Jókai bableves lóbabból Anna módra

Ezt a posztot a végétől kezdem: megfogadtam, hogy amíg anyukám, anyósom és dédi élnek, én nem fogok többet bablevest főzni – ha minden jól megy, így bableveses posztot tőlem az elkövetkező 20 évben biztos nem olvastok megint…. Anyai nagyanyám szabolcsi. A gyerekkoromból vele kapcsolatos emlékek közül a nagyja ételhez köthető: lapcsánka, bableves, töltött káposzta, csiru/sztapacska. Csak ő tudta ezeket úgy megfőzni, hogy majd 20 évvel a halála után is emlékezzek az ízükre…. És persze ebből következik, hogy amióta így rákaptam a főzés ízére, meg akarom tanulni anyutól az összes receptet. Eddig a bableves mindig az utolsó helyre szorult. Aztán vettem itt az erzsébeti füstöltes hentesnél egy nyers csülköt, és feltettem főni – akkor még nem tudtam, hogy leves lesz e belőle, vagy egyszerűen megsütöm, és zsíros krumplival meg pergelt káposztával tálalom (ilyet már csináltam, és elképesztően finom lett…). És akkor megakadt a szemem a káptalantótiban vásárolt nagy zacskó száraz babon (tarka és fehér bab volt vegyesen vagy 3cm nagyok, azért lettek lóbabok nekem), és döntöttem, bableves lesz… 3 napon keresztül főztem, izzottak a vonalak anyu és köztem, és a vége az lett, hogy bablevesnek bableves, nagyon finom, de ebből a fajta babból főzeléket vagy salátát kell csinálni, nem levest. Köszi…

1. nap

A csülök annyi vízben, hogy épp elfedje meg a fűszerekkel persze felraktam főni. Ahogy felforrt, takarékra vettem, és vártam, míg megfő. Akkor van megfőve, amikor a csontot el tudjuk fordítani a csülökben – ez min. 2, max. 3 óra. Ha kell, pótoljuk az elfőtt vizet. Amint megfőtt, még egyszer felforraltam, és lezártam – hagytam, hogy a csülök a lében hűljön ki.

2. nap

Másnap kivettem a csülköt, apró darabokra szeltem (a bőrét és a zsíros részét nem), és félre tettem egy tányérba. A főzőlevet leszűrtem, felraktam egy fazékba, beleraktam a babot meg a zöldségeket, hagytam felforrni, takarékra vettem, és hagytam, hogy a bab megfőljön. Nem sóztam, de tettem bele még őrölt borsot.

És akkor itt egy kis kitérő: igaz, hogy én csak fél kg-t írtam most, de 1kg-val indítottam a levest. Aztán eltelt 2 óra, és a bab nem akart megfőni, viszont megdagadt, és alig fért a lábasba. Fogtam a kuktámat (egy év után most avattam fel), átpakoltam a levest, kivettem a bab felét (ment a komposztba), felöntöttem vízzel csurig, felforraltam, rázártam a tetejét, takarékra vettem, és mérgemben ott hagytam. Mire hazaértem, megpuhult a bab. Potom 3 óra kellett hozzá…. És ekkor már este volt, és utáltam az egészet, így ment az alaplé a spájzba hűlni.

3. nap

Feltettem a lábast a tűzre, felforraltam, közben kb. 1,5dl olajon lepirítottam egy gerezd passzírozott fokhagymát és 8dkg lisztet (azaz rántást készítettem). Amikor világosbarna lett a liszt, hozzáadtam kb. fél l levet a levesből, és csomómentesre kevertem. Az így kapott létyót folyamatos keverés mellett hozzáadtam a leveshez. Megkóstoltam, és utánafűszereztem/sóztam. Nagyobbra vettem a gázt, belepakoltam a levesbe a csülökdarabokat, jól kiforraltam, és kész is volt. Nem volt őszinte a mosolyom, de az íze azért fergeteges lett, na 😀

Mi kenyérrel és tejföllel ettük, és másnap, melegítés után lett igazán telt az íze. Lehet beletenni csipetkét, de én már csak túlélésre játszottam a végén, így az elmaradt. Pogácsát, palacsintát kínáljunk mellé, mert nagyon tömény. 

Persze most, hogy leírtam, igazán számomra is kiderült, hogy a bab mennyiségét adagoltam túl, és ott gurult el a gyógyszerem. Nem is olyan nehéz leves ez… Málka néniéknek is nagyon ízlett, és Zoli bácsi másnap beállított egy zacskó apró, ún. zsidóírásos babbal (így hívja dédi, meg apósom anyukája is), hogy legközelebb leszek szíves ezt használni. Még gondolkodom 😀