Dió Bisztró

Romani Platni belecsaptunk a lecsóba

2012 július 1. | Szerző: |

A Lucullus Bt. ismét nagyot alkotott! Próbára téve nyitottságunkat, vállalkozó kedvünket, próbára téve előítéleteinket. Vagyunk-e elég kíváncsiak? Az emberre, az emberekre akikkel együtt élünk. Sokszor még azt sem tudjuk ki a szomszédunk, nem beszélve arról, hogy tudjuk mit főz, mit tesz a családja asztalára. Az asztal az étel a közös fórum, amihez mindenki ért, amit mindenki szeret.Összeköt, kíváncsivá tesz. Nos ezen az estén mi kíváncsiak voltunk. Jómagam próbáltam utána menni miről is lehet szó. Őszintén szólva nem sok minden találtam. A Bódi Margó ízvilágán kívül, Bangó Margit, Győzike és Bejja asszony receptjein kívül.Próbáltam visszamenni gyerekkoromba vidékre a nagyszüleimhez, akik gazdálkodtak és mindig voltak cigány emberek a közelükben.A mai napig vannak cigány fiatalok, akikkel kapcsolatban vagyunk. Nem egyszerű ma kisebbségnek lenni és nem egyszerű többségnek lenni. DEEE azt tudom, hogy nem volt még olyan ellentét, amit egy pohár bor, egy közös rendezvény ne terelt volna a kompromisszum közelébe.Ezen estén szó esett a habart paszuly levesről, amit nagyanyám is főzött, a vakaróról, amit apa nagyon szeret, most tudtam meg, hogy ezek cigány ételek és nagggyon finomak. Meleg volt ezen az estén, forróság éppen, hogy csillapodni kezdett, amikor megérkeztünk a 9. kerület egyik rehabilitáció alá esett utcájába. Nem volt semmi gond igen érdekes fazonokkal találkoztunk, de nem volt zavaró, vagy rossz érzésekre okot adó. Mi több késő este gyalog végigsétáltunk az utcán, alternatív szórakozó helyek közönségével találkoztunk minden rendben volt.
A vacsora:

Muzsgyej – friss bodaggal

( paprikás sült szalonna friss, illatos fokhagymával, házi kenyérrel)

A főétel:

 Malactartó, libás krumpli(sertés petevezeték fokhagymásan sütve, igazi kuriózum)

 …ez a fogás volt a legkritikusabb, mert ugye még nem is hallottam róla, ha valamihez hasonlítanom kellene a pacalhoz, hasonlít leginkább, én személy szerint nem vagyok egy pacal fan, talán, ha kétszer ettem életemben, de egy élmény volt megkóstolni, lecsós variációban készült krumplival.
A desszert:zsurmó, forró barackkal(főtt tészta, cukrozott sült morzsával, forró barackkal és mézzel)


szokatlan édesség, de végül is a zsemlemorzsát mi is szoktuk pirítani és a gombócot beleforgatni, vagy a nudlit, itt kézzel gyúrt főtt tészta volt az alap.A bónusz pedig egy ínyenc falat a tepertős csoki 🙂 az érdekes szóval lehetne jellemezni. A tepertőt nem úgy kell elképzelni, hogy csöpög a zsírtól és az van csokiba mártva, hanem szinte szárazra van sütve, ropogósra és úgy van apróra darálva, belekeverve a csokiba. Miközben esszük nem jut eszünkbe, hogy tepertőről van szó.
Érdekes este volt! Azon gondolkodtam, hogy van mit tanulnunk egymástól. A cigány asszonyok tudnak egyszerű minimál alapanyagokból, sok embernek jó ízűt főzni. Ha megnézitek a lakásétterem menüjét ITTpéldául a szabolcsi töltött káposzta, vagy a tejbe tészta nem hangzik rosszul és még vannak ötletek 🙂Ha vágytok egy kalandra, nyitottak vagytok az új dolgokra feszegessétek a határaitokat! Nincs mit veszíteni, a változás csak úgy történhet, ha másképpen kezdünk el gondolkodni valamiről, mint ahogy eddig tettük.Gábor ismét belecsapott a lecsóba :D…köszönjük, hogy minket is rávett erre  🙂
…és egy kis zene a végére…


http://www.youtube.com/watch?v=JUkmd2-o9zU

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!