ben még lehet kapni nagy papír Mikulás zsákot – összehúzva olyan zsák jellege van pont (kb. 20x30cm és karton/krepp papírból van, matricával van ragasztva Szent Miklós képe illetve egy krampusz, és vigyázni, mert van kisebb is, de egy árban van a naggyal). Most csütörtökig a TESCO-ban 150Ft. per db. a Kinder tojás (azaz 3-t veszel 4-et kapsz), és 249Ft.-ért lehet kapni Hello Kitty-s és Verdás Adventi kalendáriumot. További 249Ft. per darabért vettem beszúrót az aprónépnek (virágcserépbe, kardozni stb.:) ): angyalos és rénszarvasos van meg hóemberes, de ez utóbbi nem valami jól sikerült darab! Szerintem – mivel a csoki részét abszolváltam – még kacatériáért beugrom a Széna téri piac (Mammut) földszintjén lévő 100Ft-os boltba valamikor, és persze rakunk bele mogyorót és mandarint. Ágyesz-bugyesz 😀

Az én világszép és okos nővérem, akinek a profiterolja világhíres, megint nagyot alkotott! Anyósomékhoz jöttek vendégségbe, és úgy gondolta, nem jönnek üres kézzel, hanem elhozza magával – frissen-tartó fóliában jól bebugyolálva – ezt a kis meglepetést. Anyósommal az állunk leesett, és annak ellenére, hogy pénteken délután sütötte, vasárnap olyan reggelit rittyentettünk belőle tejjel meg kakaóval, hogy azóta is emlegetjük. Anyósom is szereti a kihívásokat, két hete ő is megsütötte (neki egy kicsit kifolyt alul a kakaókrém, és karamellizálódott az alján – áááá, az lett a legfinomabb része :D), és bizton állíthatom, a recept tuti, a végeredmény pedig mindig ugyanolyan: eldobod tőle az agyad 😀 

Az élesztőt kb. 2 dl langyos tejes cukorban felfuttatjuk (azaz megvárjuk, míg felhabzik), összekeverjük a többi hozzávalót, majd hozzáadjuk az élesztős tejet és a maradék tejet, majd jó alaposan kidolgozzuk a tésztát (váljon el a tál szélétől). Amint megvagyunk, egy tálat lisztezzünk ki, tegyük bele a tésztát, tetejére is liszt, tiszta konyharuhával fedjük le, és irány a kelés – hát ebben az időben lehet, hogy lesz ez két óra hossza is. Vegyük ki a margarint a hűtőből, hogy megpuhuljon. 

A második óra vége felé készítsük el a kakaós krémet, azaz a jó puha margarint a többi hozzávalóval robotgéppel habosra keverjük (az a lényeg, hogy majd rá kell kenni a tésztára, így kenhetőnek kell lennie a krémnek). 

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Amint a tészta megkelt, gyúrjuk át kézzel (ha robotgéppel is dagasztottuk az elején a tésztát, ilyenkor mindenképpen kézzel gyúrjuk át, hogy érezze a törődést), csináljunk belőle hat bucit, egyenként nyújtsuk ki a bucikat lehetőleg többé kevésbé egyforma téglalap alakúra, kenjük meg őket a kakaós krémmel, tekerjük fel őket, majd fogjunk meg három tekercset, és készítsünk belőlük egy hármas fonatot. Így járjunk el a másik tésztával is. Kenjük meg mindkettőt tetejét cukorral kikevert tojással Sütőpapírral béleljünk ki egy nagyobb tepsit, tegyük be őket egymás mellé a tepsibe, és irány a sütő. Ha kicsit megpirul a teteje, tegyünk rá fóliát – kb. 45 perc alatt sül készre. 

Új rovatot indítunk “Ne hagyd ki!” címmel, ahol a bóklászásaink, vásárlásaink során szemünkbe ötlött, nem feltétlenül megvásárolt, de mindenképpen jó ötletnek talált és másnak talán inspiráló vásárlási és ajándék ötleteket teszünk közzé, különösen, mert közeledik a karácsony 😀

A rovat nyitó termékét ma lőttem az Aldiban, 349Ft., a neve “fólia ajándékzacskó”; kifejezetten gasztro ajándékoknak találták ki. Van belőle sima, arany illetve ezüst mintás, és sütimintás, és különböző méretekben kapható. Figyeljetek, mert van olyan is, hogy egy zacskóban több különböző méretet csomagoltak össze. Tökéletes édességek, kekszek, pralinék ízléses és praktikus csomagolásához, de szerintem parfümöt, csokit is lazán csomagolhatunk benne – a zárószalag nem része a csomagnak!

Nálam a csajoknak lesz benne kicsi meglepi!

Nekem a menü legizgalmasabb, és egyben legnehezebb része a desszert, mert a végére mindig kell egy kis édes.Ez a kis édes az, amitől a vacsora, az ebéd egy kerek egésszé válik. Igen, de ettől a kerekségtől minden más pozitív és negatív értelemben is kerekké válik 😀 Ez a desszert nem “annyira” tesz kerekké ott ahol nem kell, viszont a menü teljes tőle.Ricotta az alap 25 dkg, ezt édesíthetjük mézzel, porcukorral, cukorral, édesítővel attól függően ki, milyen stádiumban van a kerek egésszé válás folyamatában :D, jön még bele 1 reszelt citrom héja, és leve, tejszín, vagy joghurt, egy evőkanál zselatin, feloldva, robot géppel összekeverve. Az egésznek krémszerű állagot kell kapnia, azért nem írtam konkrét mennyiségeket,  mert az állagot kell figyelni, ha hígabbra sikerül a zselatin megfogja, no pánik, a hűtőben összeáll. Amarettit, de lehet bármilyen nekünk tetsző keksz összetörtjük, és annyi kávét teszünk bele, hogy a morzsa összeálljon. Most egy teáskanál nescafé,1 dl víz volt, az adag és ebből használtam szükség szerint.

Egy 3dl pohárba töltöttem málna szörpöt, vizet, 3 zselatin lapot elkészítettem, összekevertem a szörppel.

Az egyik variáció keksz, túró, málna zselé volt, a másik alma zselé, és ricotta rétegekből állt.

Az almás variációhoz édes bort használunk, bodza szörpöt, vizet, 3 zselatin lapot elkészítve, a mérce a 3 dl-es pohár. Az összetevőket összeforraljuk az apró kockákra vágott almával, langyosra hűtjük, belekeverjük a zselatin lapokat, lehűtjük, és rétegezzük. Alma zselé, túró, alma zselé. Jól néz ki és finom is egyben, nem túl édes és mégis édesség 😀 

Nagy izgalmak közepette készültem a torta átadására, sütöttem már a családnak, csak úgy ajándékba, de még soha nem licitáltak a tortámra, nyerték meg 😀 Sikerült időpontot egyeztetnünk, találkoztam Nikivel. Niki egy igazi tündér, olyan mintha ezer éve ismerném, szülinapi ajándék volt a torta, az eredeti verziót azzal tettem ünnepélyesebbé, hogy csoki mázzal vontam be.

A kép tanúsága szerint rendben volt az ünnepeltnek  ízlett. Még egyszer köszönjük Nikinek a licitálást, amivel sok embernek szerezett örömet!!

Nagy rajongója vagyok a lábas jószágoknak, és a papának köszönhetően – akinek végül nem maradt ebből a jóféle kacsából – oda vagyok a kacsacombért. 

A hentes nénivel – akihez bekanyarodtunk egy délután – a hétvége előtt mindig egyeztetek hétvégi menü ügyben, és most úgy látta, hogy a kacsacomb nekem testhez álló lenne. Aztán hazamenet lementünk a játszótérre, és mint régen a gangon, mi a teraszról konzultáltunk kacsacomb- meg sólet – készítésből kifolyólag. Összeraktam az infókat, és büszke vagyok az eredményre – kár, hogy Isa nem szereti 😀

A combot megmostam, sóztam, borsoztam, és mint az Igazából szerelem c. filmben ahogy Rowan Atkinson parfümöt csomagol – ezt néztük Dórával a hétvégén – fogtam a sütőzacsit, és elkezdtem belepakolni a hozzávalókat: a kacsát, a körtét, a hagymákat, még egy kis sót, vegetát (ami inkább szárított zöldség mix volt most), bezártam a zacsit, megszurkáltam, és betettem 150 fokos sütőbe. Kb. 2 óra múlva kivettem, felvágtam a zsákot, öntöttem egy serpenyőbe a rengeteg kisült zsírból, a combokat nyakon locsoltam egy kis sörrel, és még majd 1,5 órát visszaraktam 200 fokra. A kacsa utolsó 15 percében kicsit átöblítettem a káposztát, kinyomtam a levét, és a kacsazsíron átforgattam ú káposztát, éppen, hogy lepirítottam, és fergetegeset ebédeltünk Dórával. Nem hiányzott a krumpli, a káposzta nagyon finom volt így. Az öregek szerint a párolás időszakára lehet tenni még a zacsiba fehér bort is, de nekem most nem volt nyitva semmi.