Az ígért bukta

Az egyik Ne hagyd ki! bejegyzésnél ígértem ezt a receptet, de sokáig a receptes könyvem és én nem tartózkodtunk egy megyében, így csak most osztom meg veletek a húgom receptjét. Én nála ettem ezt eddig, de mivel tényleg egyszerű, magamévá teszem. Ez amúgy egy kalács recept volt eredetileg, és ha még emlékeztek, itt is megemlékeztem róla, hogy a kürtős kalács is ilyen tésztából készül (apropó, aki tudja, hol lehet kürtős kalácshoz való fát venni, szóljon kérem :D). 

A langyos tejes cukorban felfuttattam az élesztőt, egy tálban összekavartam a többi, vaj nélküli hozzávalókat, majd összeöntöttem őket, és dagasztógéppel jól kidolgoztam a tésztát. A törődés végett kézzel átdolgoztam, megszórtam a tetejét liszttel, lefedtem egy tiszta konyharuhával, majd – ez a lakás klimatikus viszonyaitól is függ persze – 1,5 órát (míg kb. kétszeresére kel a tészta) kelesztettem a tésztát.

Amikor megkelt, téglalap alakúra nyújtott a tésztát, kb. egyforma kisebb téglalapokat vágtam belőle, egyszerűen beletettem a csíkra vágott hitlerszalonnákat, feltekertem a buktákat, beletettem a sütőpapírral kibélelt tepsibe úgy, hogy a tekercs vége lefelé kerüljön, és kb. 2 ujjnyi távolságra legyenek egymástól (mivel nekem egyik hosszabb lett, a másik rövidebb, arra azért figyeltem, hogy egy rövidhez egy hosszú kerüljön). Meleg helyen letakarva további fél  órát pihentettem a tésztát, közben  előmelegítettem a sütőt 150 fokra.

A pihentetés után megkentem az olvasztott vajjal a bukták tetejét, és ment a sütőbe, ahol azonnal felvettem 180 fokra, és kb. 30 perc alatt megsütöttem (akkor van kész, ha szép barna a teteje). Megszórhatjuk még melegen porcukorral, de elég édes a nélkül is! Hagyjuk langyosra hűlni, akkor kezdjük el csak kiszedni a tepsiből. Reggelire, uzsonnára, gulyásleves/bableves után másodiknak, gyerekpartyra, csajos dumáláshoz tökéletes.  Lekvár helyett tölthetjük persze túrókrémmel vagy az itt olvasható kalács kakaós krémjével, ki hogy szereti.