Reggeli a lá Déryné

A jó sorsunk elvetett minket a Dérynébe, és egy könnyű “nem reggeli de még nem is ebéd” valamiben gondolkodtunk. Aztán anyósom nyúlt bele a tutiba, és azóta azon ácsingóztam, hogy egy reggelire én is megcsináljam magamnak. Most, hogy leszakadt a hó, és a kicsi a nagyszüleinél állomásozik jött el az ideje, amikor csak pár perce van kedved kidugni az orrod a takaró alól, mert éppen valami jó kis filmet nézel A pasival az ágyban, de már azért éhesek vagytok. Ne gondoljatok semmi extra nehéz, különleges frincfrancra 😀 Egyszerű. Attól tökéletes…. 

A kenyeret megpirítottam. Megkentem krémsajttal (kicsit hűljön meg a kenyér, ne melegen rakjuk rá a sajtkrémet, mert ebben az esetben finomabb lesz, ropogósabb), ráhalmoztam a vékony lazac szeleteket, kápia paprikát halmoztam mellé, rá egy tányérra, tálca, irány vissza az ágy. Pezsgő illene hozzá, de kisgyerekes szülők, még ha vigyáznak is a gyerekükre, nem isznak este 6 előtt pezsgőt. 😀 Persze ne gondoljatok utána semmi idillire, mert a rendszereink, amiből élünk, két napja állnak, állandóan csöngenek a telefonok, és A pasi merő ideg. De jót tett a lelkünknek ez a kis luxus. ÉS még mindig esik a hó…..