Tejfölös csirke, ántik randik emlékére :)

A tejfölös csirke nálunk amolyan családi legenda, eredete az apukám udvarolt anyukámnak, időszakra vezethető vissza. Amikor is nagyanyám gyakran készítette ezt az ételt. Természetesen saját csirke, saját tojás, saját tejföl felhasználásával,  apukám, ha akart egy jó enni mindig ezt kapta, mert nem kérte ugyan, de egyértelmű volt, hogy ezt szereti 😀 Azóta anyukám is profi lett ebben az ételben, nagyanyám még kis májat is tett a húsokhoz hmmm jó volt 🙂 Jól sikerültek ezek a kis “randevúk” 🙂 Maholnap 50 éve, hogy rendszeresen az asztalunkon a tejfölös csirke 🙂 Tudom banális dolog leírni egy ilyen receptet, de két dolog miatt teszem, egyrészt a mai huszonéveseknek sejtésük sincs alapételek elkészítésésről, másrészt olyan finom, hogy néha megéri bajlódni a nokedlivel 🙂 A zsír, olaj kérdés lehet, végülis bármit lehet, de nem érdemes, ha már olyan ritkán készül, akkor legyen olyan, és úgy ahogyan kell lennie 🙂

A hagymát a zsíron megpároljuk, a combokat fehéredésig sütjük, majd hozzáadjuk a paprikát és jól átforgatjuk. Felöntjük vízzel úgy, hogy 1 ujjnyira ellepje, a paprikát és a paradicsomot beledobjuk,  bevágjuk a felületüket, de nem vágjuk át így egybe maradjanak a végén könnyű eltávolítani. Felforraljuk, majd lassú tüzön készre főzzük. A végén borsozzuk. Kivesszük a húst a lábasból a szaftot megszórjuk a liszttel, felöntjük a tejföllel simára keverjük, kiforraljuk. A legvégén visszatesszük a húsokat a lábasba  tálalhatunk. Ha nem sűrítjük van egy paprikás csirkénk, majd a maradékot másnap sűríthetjük és van egy másik jellegű ételünk. Tésztával is nagyon finom, én ritkán főzöm, mondhatni soha, de anyuka mindig nokedlivel kínálja és ez így is van rendjén 🙂 Végülis élete párjának ez a kedvenc étele sok tejföllel nokedlival, úgyhogy nincs mit tenni szaggatni kell azt a tésztát 😀