Amikor összeszedtük Dórával a recepthez valókat, neki jutott eszébe, hogy a kelkáposzta helyett legyen kínai kel. Nekem őszintén eszembe sem jutott volna – sőt, a kínai piacon vettem a gyereknek ilyen hűtőmág-nest, és elsőre azt hittem, cikória, így vagyok én a kínai kellel – kínai kelt venni, de nosza, amúgy is akciós volt, akkor rajtam nem múlik… És igen, innentől a kelkáposzta főzeléket is ezzel csinálom, mert az íze valahol átmenet a káposzta és a sima kel között. A recepthez kell még sima reszelt alma, de mázlim volt, mert anya unatkozott, és egy rakat almát dinsztelt le, amiből nekem is hozott egy dobozban (nálunk ilyenkortól, télvíz idejének előestéjétől általában szériatartozék a hűtőben a dinsztelt alma (almát lereszel, belezuttyant lábasba, cukor, fahéj, citromlé ízlés szerint, és összepárolom, kihűl, befőttes üveg, hűtőben tárolni felhasználásig. Vigyázat, mindig tiszta kanállal tessék belenyúlni!), mert a palacsinta tészta igaz, hogy vastagabb lesz tőle, de nagyon finom. Meg persze magában is jó, ha épp csak egy kis édességre vágyom, vagy van olyan sima keverős sütireceptem, amibe beleteszem, vagy muffin sütéskor beleteszem a tésztájába az íze végett vagy a muffin közepébe meglepinek stb. stb. – szóval sokat használom, és a hútőben egy befőttes üvegben elég sokáig eláll (jobb, mintha elrohadna az alma a spájzban…). Aztán felolvasztottunk hűtő takarítás címén egy zacskó pulykamellet, a hűtőben volt dió, szóval a hozzávalók nagyjából megvoltak, így semmi nem tartott vissza minket ettől a jó kis őszi és könnyű ebéd elkészítésétől.

Felraktam a krumplit héjában főlni. Ahogy majd időközben elkészül, levettem, megpucoltam, és félre raktam. A sütőt előmelegítettem 240 fokra (légkeveréses 220). A diót zsiradék nélkül lepirítottam egy teflonban, szintén félre raktam. Az almaszószba belekevertem a lereszelt gyömbért. Egy szögletes kerámia tálat kb. 1 kk olajjal kikentem, a sózott, borsozott pulykamell szeleteket lefektettem egy sorba, rá a gyömbéres alma szósz, rá a felvágott brie sajt szeletek, a tetejére a pulyka mell szeletek másik része, tetejére 1 kk oliva olajat tettem, és beraktam a sütőbe. Kb. 25 perc kell majd a süléshez. A kínai kelt megszabadítottam a külső, nagy leveleitől (ezt Dóra elvitte főzeléknek), a zsengéket megmostam, lecsöpögtettem, a torzsáját ahol úgy láttam, kicsit kivágtam. Feltettünk egy nagy lábas vizet sóval és szódabikarbónával forrni. A forrásban lévő vízbe dobtam kb. 3 etapban a leveleket, és kb. 2 percig hagytam őket főni takarékon. A kicsit még ress leveleket aztán jeges hideg vízbe dobtuk, majd egy nagy szűrőn hagytuk lecsepegni – miután lecsepegett, laskára vágtuk őket. Amiben a diót pirítottam raktam kb. 10 dkg vajat, és a megpucolt krumplit kicsi sóval és petrezselyemmel lepirítottuk. Gyorsan ugyanebbe a serpenyőbe öntöttem 1 ek oliva olajat, rázuttyantottunk  a fokhagymát, picit pirítottuk, jött a kel, és gyors mozdulatokkal összemelegítettem őket, majd a legutolsó keverés előtt ráöntöttem a diót (ne nagyon törjük a kelt). Ezen a ponton nagyjából elkészült minden, így a tálalás maradt vissza csak. A sajt szinte teljesen eltűnt, csak az íze maradt hátra, a gyömbéres alma viszont utolérhetetlen, a gyerek magában is nagy rajongója volt. István hisztizett, hogy az adag, amit adtunk neki egy vicc (pedig ekkor már túl volt a levesen, és a gombás előételen), és tényleg nagyon guszta, de férfi embernél a nagy tányéron kis semmi elve nem működik, így vagy kitalálunk még valamit, vagy szerezzünk neki kenyeret. Anyám…