Mandulás-tejberizses palacsinta torta

Vagy két hete láttam egy Stahlban ezt a receptet, és annyira megtetszett, hogy nem hagyott nyugodni. Aztán múlt héten palacsintát sütöttem (én @llat, 1kg lisztből…:DD), és pont megmaradt négy palacsinta – gondoltam: itt az alkalom 😀 Feltúrtam a netet a receptért, de sehol egy árva hivatkozást nem találtam rá, így kénytelen voltam a saját emlékeimre hagyatkozni. 

Feltettem a rizst főni a tejjel, a mandulaliszttel, a vaníliamagokkal meg egy csipet sóval. Megfőztem, mint egy hagyományos tejberizst (azaz felforrt a tejes-rizs, takarékra tettem, sűrűn kevergetve hagytam megpuhulni, majd amikor már majdnem kész volt, lezártam, és lefedtem). Miután lezártam adtam hozzá a cukrot meg a vajat, és ezután már nem fedtem le (nem hagytam, hogy a rizs teljesen magába szívja a tejet, hogy szaftosabb maradjon, és könnyebben tudjak vele dolgozni). Közben bekapcsoltam a sütőt 175 fokra.

Felvertem kemény habbá a tojások fehérjéjét egy csipet sóval egy tálban. 

Majd fogtam egy másik tálat, és kimertem a tejberizsből 2 merőkanálnyit (nekem ez volt az 1/3-a). Hozzákevertem a kakaót, majd nagy mozdulatokkal a  fehérjehab 1/3-t.  

Szóval maradt 4 palacsintám. Egy kapcsos tortaformát (a nagyobbat) kivajaztam bőségesen, és ráraktam az első palacsintát, majd rásimítottam a kakaós tejberizs-masszát, és rátettem a következő palacsintát (én szilikonos kanállal szedtem ki a rizst a tálból, így nem maradt kakaós, használhattam a következő töltelékhez, és kevesebbet kellett mosogatnom:D). Kimertem megint 2 kanál tejberizst, jött narancsok reszelt héja, elkevertem, nagy mozdulatokkal a habnak most már fele ment bele, belesimítottam, megint egy palacsinta, majd így jártam el az áfonyánál is (persze jól kinyomkodtam a vizet belőle). Lezártam az utolsó palacsintával, tettem rá pár kocka vajat, és kb. 30 perc alatt készre sütöttem – amint a képen is látszik, az én palacsintáim kisebbek voltak, mint a forma, de volt egy kis gnóm utolsó palacsinta is, és pont be tudtam szabni, a csokimáz meg úgyis eltakarta:)). Ahogy kivettem, hagytam egy kicsit hűlni, és ráöntöttem a sülés alatt az itt írtak szerint elkészített csokimázat, és színes cukorkákkal díszítettem (volt hozzá sablonom – még ezer éve vettem szerintem egy Lidl-ben). 

Szerintem langyosan fergeteges, de még másnap, ám mindenképpen langyosra melegítve sem rossz (frissen egy kicsit mindenképpen várni kell, hogy a csoki megszilárduljon a tetején – ha ehhez nincs türelmünk, a csokit el is hagyhatjuk, vagy külön is kínálhatjuk mellé). Felvettem a listámra, máskor is elkészítem – apósom szerint a rizskochra/rizsfelfújtra hajaz, de erről nem tudok mit mondani, mert olyat még nem csináltam 😀  Ja igen, az eredeti receptben Stahl nem áfonyát, hanem asztalt sárgabarackot használt, és kakaópor helyett reszelt fehér csokit – gondolom azzal is naggyon finom lehet 😀