Libaleves libazsíros grízgaluskával
Maceszgombóc levesnek indult, ám az általam látogatott intézményekben a pászka nem volt kapható, így azt gondoltam, nem görcsölök rá, jó lesz grízgaluskával is. Jó lett 😀 A húst a Fővám téri csarnokban szereztem be, én is meglepődtem, hogy a kettő darab lecsupaszított libahát 90Ft-ot kóstált csak… Vettem hozzá még 1db libaszárnyat az íze végett, sok zöldséget, és ááááááááá 😀 Öreg liba volt, de megérte minden forintját. A leves elkészítése egyszerű, viszont időigényes, ez épp 3 órát főtt, mire asztalra tettem 😀
Vendégváró volt a leves, és két dicséretet is kaptam: az egyiket aznap az unokatesómtól, aki kijelentette, hogy ki sem nézte belőlem, hogy tudok főzni (&;@{&;#ˇ°(°%&; :D), a másikat másnap keresztanyámtól, aki felhívta anyukámékat, és áradozott rólam, mint vendéglátóról és a főztömről… Anyámék el voltak alélva :DD
Hozzávalók:
2db libahát
1db libaszárny
4db sárgarépa
4db fehérrépa
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1/2 fej karalábé
1/2 fej zeller
1 kis paradicsom
1 kisebb paprika csuma
1 kk friss gyömbér
1 mk pritamin
só, fekete szemes és fehér bors, szerecsendió, szárított zöldségmix
víz
A grízgaluskához ld itt.
Megpucoltam, és felszeleteltem a zöldségeket. A húst megmostam hideg vízben, és átnéztem a kisebb tollak, tokok eltávolítása végett – elég szépen volt előkészítve, nem kellett sokat bíbelődni vele. Hideg vízben felraktam a húst és a felszeletelt zöldségeket (a paradicsomot, a hagymákat és a paprikát nem szeleteltem fel, a gyömbér kb. egy kiskanálnyi volt lereszelve), hagytam, hogy felforrjon, leszedtem a habját, fűszereztem ízlés szerint, takarékra vettem, és hagytam, hadd főzze meg magát. A 3. óra végére készült el; mivel nem volt benne zsíros rész, így olyannak hagytam amilyenre főtt, azaz nem szedtem le róla a zsírt. Gyönyörű színe lett!
A nokedlikat fele leves-fele víz lében főztem meg, és tálalásig lefedve hagytam őket a vízben.
A legvége után beleborult egy zacskó szemes bors a levesembe – bármennyire is igyekeztem kihalászni belőle őket (az ízének hálistennek már nem tudott ártani), a gyerekek röhögve hozták hozzám egyesével a szemeket a tányérjukról 😀
