Az én kamrám az én sufnim – egy elveszett link januárból….
2011 július 21. | Szerző: Dió Bisztró
Az egész ötlet Niki barátnémból indult ki – nem tőle, hanem miatta. Nikinek nagyon édes lakása van egy nagyon édes, elegáns kis konyhával. Amiben nem főz (mármint eddig, mert mostanság más szelek fújdogálnak az életében :)). Dóra ex-barátném is ilyen volt: a konyhájában cukor, búzadara, só, meg mézes fűszerkeverék volt csak (egy ezer év előtti süti sütésből ott ragadva), a hűtőjében joghurt, meg olyan sajt, amit még az 5 éve elköltözött albérlő hagyott ott (ezt az öccse mondta :)) – szegény édesapjának kellett a sarki kisboltból alapszintre felhozni a kamráját, hogy legalább egy lecsót össze tudjon ütni hozott alapanyagokból (Géza bácsi felháborodott feje, amint ezt mesélte, azóta is sokszor csal mosolyt a képemre:)).
De elgondolkodtam ezen – mármint mindenki csináltat otthonra konyhát, mert a konyha a lakás része, és így szocializáltak bennünket, de nagyon keveset vagyunk benne (én sem voltam másképp): mert dolgozunk, mert nem szeretünk főzni, vagy nincs kinek, vagy nem tudunk, vagy mert egyszerűbb étteremben enni, vagy mert nincs hozzá kedvünk. Ha viszont megszáll minket az ihlet (vagy a szerelem, vagy kommandószerűen beesnek anyánkék), akkor azért jó, ha van pár alap darab, amihez vészhelyzetben nyúlni tudunk.
A papa sufnija olyan, mint egy szentély (ilyen volt nagyapámé is, sőt!): élére állított szerszámok, patikatisztaság, rend, béke és nyugalom. És amikor a mama megkérdezi, hogy “Béla, mit csinálsz?!” – a sztoikus válasz: “Takarítom a sufnit”. Bármikor és állandóan…. 🙂 Imád ott lenni, az a papa fedezéke: bármi kell a szereléshez, javításhoz, a papának az tuti van – csak be kell nyúlni a helyére, és ripsz-ropsz, ami elromlik, megjavul 🙂
Végiggondoltam az én spájzomat, és úgy gondoltam, megosztom veletek a tartalmát, mert remélem, ennyi év után kicsit hasonlít a papa sufnijára – a félreértések elkerülése végett: nálam sem volt ez mindig így, de Kornél, a papa heti kétszeri látogatásai, illetve anyósomék hosszabb ittléte olyan helyzetet teremtett, hogy mostanság nem férek a spájzomban. Mert minden van, csak a hely nem nő hozzá…. A lista persze kedv és főzési kultúra szerint tovább bővíthető; tényleg csak azokat tartalmazza, amik alap darabok a konyhában (mármint szerintem, és a papa szerint és Dóra szerint) – és kb. 1,5 évente ezzel a listával csak el kell megint slattyognod a boltba, hogy a lejárt dolgok helyett újat vegyél 🙂
Mennyiségeket és eszközöket nem írok, azt döntse el ki-ki maga 🙂 És persze azért feltételezi a lista, hogy reggelizel otthon, így a vaj pl. nincs a listán. Cizellálhatjuk tovább is, de ez tényleg csak egy alap.
- Sima liszt
- Kristály cukor
- Sütőpor
- Porélesztő
- Étolaj
- Olíva olaj
- Rizs A
- Ecet 20%-os
- Üveges mustár
- Tojás
- Üveges ketchup vagy paradicsom konzerv
- Fűszerek:
- Asztali só
- Fekete bors
- Szerecsen dió
- Fahéj
- Piros paprika
- Vegeta (bocs!)
- Kakukkfű
- Majoránna
- Bazsalikom
- Kömény
- Babérlevél
- Petrezselyem
- Szódabikarbóna
- Tartós tej
- Szénsavas ásványvíz
- Száraztészta
- Zsemlemorzsa
- Búzadara
- Üveges gomba
- Étcsoki
- Vanília rúd
- Főzős pudingpor
- Vöröshagyma
- Foghagyma
- Krumpli
- Sárgabarack lekvár
- Tonhal konzerv natúr
- Kakaó: nes és sima holland
- Dió, mogyoró, mák, mandula, szárított gyümölcs
- Leveles tészta
A medvehagyma és a festés
2011 április 3. | Szerző: Dió Bisztró
Sok-sok évvel ezelőtt egy festő kurzuson voltunk a csajokkal éppen a spirituális kifejezésmódunknak kerestük a módját, amikor elkeveredtünk Sissyhez. A mai napig nem tudom, hogy, de ott voltunk. Ő tanított bennünket egy speciális technikára. Egyik nap a meditációk és festések sokadik váltakozása közben Sissy készített nekünk egy salátát, amiben medvehagyma volt. Akkoriban még nem volt kultusza ennek a növénynek, de nagyon finom a ízekre emlékszem. A festő kurzuson nem sikerült maradandó képet alkotnom, egy idő után azonban két értékelhető képet festettem, aminek egyik darabját mai napig bekeretezve őrzök, a másik darabból szülinapi ajándék lett, amit gazdája mai napig bekeretezve őriz. A medvehagyma ilyen módon őrzi a festő kurzus emlékét.
Most újra tavasz van, és tele van a város medvehagymával:D Így én engem sem kerülhetett el a medvehagyma szerelem. Hétvégén, a piacon sikerült beszereznem egy jelentősnek mondható csokrot, amiből, pesztó, saláta, szósz, palacsinta, szendvicsen feltét, szusihoz köret kerekedett.
A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, mit lehetne még, készíteni belőle, van még ötlet bőven, ha kapok ezen a héten szép medvehagymát, mindenképpen olyan dolgokat készítek belőle, amelyek egész évben őrzik ezt az üde tavaszi illatot, ízt, hangulatot. Tehát ez a hét a medvehagyma hete lesz. Amellett, hogy remek íze van a medvehagymának, egészségmegőrző szerepe sem elhanyagolható, az alábbiakban a házipatika.com cikke foglalja össze ezeket a pozitív tulajdonságokat.
Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően, pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét.
A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza.
Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését. Laboratóriumi körülmények között a fokhagyma és a medvehagyma a vérszérum koleszterin szintjét csökkentették az alkalmazott hagymaadagok, a kéntartalmú tioszulfinátok, ajoének és ditiinek mennyiségétől függően a koleszterin szintézis befolyásolása révén. Szerves oldószerekkel képzett hagymakivonatok a koleszterinszintézist jelentős mértékben (akár 40%-ban) mérsékelték. A hagyma rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkentésének és így számos szív-érrendszeri megbetegedés megelőzésének természetes gyógymódja.
Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel történő együttszedése nem javasolt, mert a vérzés létrejöttének kockázata fokozódhat. A megnövekedett vérzéshajlam miatt nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és csak orvosi felügyelet mellett megengedett véralvadásgátlót, nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára a rendszeres hagymafogyasztás.
Népi megfigyelés, hogy a hagyma bőrön történő külsődleges használata (borogatásként, lemosásként) jótékony hatású egyes gombás fertőzések kezelésében. Érzékeny bőrű egyének esetében azonban fokozott óvatosság szükséges, mivel az alkalmazása során bőrgyulladás jelentkezhet bőrkiütés, bőrpír formájában. Ilyen esetben használata felfüggesztendő. Érdemes először csak kis területre felvinni, és csak akkor alkalmazni kiterjedten, ha nem alakul ki hatására kellemetlen bőrreakció.
Bár humán klinikai eredmények nem támasztják alá a hagyma vércukorszintet és inzulintermelődést, befolyásoló hatását, ennek ellenére cukorbetegek esetében ajánlott hagymakivonatot tartalmazó készítmények szedése esetén a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.
Fánk technika tökéletességre törekedve
2011 február 16. | Szerző: Dió Bisztró
 |
| A kész perecek |
A farsang végéhez közeledünk, ebben a szezonban rengeteg fánk recepttel megoldással találkozhattunk.
A névnapom ez időtájra esik, Dorottya és a fársáng okán, erre az alkalomra anyukám fánkot süt nekem a családi hagyomány szerint, amit imádok, csak jól neveltségem okán tudok ellenállni az igen erős kísértésnek, hogy ne egyem betegre magam a meleg, barack lekvártól csöpögő csodából.
A kelt tésztának van egy varázsa, az élő anyag, fantasztikus látvány ahogy az élesztő felfut, ahogy a kovász óriás dunyhát növeszt a tésztából. Valahogy mégsem állunk neki túl gyakran, mert nem kel meg a tészta, nyúlós ragadós lesz, és egyáltalán macera. Vannak kulisszatitkok: ha ezeket alkalmazzuk biztos lesz a siker. Nagy dilemma: rendes élesztő vagy szárított, porélesztő. A gyakorlat azt mutatja, hogy a friss élesztő jobban működik, a por élesztőt vészhelyzetre tartogassuk. Mindenképpen futtassuk fel annak ellenére, hogy a recept azt mondja: csak adjuk hozzá, sok időt spórolhatunk és kudarcot kerülhetünk el vele.
A friss élesztőt langyos tejben keverjük el! A tej ne legyen 35 foknál melegebb, különben az élesztőgombák elpusztulnak. Egyszerűen, mint amikor a gyereknek nézzük elég meleg-e a tej, végezzük el a próbát itt is. Adjunk hozzá 1 tk cukrot: ez segíti az erjedést, az élesztő a duplájára dagad. Így rögtön kiderül meg kel-e a tészta?
A kovász készítésénél figyeljünk arra, hogy liszt szobahőmérsékletű legyen. A langyos élesztős tejet öntsük a kimért lisztre, majd keverjük össze! Letakarva, meleg helyen (20-24 fokon) pihentessük kb. 15 percig, vigyázzunk, ne legyen huzat, ne nyitogassuk az ajtót a közelében, várjunk, amíg a felülete kissé hólyagossá és repedezetté válik. A kelesztő tál is működik, ebben kb. 10 perc alatt megkel a tészta.
A dagasztás, a tészta kidolgozását jelenti. Fontos a tészta alapos kidolgozása, mert így az élesztő egyenletesen oszlik szét a masszában. Kézzel vagy robotgép gyúrópálcájával erősen kell keverni addig, amíg hólyagos lesz, mi az hogy hólyagos? Egyrészt könnyen leválik a keverőtál faláról, másrészt levegő buborékok keletkeznek a tésztában, a dagasztásnak fontos része, hogy megfelelő mennyiségű levegő kerüljön a tésztába.
Kelesztésnél a tésztát sütés előtt fél órán át pihentetjük konyharuhával letakarva!Ebben a fázisban is fontos, hogy ne legyen közel sütőhöz, fűtőtesthez, vagy ne legyen tűző napon és huzatra is figyeljünk, különben nem kel meg.
Kelesztésnél a tésztát sütés előtt fél órán át pihentetjük konyharuhával letakarva!Ebben a fázisban is fontos, hogy ne legyen közel sütőhöz, fűtőtesthez, vagy ne legyen tűző napon és huzatra is figyeljünk, különben nem kel meg.
Ezzel a technikával készíthetünk pizzát, fánkot, kenyert, lángost a siker nem marad el.
A recept itt megtalálható, most a munkafázisokból és persze a végeredményből egy kis ízelítő:
 |
| Kisodorjuk a tésztát |
 |
| A két végét összehorkoljuk |
 |
| Sütésig hagyjuk kelni |
 |
| Nem túl forró olajban kisütjuk |
Rajongásunk tárgya: kerámia bevonatos edények – FRISSÍTVE!
2011 február 3. | Szerző: Dió Bisztró
Tulajdonképpen a Spar még karácsony környékén hívta fel a figyelmemet ezekre az edényekre, mert oda kb. akkor érkeztek, és akcióban hirdettek őket. Hatalmas BIO felirat is volt rajtuk, így egy picit visszahőköltem, mert a bio lábas fogalma nekem kicsit értelmezhetetlen (max. mondjuk a banánlevél, amiben sütni is lehet…). Éppen leamortizálódtak a Tefáljaim, így mindenképpen új teflonokat/serpenyőket kellett vennem, ha el akartam kerülni, hogy a családi ebéd szerves (szervetlen…) részévé váljon a bevonat is (meg amióta megvan a gyerek, jobban odafigyelek az ilyen dolgokra, és a teflon bevonatról (különösen az olyan leharcoltakról, mint ami az én edényeimen vannak) elég sötéten ír a szaksajtó…). Aztán persze – mert akkor már direkt figyeltem rá – máshol is észrevettem ezeket az edényeket, de nem tudtam dönteni (Dóra jár így mindig – vissza-vissza jár egy-egy neki kedves cipőhöz, ruhához addig, amíg el nem viszi előle valaki…. :)). Január 2. napján aztán az apjára bíztuk a gyereket, és irány az Ázsia, hogy jól kezdődjön az év :). A kedvenc háztartási boltunkban – meg igazán az egész Ázsiában sem reggel 10-kor- nem volt a kedves eladó nénin kívül senki sem, így minden darabról jól ki tudtuk faggatni (pl. tortakenő lapát sajna nem volt, és a szuper, két ünnep között felgyújtott Fiskars szilikon szélű lapátomat sem tudtam itt pótolni), és persze ott is volt a kerámiás serpenyőből. Dóra alaposan elolvasta, mi van rá írva (nálunk ő az olvasni tudó :)), a néni pedig mondta, hogy csupa-csupa jót mondtak róla a vevők, és még nem hoztak vissza egyet sem – így belevágtunk egy 26cm-es serpenyőbe kb. 3500Ft-ért.
Szóval az első héten konkrétan nem raktam el – elmosogattam, és már nyúltam is érte a csöpögtetőn, mert MINDENT ebben akartam sütni. Ugye gyors vacsora készült belőle elsőre, ami nálunk általában tojás. Nem volt vele olyan problémám, mint a Tefallal, hogy ha kicsit lendületesebben kavartam a rántottát, akkor felszaladt a szélére, és ripsz-ropsz rásült – nem-nem, lecsusszant róla. ÉS el is érkeztünk ez ilyen edények 1. számú legjobb tulajdonságához: nem tapad le benne a sütött cucc. Nem kicsit nem tapad le, hanem semmi nem tapad le! Hihetetlen, de a saját szemeddel látod, ahogy lecsúszik az oldalán :).
A 2. számú legjobb tulajdonságuk a nem tapadásból következik: annyira egyszerű őket mosogatni, hogy én, aki minden nap hálaimát rebegek a mosogatógép feltalálójának, kézzel mosogattam el az edényt. Mert nem maradt rajta még forró mosogatószeres vizes sikálás után az a hülye vékony olaj/zsiradék filmréteg, amitől a falnak bírok menni…. Hanem lejött róla minden. És nem kellett a tojásrántottás edényt beáztatni…
A 3. számú legjobb tulajdonságuk: nagyon kevés – sokkal kevesebb zsiradék kell a főzéshez, mert mint a zsír, vagy a tojás, a hús sem tapad rájuk, így nem kell oldalra felfröccsent zsiradékkal nagyon számolni, csinos marad az étel a tálalásnál is (és ha van mondjuk egy ilyen edényed, mint Vrábel Krisztának, a sütőbe is teheted, és onnan közvetlenül mehet az asztalra, így az ünnepi készlet így is nagyon keveset használt tálaló edényei tovább pókhálósodhatnak…. :)).
A 4. legjobb tulajdonsága a kerámia, mint anyag tulajdonságából fakad (meg persze a többi is… :)): azaz nem olyan sérülékeny, mint a teflon, bírja a karcolódást. És a teflon az teflon (politetraflouretén – flóratomokkal kitöltött szénatomok láncolata), a kerámia meg természetes anyag.
Az 5. legjobb pedig, hogy sokkal hatékonyabban oszlatja el és használja fel a hőt, így hamarabb készül el benne az étel.
Szóval oda vagyok érte, na! ÉS persze nagy szerelmem, a Le Creuset vaslábasai is kerámia bevonatosak, csak hogy még jobban fájjon érte a szívem ….
Persze kicsit utána néztem, mitől olyan nagyon jó kis edény ez, hiszen mára majd minden nagyobb márkának vannak kerámia bevonatos edényei, és mint a leginnovatívabb terméküket reklámozzák – így aki venni akar, jól fel kell kötnie a gatyáját, mert tobzódhat a méretben és persze a formában, a technológiáról már nem is beszélve. A 100%-os természetes anyagból álló kerámia port magas hőmérsékleten ráégetik a fém (alumínium, vas) felületre, ezzel képezve bevonatot. Ezáltal kétszer jobban (magasabb) bírja a hőt, mint a teflon bevonatos edények. Persze itt is képbe jön a nano-technológia, de ehhez én szagolni sem sokat tudok őszintén. Annyi kiderült számomra, hogy nincs több elrontott palacsinta (gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek az első palacsintája csak félig sül meg….:)), csak sok-sok, csudajó, egészséges étel :)). Lassanként lecserélem az összes edényemet ilyenre. Persze lehet, hogy úgy járok ezzel is, mint a Tefallal – mire ilyen lett az összes serpenyőm (a többi edényem Zepter), addigra jön egy jobb, hatékonyabb, egészségesebb…. De ez még a jövő zenéje…. 🙂
Ui. Jó féléves használat után a tapasztalataim a következők:
– lehet mosogatógépben mosogatni, de elveszíti a fényét a bevonat – magát a bevonatot nem károsítja, csak már nem fog úgy csillogni, mint régen….
– vigyázni kell azért a bevonatra, praktikus nem fém eszközökkel neki esni,
– ha véletlenül elszíneződne, ecettel lehet fehéríteni,
– van már belőle kés is, penge éles, ha ezt szeretitek, azt is szeretni fogjátok, itt írunk róla!
Még mindig oda vagyok tőlük 😀 A.
Ui. Jó féléves használat után a tapasztalataim a következők:
– lehet mosogatógépben mosogatni, de elveszíti a fényét a bevonat – magát a bevonatot nem károsítja, csak már nem fog úgy csillogni, mint régen….
– vigyázni kell azért a bevonatra, praktikus nem fém eszközökkel neki esni,
– ha véletlenül elszíneződne, ecettel lehet fehéríteni,
– van már belőle kés is, penge éles, ha ezt szeretitek, azt is szeretni fogjátok, itt írunk róla!
Még mindig oda vagyok tőlük 😀 A.
Vince napja
2011 január 22. | Szerző: Dió Bisztró
Mai időjárási regula: “Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince!”.
Farsangi szalagos fánk
2011 január 13. | Szerző: Dió Bisztró
Amikor elkészült a szuper könnyű, habos-babos fánkom szombat délután, és mindenki – a dédi is…. – áhítattal ették, csak annyit lehetett tőlem ugrándozás közben hallani, hogy MEGCSINÁLTAM, MEGCSINÁLTAM, és KÖNNYŰ és FINOM!! Ám amikor szerdán kitaláltam, hogy anyósomék szombati érkezéséhez – amihez anyósom szolgáltatta a jókai bablevest – jópofaság lenne fánkot sütni, nem voltam tudatában, mire vállalkoztam… Aztán még aznap este felhívtam anyát, hogy diktálja le a receptjét, mert az ő fánkjánál még nem ettem finomabbat – de a papa vette fel, és anya instrukciói szerint kikereste anya szakácskönyvéből a receptet, ami első hallásra nekem inkább Heston Blumenthal szuper molekuláris receptjének tűnt, mint a mama által általában ripsz-ropsz összerakott fánknak, de ugyebár ha a mama meg tudja csinálni, akkor én is (mert egóm az van ám :)). Aztán persze ma, amikor már sokadjára büszkén meséltem el őseimnek a remekem történetét (mert rögtön felhívtam őket telefonon, ahogy kisült az első….) a mama felvilágosított, hogy a papa egy másik receptet adott meg nekem, ami igaz, hogy benne van a könyvében, de ő azt nem használja, mert ő nem tesz bele tojást, meg vajat stb. stb. Csak a szememen lévő rózsaszín köd mentette meg a papát… 🙂
Hozzávalók kb. 50 db fánkhoz
A kovászhoz:
1dl langyos tej
2dkg porcukor
6dkg sima liszt
3dkg élesztő
A fenti összevalókat összekeverjük egy fakanállal egy magas falú tálban, és hagyjuk meleg helyen (én spec ráraktam a radiátorra), hogy az élesztő jól megdolgozza a kulimászt. Kb. 20-25 perc.
A tésztához
50dkg liszt
3dl langyos tej
5dkg porcukor
6 tojás sárgája
10dkg puha vaj
1 citrom héja
1 ek rum
1 cs só
Egy magas falú tálban a tojásokat a vajjal és a cukorral habosra verjük – legnagyobb fokozaton min. 5 perc. Amint kész, belerakjuk a kovászt, és a többi tésztába valót, majd szárat cserélünk a robot gépben, és a dagasztó fejjel addig dagasztjuk, amíg fényes és hólyagos lesz a tészta – legnagyobb fokozaton kb. 10 perc. A tetejére lisztet szórunk, és letakarjuk konyharuhával – meleg helyen pihenni hagyjuk, hogy kb. 2-3x-ra keljen – min. 1.5 óra. És itt álljunk meg egy pillanatra: amikor megkelt a tésztám, és hozzáértem, az állaga olyan volt, mintha sok-sok pókhálót fogtam volna össze: könnyű és légies tésztát kaptam, öröm volt hozzáérni. Kivettem a tálból, és kézzel lisztezett táblán ujjnyi vastagra húztam kézzel. Igen, húztam, nem nyújtottam, mert apósom anyukája, aki a jelen lévő idősebb generáció szerint szintén nagy fánkkirálynő volt mondta, hogy a fánknak valót mindig kézzel kell húzni (mint a lángost pl.). Amint meglettem, egy 5cm-es lisztes szaggatóval kiszaggattam a tésztát (itt már Kornél is segített, mert már a dunnányi tészta látványa elég volt neki ahhoz, hogy ne lehessen kitessékelni a konyhából :)), egyenként egy (összesen három) tálcán zsírpapírra tettem őket, megint letakartam konyha ruhával, és újabb 30 percet hagytam őket kelni. A szaggatás után kimaradt nem sok tésztából (mert ügyesen szaggattam) individualista formákat alkottam. Aztán egy nagyobb serpenyőbe jó sok olajat melegítettem – annyi kellett bele, hogy a majdani fánkok jól tudjanak úszni benne -, amint felmelegedett az olaj lejjebb vettem a gázt, és anyósom hathatós asszisztálása mellett lassú tűzön sütni kezdtük a fánkokat. Vigyázz, mert még így is gyorsan kisül, mi is állítgattuk állandóan a nagyon lassú és a kicsit lassú tűz között! És mi nem fedtük le fedővel. Figyeljünk arra, hogy mielőtt az olajba tesszük a kiszaggatott fánkokat, kicsit húzgáljuk meg őket hogy mélyedés keletkezzen a belsejükbe (ide kerül majd a lekvár, de mint olvastam itt, ennek is van (mint mindennek ma már) szexhez kapcsolható jelentése… no comment…. ;)). Ne tömjük tele a serpenyőt tésztával, mert még sülés közben is dagadnak egy kicsit, és rosszul jövünk ki belőle. Papírtörlőre szedjük a kész fánkokat, hogy lecsöpögjön róluk az olaj. Dóra mazsolás-vaníliás barack lekvárjával és porcukorral ettük meg még aznap este az összeset. Én nem tudtam betelni magamtól meg persze a könnyű fánkomtól, önelégült fejjel jártam-keltem, mert fánkot sütni könnyű, és bazi nagy sikerélményt ad :) Ja igen, langyosan az igazi, mert ahogy hűl, úgy esik össze, de az estére megmaradt utolsó két kis szottyadt darabnak reggelre is lába kélt…. És apósom megjegyezte, hogy náluk tenyérnyi fánkok készültek anno, úgyhogy a következő majd ekkora lesz.
És ha még érdekel valakit, egy kis kultúrtörténet: azért szalagos, mert az olaj magasságáig ahogy sül a fánk, szalag alakul ki rajta, és a karikagyűrűt jelképezte. A farsang nálunk a párkeresés időszaka volt, és ha egy fiú meg egy lány kettétört egy fánkot, azok tutira házasodtak. Azt tartják, hogy magát a fánkot egy német pékné találta fel, aki a férje halála után nem bírta egyedül a megnövekedett munkát, és a türelmetlen vevők közé akart dobni egy darabka kelt tésztát, ami aztán az olajban landolt, és így sült ki az első fánk. Aztán persze mondják azt is, hogy Olaszországból való és Mátyás korában került Magyarországra Beatrix által. Minden népnek van saját fánkja – pl. a donut is ilyen, amit ugye lehet csokiba mártani, meg aztán színes izékbe vagy dióba, mogyoróba. Mi kicsinek sokat ettünk anya csöröge fánkjából is – majd egyszer azt is megsütöm-, ami azért csöröge, mert ha megszárad (ami elég hamar bekövetkezik nála), csörgő hangot hallatnak a fánkok a fém tálban…
És végül a gyereklelkű felnőtteknek – meg a gyerekeiknek – egy jó kis Gazdag Erzsi féle farsangi vers (mert jó féle fánkosat nem találtam, mármint nekem nem tetszettek….)
Gazdag Erzsi: Itt a farsang
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.
Drégely László: Karnevál
Pörög a sok táncospár
Trilla-lalla, haj,
Három napja áll a bál
Trilla-lalla, haj!
Ferkó fején korona,
Paprika az orra,
Karnevál-hercegnek
Udvari bohóca.
Mögötte Sárika
Tipeg, mint egy dáma,
Hátán színes legyező:
Ő egy kényes páva.
Vízkereszt, vagy amit akartok …
2011 január 7. | Szerző: Dió Bisztró
Ma van Vízkereszt napja, mával zárul a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik a farsangi időszak, így tessék leszedni a karácsonyfákat 🙂
Mint már említettem volt itt, ez az egyik legrégebbi egyházi ünnep, és IV. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját meg az évkezdetet is (aztán Jézus születésnapját áttették az akkor nagy népszerűségnek örvendő Mithras napisten születésnapjára (dec. 25.). Ezen a napon három eseményt ünnepelnek a keresztény egyházak: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordánban történt megkeresz-telkedéséig (vízkereszt), valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn (amikor Jézus a vizet borrá változtatta).
Liturgikus vízszentelést végeznek Vízkereszt előtti napon (vízkereszt vigiliáján), és a hívek nagyobb edényekben haza hordják a szenteltvizet, hogy meghintsék a ház földjét, istállókat, jószágot, szoba belsejét stb. azért, hogy rossz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon. A szenteltvíznek tehát mágikus erőt tulajdonítanak: gyógyító, gonosz űző, romlást megelőző (mi is kaptunk egy üveggel a mamától).
A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, vagy koleda (adománygyűjtés, mivel a házszentelésért adomány járt az egyháznak), amikor megszentelt krétával az ajtóra felírtak az évszámot és a három királyok nevének betűit. Úgy vélték, ez megvéd a boszorkányoktól és a villámcsapástól. Amióta itt lakunk (jó 7 éve) készülünk lakásszentelésre, de valahogy mindig elsikkadt. Talán ma végre megbeszéljük az atyával 🙂
Ehhez a naphoz tartozó időjárásjóslás: “Ha vízkereszt vizet ereszt, ízikedet padra rekeszt” (azaz amennyiben esik az eső, a tüzelőnek használt takarmánymaradékot el kell zárni a padlásra).
A konyha hiearchiája, és hol vannak a női séfek?
2011 január 4. | Szerző: Dió Bisztró
És akkor a piramis:
Chef de cuisine: a konyhafőnök, a konyha feje, élet és halál ura. Ő írja az étlapot, osztja ki a munkát, intézi a beszerzést, számolja az adagokat, készítik a kalkulációkat, ajánlatokat, reprezentál. Leginkább férfi ember számomra érthetetlen módon, mert azt mondják ugyebár, hogy a pasik (és tényleg ez a nagy átlag) csak egy dologra tudnak figyelni, ami egy séfnél azért megengedhetetlen. Nem is beszélve a női (anyuka) szervezőzsenikről, amit egy pasi még csak követni sem tud, egy konyhában viszont mindennek az alapja a rendszer és a rend.Sous chef: a séf általános helyettese. Ma sokszor úgy működik, hogy van egy névleges séf, de a konyhát valójában – fizikailag és gyakorlatilag és felelősség szempontjából is – a sous chef viszi, azaz ez ma egy hangzatos név rengeteg munkával.
Chef de partie: részlegvezető, vagy party-séf. Halas, húsos, köretes, desszertes részlegek vezetői (vagy egy-egy ember).
Commis chef és cuisiner: segédszakácsok, szakácsok. Ők készítik elő az ételeket, főznek, tálalnak. ÉS persze takarítanak.
Apprenti: kézifiúk, kézilányok. minden kulimunka az övék a krumplipucolástól, a saláták alapanyagainak előkészítésén át mondjuk a palacsinták lesütéséig.
Plongeur: a fekete (edény) mosogató a fehér (pohár, tányér) mosogató alatt helyezkedik el…
Marmiton: kukta. Emlékeztek? A Csipkerózsikában (by Walt Disney) őt csapja nyakon a király séfje az elalvás előtt épp 🙂 Ma már nem nagyon használatos még a szó sem 🙂
A rendszert magát Auguste Escoffier francia főszakács vezette be 1870-ben, aki a katonaságnál szolgált, és felismerte, hogy a katonás rend sokat lendíthetne a londoni Ritz-ben általa vezetett konyhán.
Hogy miért van több férfi, mint női szakács annak ellenére, hogy a háztartásokban általában a nők főznek, és kevés étel elkészítését tanulod meg a papádtól, nagyapádtól, mint inkább anyukádtól és a nagyitól? És a vendéglátó sulikban sem kirívó a fiú-lány aránytalanság….. Erre nincs igazán válasz…. Egyszerűen így alakult ki: régen a nők háztartást vezettek, a férfiak meg csináltak minden mást, így pl. irányították mások konyháját. És vezető pozícióban nő már akkor is elképzelhetetlen volt (mármint akkor, amikor ezek létrejöttek, úgy ie. 5000 és mondjuk 1970/80 között 🙂 Láttátok a Vatel című filmet Depardieu-val? Na, azért nekik sem volt fenékig mákos tészta vaz élet:) – hogy miért ragaszkodnak ehhez ennyire??). És ma már a férfiak mivel annyira megszokták, egyszerűen nagyon nehezen engedik be a nőket az általuk vezetett konyhába (vagy bármi másba, ahova egyszer betették a lábukat. Nem bírják a konkurenciát…) Mint a politikában, vagy a csúcs ügyvédeknél, vagy a top managereknél 🙂 Mert azért az tényleg nonszensz, hogy azért nem lehet egy nőt konyhába engedni, mert a konyhai munka nehéz fizikai munka, meg napi 10-15 órát kell dolgozni hétvégén meg éjszaka is – tényleg, de háztartást vezetni, gyereket nevelni és mellette napi 8-10 órát dolgozni sokkal megterhelőbb, és napi 24-ben kell helyt állni. Annyira jellemző Fernand Point, tekintélyes francia séf, a nouvelle cuisine előfutárának 1950-es mondata: „Csak a férfiak rendelkeznek azzal a technikai készséggel, fegyelemmel és szenvedéllyel, amely a főzést következetesen a művészet szintjére emeli”. Aztán 1954-ben, egy évvel a halála előtt rátett egy lapáttal: “A nők a profi konyhák díszítőelemei. Főzni azonban nem kellene őket engedni bennük“. Egyik legjobb tanítványa, minden szakács apja és nagyapja, a díjak díjának neve és kitalálója Paul Bocuse pedig ezt nyilatkozta 1988-ban a Le Figaro-nak: „Az a séf, aki egy nőről nevez el egy ételt, úriember és diplomata. Az, aki ugyanezt a nőt felveszi a konyhájába munkatársként, bolond”. (forrás itt) Ezekkel kapcsolatos érzéseimet egy angol rövidítés fejezi ki a legjobban, ami úrinő nem ír ki teljesen: WTF?!
És akkor hogy mi a különbség a férfi és a női szakács között? Szulló Szabina, az Onyx executive chefje (ez angol kifejezés, és még mindig konyhafőnököt jelent, és ugyebár ő az a kivétel, aki erősíti a szabályt….) nagyon találóan nyilatkozta egyszer itt: “Szerintem a nők talán jobban fókuszálnak az ízekre –ízlelőbimbóik kifinomultabbak. A férfiak technológia-orientáltabbak, a nők jobban tudnak érzésből főzni.” Én ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a főzési stílusuk is nagyon eltér: a nők szerintem a profi konyhában is háziasszonyosabban főznek ízre is. Nálunk pl. mindketten csúcsjól főznek, de a papa íze sokkal kifinomultabbak, sokkal éttermiebb, sterilebb, mamáé meg sokkal háziasabb, rakoncátlanabb. Remélem, értitek, mire gondolok…? ÉS nem kívánom senkinek, hogy az otthoni konyhájába beeresszen egy séfet: egy hétig fog még egy rántotta után is mosogatni 🙂
Ha érdekel a téma, a neten rengeteg vita indult már erről, ld. pld. ezeket:
A hét napjai és az idő
2011 január 3. | Szerző: Dió Bisztró
Üdvözlünk kedves olvasó 2011-ben!
Boldog Újévet kívánok az új esztendőbe!
Fehér kenyér dagadjon a nyárfateknőbe!
Hús, kenyér és ruha legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük el az új esztendőbe!
(felvidéki, Ipoly menti palócok újévi köszöntője)
Idén – vagy tavaly?! – Szilveszter volt az első alkalom életemben, hogy nem fogadtam meg semmit: elfelejtettem… Ittunk pezsgőt, dumáltunk, néztük a soroksáriak tűzijátékát, bementem a gyereknek is boldog újévet kívánni, aztán valahogy elsikkadt. Stresszmentes évre számítok – nem lesz rajtam a fogadalom gerjesztette nyomás, azt tehetek, amihez kedvem van, és nem kell görcsölnöm, hogy mit ígértem, és mit nem fogok megtartani belőle…..:)
A mai nap amúgy nagy izgalomba telik számomra, Kriszta/Shiraz barátném Izraelben ma hozza világra az ikreit! Naggyon szorítok neki, meg a kicsiknek (akik ahhoz képest, hogy ikrek, elvileg nem is annyira kicsik; bár anyukám megjegyezte, hogy ő 3,7kg-val, az öccse meg 4 kg fölött született 4 óra és majd 100 km eltéréssel, így az elvileg 3 kg körüli ikrek súlya pont normális :)), meg persze Shlominak. Annyira izgult, hogy nem tudtak aludni, és hajnalban még fotós emailt küldött magáról a kérésemre 🙂 Halvány elképzelése sincs, mi vár rá :)))
Az év első bejegyzése az időről szól majd: Isa a névnapjára aputól kapott egy érdekes adatokkal teli Reader’s Digest könyvet, így majd sokat hivatkozom belőle 🙂
Az angolszász oldalon a hét napjait a germán istenekről (akik ezt a keltáktól vették át, mint sokmindent) és persze az égitestekről nevezték el. Ők ugyebár vasárnappal kezdik a hetet, így akkor ebben a sorrendben a névadók:
SUNDAY: Nap
MONDAY: Hold
TUESDAY: Tiw hadisten
WEDNESDAY: Odin főisten
THURSDAY: Thor villámisten
FRIDAY: Odin felesége Frida
SATURDAY: Szaturnusz bolygó
Nálunk kicsit profánabb a helyzet, a régi istenek helyett – látjátok, István király monoteista törekvései rátették a kezüket a napok elnevezésére is, semmi hangzatos istennév 🙂 – inkább funkció után neveztük el a napokat, meg persze a szomszédok nyomására :)):
HÉTFŐ: a hét feje, az első nap
KEDD: ómagyar ketüdi (kettő) szóból ered
SZERDA: szláv streda szóból ered
CSÜTÖRTÖK: szláv štvrtok szóból ered
PÉNTEK: szláv piatok szóból ered
SZOMBAT: a héber sabbath (pihenőnap), vagy mások szerint a szláv sobota szóból ered
VASÁRNAP: vásárnap, a heti vásár napja.
És akkor még az időről: a mai naptár XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja után 1587-ben lépett nálunk életbe, azonban a polgári év és az egyházi év kezdete (január 1., illetve advent) a mai napig nem azonos, ezért tapasztaljuk a hiedelmek kettőzését (azaz sokszor duplázódnak az évkezdő szokások. Pl. régen karácsony első napja és január 2. között már tilos volt mosni, vagy Dóra lencsemágiája sem újévhez köthető stb.). És pl. a IV. századig Vízkeresztkor (január 6.) ünnepelték Jézus születésének napját és az újév kezdetét is (ami megmaradt az ortodox egyházaknál a mai napig). Ja igen, hogy azért újév napját is ünnepeljék a katolikusok, ehhez a naphoz rendelte az egyház Jézus körbemetélésének napját. Hm. Ebbe sosem gondoltam bele, mármint hogy Jézus körbe volt metélve. Vagy bármi ilyesmi…. Bár van benne ráció, mert emlékeim szerint a gyerekeket tényleg a nyolcadik napon metélik körbe. Ezen a napon ünnepli az egyház Szűz Máriát is, innen is ered az egész hónap elnevezése. Amúgy már a pogány Rómában is bulival ünnepelték az évkezdetet a kétarcú Janus tiszteletére, és a fennmaradt jókívánságok mondásán felül ajándékot is adtak ekkor egymásnak.
És végül: a bukovinai magyarok szerint “Ha újesztendő napján szép fényes üdő van, az jó esztendőt jelent” (Jeles napok, ünnepi szokások, Planétás Budapest 1997) – bízom benne, hogy mindenkinél sütött a nap elsején! BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK, olvassatok, és kommenteljetek (ez úgy hangzott, mint amit régen mondtak: sokasodjatok és gyarapodjatok :)). BUÉK!
Rajongásunk tárgya: kerámia kés
2011 október 26. | Szerző: Dió Bisztró
Oldal ajánlása emailben
X