A tökfőzeléket a család férfi tagjai egyszerűen nem eszik meg!!! A tökfőzelék  anyai örökség, ugyanis anyai ágon a nőknek saját spéci tökfőzelék receptjük volt, kinek pörkölt alapon, kinek csak fehéren, kinek savanyúbban, kinek édesebben egy biztos sok kapor volt benne.

Ez a én változatom, fehéren, sok kaporral, kicsit pürésen, de mégis harpható variációban, cukor, ecet nélkül, töklepénnyel, ami tulajdonképpen kapros bliniként is felfogható, mert ebbe az alaptésztába kerül, némiképpen feltuningolva kaporral, sóval, borssal.

A tök 3/4 részét besózzuk 10 percre, levet ereszt, kicsavarjuk. A hagymát olíva olajon megpároljuk, rátesszük a kifacsart tököt jól árforgatjuk, felöntjük vízzel,beletesszük a leveskockát főzzük, amíg megpuhul, összturmixoljuk. Majd felöntjük tejszínnel és a félretett tökből teszünk hozzá együtt készre főzzük úgy, hogy  a végén hozzáadott tök még roppanós maradjon.

A blini tésztába beletesszük a maradék tököt, palacsintasütőben kis halmokat készítünk, lassú tüzön készre sütjük. Kapros tejföllel tálaljuk.

Tényleg nagyon finom egy vacsorán előételként, vagy akár vendégeknek főételként abszolút be merném vállalni, talán akkor valami húst is csinálnék mellé a pasik miatt 🙂 a csajoknál tutti befutó, a különböző állagok ahogy együtt vannak az annyira izgalmas :)…ezért mondanám luxusnak, nem emlékeztet a menza borzalmas ragacsos valamilyére, nincs benne cukor, és igen is van íze a töknek !! 🙂

A hétvége  pörgősre sikerült 😀 Kicsit megfáradva egy kétésféléves egésznapos fáradhatatlan előadásától, verses, zenés performance -át figyelve :D, és tudományos miért kérdésekre való válaszadások után megadtuk magunkat a sorsanak 😀 Kétésféléves 5 perc alatt elaludt, mi gyorsan kávéztunk és farkas éhesek lettünk. Körbenéztem milyen lehetőségeink vannak, a krumplifőzelék mellett döntöttem, kicsit másképpen, mint ahogy azt megszoktuk:D

Az alap darabolt konzerv paradicsom Kati néni jóvoltából az olaszoktól, és sok-sok finom fűszer.

Sonka hagymát olíva olaj vaj keverékén szépen lassan megpároltam a fokhagymával, közben egy csipet só, ami kihozza a hagyma ízeit, majd a paradicsom. Ráérősen, de nem szundikálva megpároljuk, amikor már majdnem  mindegyik paradicsom szétfőtt leturmixoljuk. A pürét ízesítjük oreganó, bazsalikom, só, bors, chili majd adunk hozzá tejszínt összeforraljuk és elkészült a mártás.

Ezalatt 10 db krumplit héjában sós vízben, babérlevéllel megfőzzük. Még melegen lehúzzuk a héját és a mártásban karikázzuk. Finoman rázogatva összekeverjük a mártással. Naggyon, naggyon finom lett, a kóstolók csendben eszegették, csak a hmmm…ahhh…hmmm hangokat hallatták 😀 Szeretem ezt a zenét 😀

A tökfőzelék nálunk otthon, olyan generációs „csak a nők eszik” étel anyai nagyanyám, anyukám és én imádjuk hidegen, melegen pörkölt alapon elkészítve tejfölös habarással, isteni, nem is kell mondanom 😀  A fiúk csendes félre nézéssel veszik tudomásul, hogy egy ilyen ételt is meg lehet enni. A napokban Fűszeres Eszternél olvastam a kísérletéről, amiben a hagyományos és az újra gondolt elkészítést versenyeztette meg otthon a férfi közönség körében, amikor is a modern elkészítésű lett a befutó 😀 engem is foglalkoztatott a kérdés, én annyiban tértem el, hogy a cukkíni és tökfőzeléket vettem górcső alá.

Nos, a cukkínit julienre daraboltam vaj, olíva olaj keverékén elkezdetem párolni, amikor még éppen roppanós, de már puha állapotot elérte került volna a turmix gépbe. Megkóstoltam, ha éltetek még keserű ízt, soha ne tudjátok meg, a “remek főzelék”, a lefolyóban landolt, azzal a lendülettel, ahogy megkóstoltam.  Csapkodtam, dühöngtem, de nem adtam fel 😀 Elővettem a gyalult tököt, vettem egy nagy levegőt és nekiálltam. A tököt besóztam, közben a  lila hagymát, vöröshagymát lassú tűzön megpároltam, rácsavartam a tököt elkezdtem párolni, a kaporral, és alaplét adtam hozzá, amivel még 10-15 percig pároltam az éppen roppanós, de már majdnem puha állapotig. Ekkor kiszedtem a felét a turmixgépbe, adtam hozzá 2dl főzőtejszínt, 1 evőkanál étkezési keményítőt, 1 dl tejet, majd visszaöntöttem az edényben felfőztem már el is készült. Keresztanyám nem egy konyhatündér, de a sült húsban verhetetlen, nem is tudom, miért jutott eszembe…, nem is tudom, de így történt 😀

Vettem gyönyörű szeletet, tarját, lilahagymát, vöröshagymát cikkekre vágtam 1-1 fejet, vaj olíva olaj keverékén elősütöttem a hús kivettem az edényből, majd a hagymát beledobtam 3-5 percig pároltam, visszatettem a húst, felöntöttem vízzel, dobtam bele 1 leveskockát, ½ paradicsomot, alacsony hőfokon készre pároltam, ez 45-50 perc. Még 5 percig lesütöttem. Elkészült. Viszontagságokkal kísért főzelék projektem sikeresen lezárult, jelentem 😀 A cukkínit újra megpróbáljuk:D Cukkini vagy tök??? Mindkettő 😀 Ez a módszer marad a főzelékkészítésben. Új íz, új állag, egy másik minőség a főzelékek világában.

Főzelék hozzávalói:

1 kg gyalult tök

1 csokor kapor

2 dl főzőtejszín

1 dl tej

1 ek étkezési keményítő

1 zöldségleves kockából 3 dl vízzel „alaplé” ha van igazi, akkor még jobb

só, ha szükséges

1 csipet csili, vagy 2 tekerés

1 dl olíva olaj

5 dkg vaj

1-1 fej lila és vöröshagyma

Sült hús hozzávalói:

Olíva olaj, vaj, lilahagyma, vöröshagyma, fokhagyma, leveskocka, víz

Minap Csíki Sándor http://www.foodandwine.hu/2011/01/02/gasztronomiai-trendek-magyar-konyha-2011/ értekezésében olvastam a 2011-es év gasztronómiai terveiről. A  tervek között nem szerepel átütő trendváltozás, továbbra is a helyi termékek, alapanyagok felhasználása, az egészséges gyermekétkeztetés kérdésének megoldása,  az élelmiszer források fenntarthatósága, a gluténmentes táplálkozás elterjesztése jelenti a főbb irányvonalakat.  A magyar konyha tekintetében a minőségi alapanyagok előállításában történő előre lépés, igen sokat jelente a vendéglátás, és a civil konyha szintjén is.

Csíki Sándor az „egyszerűség, vissza az alapokhoz” jelmondatban foglalta össze az év filozófiáját.

Elgondolkodtam ezen a mondaton: vajon az én életembe ez hogyan integrálható? Néhány évvel ezelőtt a barátnőm anyukája váratlanul meghalt, és a barátnőmmel mikor erről beszélgettünk, azt mondta, ”Tudod, semmit nem csinálnék másként, jó életünk volt. Ő főzött nekünk, mi mindig megettük, tökéletes volt az öröm, mert ő adhatott, mi pedig hálásak voltunk érte. Egy valamit tegyél meg a kedvemért, tanuld meg anyukád ízeit, nekem ez hiányzik a legjobban. Bármennyire is próbálom felidézni, utána csinálni, soha nem sikerül úgy!” Ez a beszélgetés jutott eszembe a 2011-es évvel kapcsolatban. Aztán volt egy időszak, amikor anyukám kórházba került, és én nem csináltam mást, mint mindennap főztem, a klasszikus dolgokat: húsleves, töltött káposzta, sült hús, fasírt, főzelékek, ami eszembe jutott, anya a kórházból felügyelt, látogatáskor kóstolt, majd apa volt a fő kritikus, ha nála átment, akkor megtanultnak tekintettem az ételt.

Nos, ez az étel nem tartozik a legtrendibb ételek közé, de nagyon finom, és ebből az időszakból való, amit akkor tanultam. Igazán ekkor éreztem rá a főzés lényegére. A kelkáposzta főzelék! Ez csak azért érdekes, mert apa nem egy főzelék fun, de ezt megeszi:D

A kelkáposztát laskára vágjuk forró vízben 2-3 percig főzzük. Leöntjük róla a vizet, és tovább főzzük, (anya szerint, ha így járunk el nem puffaszt) a fűszerekkel, hagymával, krumplival. Készítünk egy paprikás rántást, amit tejföllel elkeverünk, kiveszünk a főzőléből hozzáadjuk a rántáshoz, elkeverjük, kiforraljuk, hogy ne legyen csomós és vissza öntjük a káposztához. Összeforraljuk, elkészült.

A feltét sült pulyka comb volt. Anya húsokat általában fűszersóval elkevert olajjal bekeni, állni hagyja, elősüti, tepsibe rakja, önt rá egy kis bort, mellé hagyma, fokhagyma, ketchup a tetejére, ennyi.

Nagyon finom volt, omlós a hús, ízletes a főzelék, ezt kaját bármikor szívesen.

                                          

Én sosem voltam valami nagy főzelékfőző – nagyon szerettem mindig is, de az első krumplifőzelékem után, aminek már a krumplija a kutyánál landolt – anya nem is értette, miért csináltam, és miért nem vártam meg vele -, úgy gondoltam, hogy a családom majd ellát főzelékekkel. De nagyon szeretem pl. a zöldborsófőzeléket, így amikor már különköltöztem, és saját háztartást kezdtem vezetni kénytelen voltam telefonos segítséghez folyamodni a húgomhoz; ő az, aki igazán örökölte a családi vénát, és sokkal jobban odafigyelt, amikor anyu a konyhában sürgölődött, mint én, mert őt érdekelte, engem meg akkor még nem (bár mint kiderült, azért egész sok minden ragadt rám anélkül, hogy tudtam volna, így sokáig zéró főzési tapasztalattal is tudtam az észt osztani még nagymama korú szakácszseniknek is). Szóval a telefonbeszélgetés során a húgom megosztotta velem a számomra azóta is legfinomabb habarásos főzelék receptet, amit egy hétfői barátnős Lidl-es vásárlás során beszerzett finomfőzelék zöldségkeverékre kedden adaptáltam.