Eszembe jutott, hogy voltam egyszer  Maki séfnél egy sushi kurzuson  ott készítettünk préselt sushit és többet nem is foglalkoztam a kérdéssel.  Ez egy könnyített verzió nem kell a nori lapba tekerni, hanem egy formázó gyűrűbe préseljük a rizst és a tartozékokat rétegezve. A rizs és a belevalók elkészítése nem különbözik a hagyományos verziótól  ITT ebben a formában talán akik eddig nem szerették, azok is kipróbálják, ezt lehet kézzel, késsel villával enni lehet kicsit nagyobb, mint a maki 🙂 Ebben a verzóban a töltelék sült csirkemáj volt, amit nagyon apró kockára felvágtam  két evőpálcika segítségével folyamatos ” S ” betűt rajzolva a serpenyőbe igyekeztem külön állónak megőrizni a darabokat 3 percig sütöttem sóztam, borsoztam. Összeraktam a rétegeket, szójaszósszal és pácolt gyömbérrel tálaltam.

A szusi hagyományos változatában erjesztett halas rizs, amit sóban tartósítanak. Ez a módszer Délkelet-Ázsiából származik és ott a mai napig népszerű.^[2]. A szusi szó egy mára régiesnek számító, más szövegösszefüggésben nem használt nyelvtani forma, jelentése: „ez savanyú”.^[3]

A rizsbe csomagolt hal erjedésének oka, hogy az erjedő rizsből keletkező ecet aminosavakká bontja le a halat. Eredménye az umami nevű íz, ami a japánok szerint az ötödik alapíz az édes, sós, savanyú és keserű mellett.^[4] Japánban a szusi legrégebbi változata, a narezusi készítése még mindig hasonlít erre a folyamatra. Ebből alakult ki aztán az osizusi, majd az Edomae nigirizusi, amit a világ többi része ma szusi néven ismer.

A mai japán szusi már nem sokban hasonlít a hagyományosra. Eredetileg csak a halat fogyasztották el, a készítéséhez használt rizst eldobták. A narezusi egy fajtája, az erős aromájú funazusi, amit a Biva-tó környékén készítettek, nagyban hasonlít az eredeti erjesztett ételre. A Muromacsi-korszakban (1336–1573) kezdtek a jobb íz és tartósítás érdekében ecetet adni az ételhez. Az ecet kiemelte a rizs savanyúságát, és tartósabbá is tette, így az erjesztési időszakot le lehetett rövidíteni, majd teljesen el lehetett hagyni. Az ezt követő évszázadokban Oszakában kialakult az osizusi. Ebben a halakat és más tengeri eredetű ételeket fa- (rendszerint bambusz-) formákban préselték össze. A 18. század közepére ez a fajta szusi elérte Edót (a mai Tokió).^[5]

A mai változatot, amit világszerte szusiként ismernek, Hanaja Johei (華屋与兵衛; 1799–1858) találta fel Edóban, az Edo-korszak végén. Ez a mai gyorsételek egyik korai változata. A rizst nem erjesztik, így gyorsan elkészül, és kézzel is könnyen elfogyasztható, akár útközben is.^[5] Ennek eredetileg Edomae zusi volt a neve, mert az Edo-mae (Edói-öböl vagy Tokiói-öböl) frissen fogott halait használták benne. Bár ma már nemcsak az itt fogott halból készül, hivatalos neve még mindig Edomae nigirizusi.( Wikipedia)

A fotó nem sikerült, mint ahogy a szusik sem lettek formára, tekerésileg teljesen tökéletesek, az ízűk viszont szuper!! Adrikával elmentünk, hogy megtanuljuk a tekerés rejtelmeit, nagyon jól éreztük magunkat, aztán nem is foglalkoztam vele, mert úgy gondoltam kell egy rizsfőző a tökéletességhez:D

Sikerült megvételezni  pimaszul jó áron, így nem lehetett kifogás az otthoni elkészítésre. A hozzávalók mint a nori lap, a szusi rizs, a gyömbér (ami már többször elfogyott magában, olyan jó) régóta megvoltak, de nem volt kedvem, macerás, felfordulással jár, szóval nem igazán akartam belefogni, de az “Oroszlán királylánynak” van egyfajta  erős motivációs képessége, nem lehetett nem nekiállni 😀 😀

A rizsfőzőt felavattuk,  a rizs 10 perc alatt készült el, kézmelegen tartotta a gép, amíg megtöltöttem a tekercseket. Nagyon kiadós, jól lehet vele lakni, elsőre kevésnek tűnik, de gyömbérrel, szósszal igazán laktató. Avokádóval, sült kápia paprikával, és hal tekercsekkel töltöttem. Annyira belejöttem, hogy még ebédre is hozok magammal mert nem egy ügy elkészíteni, és nem kerül olyan sokba, mint amilyen jól hangzik szusit főztem ebédre 🙂

Hozzávalók:

20 dkg szusi rizs

2 dl rizsecet

2 dl víz

20 dkg cukor ez az eredeti verzió

én 25 dkg rizst

12 dkg cukrot használtam.

Tetszőleges zöldség, hal, rák, vékonyra, hosszúkásra szeletelve

A rizst  addig mossuk, amíg tiszta víz nem jön le róla, ez nagyon fontos, mert nem szabad a keményítőnek a szemeken maradni, mert tiszta ragacs lesz az egész.

A főző edénybe felforraljuk a vizet sóval, a víz 2,5 dl volt. A szabály, hogy 1 ujjnyira lepje el a rizst.

Főzés közben nem kevergetjük. Amikor elkészül hozzáadjuk az előzőleg összemelegített ízesítőket. Ami nem más, mint a cukor, víz, rizsecet, (helyettesíthető alma ecettel) 85 fokra melegítjük, a lényeg, hogy nem forraljuk! Egy lapos fakanállal integető mozdulatokkal belekeverjük, azért így, mert a a rizsszemek így tudják a legtöbb ízanyagot felvenni. Ha eddig eljutottunk szinte nyert ügyünk van, mert a rizs az alap, ha az jó nagy baj nem lehet. A fent leírtak szerint megtöltjük, szorosan feltekerjük, szeleteljük és ehetünk is. Nagyjából 30-40 perc alatt elkészülünk, a rizsfőző gyorsasága miatt. A rizsfőző egyébként párolásra is használhatő 3-4 féle pároló betét van hozzá, zöldségeket, gyümölcsöt, halat, bármit, amihez kedvünk van. Normál meneteben sütőben is elkészíthető a rizs, a rizsfőző az én bogyóm 😀