Miért paradicsomból, és minek ez a lekvár? Nem értette anya mit is akarok én ezzel az egésszel 🙂 Vettem paradicsomot,  maradt belőle “egy kevés” nem akartam szószt, vagy levest ellenben nagyon szeretem az édes csípős szószt, amit lehet kapni  ha külföldiül főzök előszeretettel öntözgetem a főztömbe amitől minden íz egy kicsit még izgalmasabb lesz 🙂

 

 

1. Szabályosan úgy készítjük a lekvárt, hogy megmossuk kereszt alakban éles késsel bevágjuk a paradicsomok alját, lobogó vízbe dobáljuk, majd 1 perc elteltével jéghideg vízbe szedjük őket.

Így könnyű a héjat eltávolítani. Majd el kellne távolítani a magokat, a csumát és nagyon apróra vágni.

2. Kevés vizet aláöntve párolni folytonosan pótolva az elpárolgott folyadékot.  Hozzáadni a finomra vágott bazsalikomleveleket a magozott chilit addig főzni amíg a paradicsom húsa megpuhul.

3.Botmixerrel pürésíteni, rászórni a zselésítőt, majd amikor újra felforr, ráöntjük a cukrot. A cukorral még 5 percig főzni, száraz, tiszta üvegekbe szedni, másnapig dunsztolni meleg helyen.

 

én ezzel szemben :

 

1. Megmostam, kicsumáztam, nagyon apróra vágtam, a chilit szintén, a bazsalikomot szintén összeturmixoltam és feltettem főni. Vizet akkor tettem hozzá, amikor láttam, hogy nagyon sűrűvé kezd válni.

2. Amikor elfőtte a vizet, hozzáadtam a cukrot, zselésítőt, üvegekbe töltöttem, dunsztba tettem és készen is volt.

 

A héj nem probléma, mert majdnem teljesen eltűnt a főzés és turmixolás közben, a magok engem nem zavarnak sőt tetszik, hogy látszik benne.

 

 



Annyit gondolkodtam, hogy vajon milyen íze lehetne…. Aztán Misi bácsinál vettünk egy nagyon finom dinnyét, és a felét felraktam lekvárnak. Dórával kotyvasztottuk, kavartuk, fűszereztük, és egy hús mellé tökéletes költeményt kaptunk belőle – az íze tulajdonképpen nekem a sütőtöklekvárra hajaz, gondolom, nem véletlenül. Sacin kívűl mindenkinek ízlett. Azt mondják, őszibarackkal vagy nektarinnal vagy sárgabarackkal vagy ezek keverékével elképesztően finom, így lassan megint megyünk Misi bácsihoz, és referálok 😀 A színe elképesztően gyönyörű borostyán sárga lett!

Kisúroltam a lábast, elmostam az üvegeket és a kupakokat. Felkockáztam a dinnyét, feltettem egy nagy lábasba a cukorral, és elkezdtem kevergetni. Amikor összeesett a dinnye, hozzáadtam a többi hozzávalót, rotyogásnál levettem a gázt, és kb.  3 órán keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal kavartam, amíg elfőtte a levét, és lekvár lett belőle. Kiöblített üvegbe tettem a lekvárt – két kis üveg lett belőle. Száraz dunsztban (azaz egy dobozba konyharuhákból fészket készítettem az övegeknek, és a tetejükre is raktam) 3 napig pihentettem fejjel lefelé fordítva.

Olvasgattam a blogokat, és látom, hogy a paradicsomtermés idén nem volt az igazi: rengeteg helyen vagy a tőkén még éretlenül lerohadt, vagy – mint anyuéknál is – egyszerűen zölden maradt a paradicsom. Nekünk eredetileg nagyra törő terveink voltak anyuék paradicsomával mivel rengeted koktélparadicsom termett náluk az idén, kölcsön is kértem a tesóm aszalóját, és paradicsomot akartunk aszalni, Kb. két adag el is készült (meg egy adag meggy, de az azonnal elfogyott), és gondoltunk, télre ideális lenne így eltenni többet is. Hát, az időjárás keresztbe húzta a számításainkat. Receptet rengeteget találtam a neten, de végül a papa javaslatánál maradtunk nem csak azért, mert az volt a legegyszerűbb, hanem mert igaza volt: amikor fel akarom használni, még mindig ízesíthetem, amivel csak akarom.

Felraktam a cukrot egy szuper tiszta lábasba karamellizálódni (a régi szakácskönyvek mindig kitérnek arra, hogy minden nagyon-nagyon tiszta legyen, amivel-ahol befőzünk, illetve hogy csak egészséges alapanyagot használjunk (mert az ütődöttet ugyebár a pálinkába tették – amikor mi kicsik voltunk, a nagyi mindig karamelles cukrot szopogattatott velünk, és karamellás tejet ittunk reggelire (ez az én időmben zacskós verzióban is kapható volt)). Amikor a cukor felolvadt, rádobtam a félbevágott paradicsomot, a sót, a szőlőcukrot és a gyömbért, és kezdődött a kevergetés. Figyelem! Nem kell külön vizet adni hozzá, mert ahogy összeér a cukor a paradicsommal, a paradicsom rengeteg levet fog ereszteni, csak győzzük kivárni, míg elfő. Ne lepődjetek meg, a cukor kicsit megkeményedik a hideg paradicsomtól, de visszaolvad hamar! Szóval rotyogott, amikor már nagyon rotyogott, takarékra tettem, és rotyogott tovább. Néha belekavartam, de nagyjából elvolt magában. Kb. a harmadik óra végén meguntuk, belenyomtuk a botmixert, összeaprítottuk (itt nem rusztikusra, hanem kifejezetten pépesre aprítottam nemcsak a magok, hanem az állaga miatt is), aztán még egyszer összerotyogott a lábasban (itt már köpködött is), és forró, kifőzött üvegekbe tettük őket (a tető alá még celofánt), fejre állítva min. 3 napig szárazan dunsztoltuk. Még aznap a maradékot levittem Sacinak kóstolásra, aki általában teszteli a lekvárjaimat- nem tudták kitalálni, miből készült a lekvár…. Az íze finom lett, jó édes, a gyömbértől egy picit pikáns. Mindenfajta natúr hús mellé felmelegítve “mellékletnek”, mártogatósnak jó szívvel ajánlom! Továbbfűszerezhető borssal, bazsalikommal, kakukkfűvel, fahéjjal, szegfűszeggel – kinek ízlése szerint.

Ui. Tegnap vettem ki őket a dunsztból: gyönyörűek lettek 🙂