Tündérkertben jártunk…

Már sok-sok nap eltelt, azóta, hogy a csajokkal utoljára csak “úgy” szabadon dumcsizzunk. A család,  a munka, a meleg, a gondok szó mi szó elsodor olykor bennünket az élet egymástól. Ha találkozunk csak “gyorsan” beülünk egy kávéra és mindenki rohan tovább. Most ez másképpen esett virágkötő művésznő javasolta menjünk a Tündérkertbe. Kicsit  dohogtam is magamban a világ végén van, meg puccos is, nem volt időm átöltözni, egy kávé is pont elég, és különben is szétesett a délutánom, szóval mindegy is…menjünk. 

Persze tájékozódtam a neten nagyon tetszett az épület, és ettől zavarban is voltam 🙂

Megérkeztünk és teljesen elvarázsolt az első pillanatban, a 100 éves fák, a gondozott fű, a kellemes meleg nyárestében szálló levendula illata, a finom lágy zene. A pincérek udvarias, nem tolakodó jelenléte, humora igazán üdítő élmény volt.Nem akartunk sokat enni,csak csipegetni 🙂 

Gondoltuk egy kis saláta, hal nem lehet baj, az elmaradhatatlan limonádé ebben már-már szakértővé váltunk az utóbbi időben, ha valakinek ötletre van szüksége hol a legjobb csak szóljon, ééééés a rozé fröccs ehhez csak nekem lehetett szerencsém a lányok vezettek, de nem bántam meg a választást, IGAZI szódával majdnem a fejembe szállt 🙂 

Rántott halat, pontosabban pontyot kértünk klasszikus körettel:)

…nagyon finom volt, szálkát még véletlenül sem találtunk benne, és nem volt zsíros sem szóval rendben volt.

 …a fogas nem látszik és talán ez az étel legnagyobb hibája, hogy a lényeg látvány szempontjából rejtve maradt, az ízek a helyükön voltak az adag mint látható igazán bőséges…

Zanzibár saláta, isteni, a cézár salátám, amit mindig eszem, a feledés homályába veszett abban a pillanatban, amikor megkóstóltam. Mézes csirke, magok úgymint tökmag, kesudió, pirítva, szárzeller finomra vágva, csíra, ananász, eper, kis balzsamecetes locsolás, egy kicsit sűrűbb majonézes dresszing. Ha valamit változtatnék rajta, kevésbé lenne mézes, és  nem majonézes öntet lenne rajta, hanem csak egy vinigrette ilyenkor nyáron.

A desszert mák szuflé volt, hibátlan, ahol szuflét tudnak készíteni, ott nagy baj nem lehet.

Szóval nem egy belvárosi felkapott hely,  egy elbűvölő hangulatú ház, 

majdnem a világ végén, lehet, hogy még tündérek is előfordulnak errefelé, itt a gyerekek rohangálhatnak, a zenét, mint a ház válogatását árulni lehetne, olyan klassz volt, annyira kellemes a környezet, hogy még egy süncsalád is megtelepedett az árnyas fák alatt,  este adott időpontban sün apuka előjön feltérképezni a terepet, némi maradékot begyűjteni a családnak. Igazán jó ízlésük van 😀 Nekünk ezen a nyáron törzshelyünk lesz!