Bécsi perec (lúgos perec)

Hálistennek eléggé aktív színházi évadot zártunk (egyik nagy előnye annak, ha az ember lányának ipa meg a napa magyartanárok :D), és állandóan szembe jött velem a büfékben a bécsi perec. Persze az, hogy este hét után miért is eszem én perecet, más lapra tartozik, de annyira oda voltam, hogy gondoltam, bepróbálkozom én is. Kerestem a neten, és egy fórumon akadtam rá erre a jó kis receptre. Elsőre én is beparáztam a tészta abálásától, de no para, nem esik szét a tészta, és nem kell hozzá nagy kézügyesség, hogy komolyabb károk nélkül megússzuk a sütést.

Felfuttattam a tejes cukorban az élesztőt, majd a hozzávalókból dagasztógéppel tésztát gyúrtam, és letakarva hagytam 15 percet pihenni. Nekem elsőre kicsit ragadósnak tűnt ennyi liszttel a tészta, így még raktam hozzá kb. 10dkg-t, de gondolom ez erősen liszt függő, így nem nyúltam az alaprecepthez, de figyeljetek erre. 15 kígyót csináltam a tésztából, abból pereceket formáztam (jól nyomkodjuk össze a csatlakozási pontokat, mert nekem egy szétjött az abálásnál), sütőpapírra tettem, megint letakartam, és hagytam újabb jó fél órát kelni őket. Bemelegítettem a sütőt 180 fokra (légkeveréses).

A vizet egy nagy fazékban felforraltam, beleraktam a szódabikarbónát, újra felforraltam, és a pereceket kb. fél perce szűrőkanállal beleraktam (kb. 3-at egyszerre), majd a lecsöpögtetett pereceket óvatosan sütőpapíros tepsire tettem.

Éles késsel a vastag részeket bemetszettem, natúr Lidles napraforgómagot szórtam rájuk, és irány a sütő – kb. 25 perc alatt sültek ilyen szép pirosra. Foszlós perecek lesznek belőle, tuti siker 😀