Az gondolom eddig is kiderült, hogy anyósom szeret újítani, próbálkozni a konyhában. Azt viszont nem mondtam, hogy latin-magyar-orosz szakos középiskolai tanár volt… Hihi… Amikor én ezt először megtudtam, a víz levert… Csak az a csúf előítélet munkált bennem, de mára tényleg minden elvárásomat felülmúlja 🙂 A mellékelt nem valami fényesen sikerült képen az egyik reggelink van, ami Dóra végül csak simán kukoricásra sikeredett palacsintájából felejtődött ki.

Az avokádó babféle haszonnövény, a közép-amerikai indiánok elég régóta termesztik. A benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak jó hatással vannak a szívre, az erekre és csökkentik a koleszterinszintet. Aki avokádó krémet készít, a héját (a húsa felőli oldalról persze…) húzogassa az arcán pár percig,  nagyon jót tesz a bőrnek (érzékeny bőrűeknek is). Ilyenkor télen friss zöldség-gyümölcs éhínség idején a kicsiknek is adható (akár magában is, lényeg, hogy érett legyen, így sok fog sem kell hozzá), de lágyít…. Amúgy főzéshez mindig érettet használjunk – amennyiben csak zöldet kapunk, no para, tegyük egy banán mellé egy zacsiba, és ripsz-ropsz megérik.

Az avokádókrém – leánykori nevén guacamole – egy teljesen ízlés szerint elkészíthető kenőcs, ami sima pirítóson az igazi, de mártogatósnak tortilla chips mellett is megállja a helyét. Előételnek is finom. Én az avokádót amúgy pirítóson, tea vajjal minden nélkül fél centis szeletekre vágva szeretem, de anyósomé sem volt rossz…

Az avokádókat villával rusz-tikusra (darabosra) törjük, ízlés szerint hozzáadagoljuk a többi hozzávalót, összekeverjük, kicsikét hűtőbe tesszük, és kész is. Mártogatóshoz turmixoljuk a hozzávalókat (anyósom tumixolva szereti kenyérre is). 

Ha nagyon nincs időnk főzni, vágjuk  nagyobb darabokra az avokádót (fejenkét kb. egyet), pirítsunk diót/fenyőmagot, vágjunk petrezselymet, fokhagymát, az egészet forgassuk be enyhén olivaolajos penne tésztába, a tetejére parmezán sajt, és a lábunk nyomát is megcsókolják 🙂

Gasztropárbajunk jelentem két férfi párbajsegéd részvételével lezajlott. A harc békés volt, de nem csendes, senki nem szerzett harci sérüléseket, minden résztvevő derekasan helytállt. A vasárnap reggel 10 óra egy havas, szeles, hideg szombat után, nem volt késői időpont párbajra. Marasztalt a meleg lakás, szorongatott az ismeretlen, de nem volt más hátra, egy forró kávé, öltözés indulás. A helyszín már maga a fellegekbe emelt, erőteljesen sportos testalkatot követelt:). Klasszikus pesti bérház 3 emelet lift nélkül:) az elmúlt időszak edzőteremi lépcsőzése most jól jött, erősen rögzült az izmaimban, most ez a memória életre kelt, és tempóban vitt fel a helyszínre:) Amikor már az gondoltam megérkeztem, még mintegy 30 csigalépcső a csatamezőig, még mondja valaki, hogy nem a fellegekben jártam :D. Mindenki időben érkezett, egy forró csokis bemutatkozás után a csapatok elvonultak stratégiai megbeszélésre. Gyakorlatilag két menüsor versenyez egymással. A Lila Füge csapat: Füge hadvezér, Orsi tündérlány, Betti kisasszony, és jómagam. Menünk a következő sütőtök krémleves kecskesajt golyókkal, karamellizált hagymával, lazac sült, spenótos babbal, és levendulás finomság citrom sorbet-val. A Fűszeres csapat, gőzgombóc Japán recept szerint, egy zöld-fűszeres, spenótos tortellini, és egy pekándiós finomság. Eszter, Orsi , Viki, Kriszta részvételével.
A megbeszélés után irány a konyha! 8 nő 1 tűzhely, 1 sütő, 2 segéd, elindult az ereszed el a hajam:) Eszter meghatározta az irányt, a tészták kezdenek, gyúrni, keverni, keleszteni hallatszott a csatakiáltás! Elkezdődött a munka, a segédek felügyeltek, fotóztak, „törlést és kendőt” biztosítottak 😀

 A teljes csapat a nap végén, még futotta egy mosolyra:D

Érdekes nap volt! Emberekkel találkozni, akik már ismerik egymást a virtuális világban, de szemtől szembe az teljesen MÁS! A közös érdeklődés, a feladat nagyon  hamar közös nevezőre hozta a társaságot.

A segédek (János és Péter) külön dicséretét érdemelnek áldásos tevékenységükért 😀 csöndbe és alázattal viseltettek csatázó felek iránt, jó hangulatot hoztak a társaságban. Remek nap volt, jó lenne még sok ilyen az évben.

(A fotók Molnár Orsi érdeme)

Hölgyek és Urak! 

Engedjétek meg, hogy Advent Első Vasárnapja alkalmából büszkén bemutas-suk nektek a Dió Bisztró sütijét! Sokat kerestük, kutattuk, próbálkoztunk, de meglett az eredménye 🙂 Az alapötletet a Le Cordon Bleu egyik sütiskönyve adta, elkészítettük a nekünk tetsző formában, és azt tudjuk mondani, hogy csodás! Mindenkinek szeretettel ajánljuk 🙂 

Dóra a hétvégén még nem tudja, milyen sütőn fog sütni, ezért gyorsan csináltam egy táblázatot, amiben látszik, hogy melyik hőmérséklet az elektromos sütőn milyen fokozatnak felel meg a gázsütőn.
                    150 C fok = 302F

                           

Őszintén, én már annyira hozzászoktam az elektromoshoz, hogy nem tudnék már nagyon gázsütőben sütni. Anyósomnak meg anyunak az van, de csak addig vállalom a munkát, amíg a sütőbe kell tenni, onnantól átadom… És ti? Gáz az indukciós tűzhely? A tesóm esküszik rá, én meg ebből még elektromosat sem tudom megszokni, csak a gázosat.

Ui. kiegészítettem a Fahrenheit fokokkal is, mert az amerikai szakácskönyvekben (pl. új kedvencemben, a Baked sorozatban is) ebben adják meg a fokokat!

Mint már korábban írtam elkészült a savanyú káposztánk. A rakott krumpli egy hagyományos semmi extra párosítás a káposztával. Jellemzően ősszel, télen szoktuk főzni, az első adagot nagyjából akkor, amikor az új borunk elkészül. Van egy családias hangulata ennek a kajának, meleg, füstölt illatok, a friss bor íze. Az igazi jó rakott krumplinak stílusa van. Egy barátnőm igazi budai úrilány, aki ma már úrinő korba lépett, a szó szoros és átvitt értelmében, az ő konyhájukra nem jellemző ez az étel. Valamilyen furcsa módon neki egyedül a családban paraszti gyomra van, imádja, a zsíros kenyeret, a disznósajtot, hurkát, kolbászt, ehhez képest balerina vékonyságú nőszemély. Anyukám is kitűnő rakott krumplit csinál, de ez a lány verhetetlen ebben a műfajban. A hozzávalókat különös műgonddal válogatja, a bejáratott zöldséges, hentes, házi tejföl, szóval, ahogy az elő van írva. Ha nem találta meg az általa megfelelőnek tartott alapanyagot, hozzá sem fogott az ételhez. Ahogy ő hámozza, a főtt krumplit nem hámozza úgy senki. Azok a finom, kidolgozott mozdulatok, most is látom magam előtt, közben elegánsan kortyolt egyet kedvenc vörösborából, majd folytatja a főzést. Nagyon régen találkoztam vele, azt hiszem itt az ideje:) Ennyi „Proust” után, íme a recept:

A tojást, a krumplit meg-főzzük, kihűtjük, karikára vágjuk. A tepsiben egymásra rétegezzük a krumplit, a tojást, kolbászt, meglocsoljuk tejföl/kefir keverékével. Addig folytatjuk, amíg tartanak a hozzávalók, krumpli legyen a záró réteg, és bőven gazdagon locsoljuk meg tejföllel. Friss házi céklával, savanyú káposztával fenséges.

Ui. Speciel mi sima mezei lecsókolbásszal vagy virslivel is szoktuk csinálni, és semmi baj nincs vele 🙂 és mi ki szoktuk vajazni a jénait pakolás előtt. Ja, és csak ennél a kajánál követem el a vétkek-vétkét, és a tejfölbe teszek egy kis vegetát… Mea culpa…. 🙂 A.

Oroszlán királylány miután oroszlán mancsát színesre fényezte, késő esti órán beugrott a Lidl-be. Rám telefonált, hogy szép gesztenyét talált mit szólnék hozzá, de még nem sütött soha, mondtam, hogy én sem, de kaland az élet, próbáljuk ki. Annyit tudtam a dologról, hogy be kell áztatni. Így is történt 1 napra hideg vízbe beáztatta.  Már teljesen reményét vesztette, hogy másnap sikerül összehoznunk a gesztenye partit, de végül minden megoldódott. Még a dráma nagy királynője is szabaddá tette magát, így felállt a régi klasszikus csapat. Megbeszéltük, hogy senki nincs ráhangolódva igazán még az ünnepre. Koszorút is kellene készíteni, de még ráér, ötletünk sincs, és egyáltalán. Én ezalatt bevagdostam a gesztenyét, ez sarkalatos pont. Van, aki az X bevágásra esküszik, van, aki a párhuzamos metszésre, most már én is tartozom az egyik táborhoz, a párhuzamoshoz:)) A gesztenye két oldalát vágjuk be, úgy tegyük az előmelegített sütőbe ez most 7-es fokozat volt. Takarjuk le, fóliával 15-20 percre, majd vegyük le, a fóliát 6-8 percig süssük tovább.

Elkészültünk. Mire kezünket melegítve hűtöttük a gesztenyét, kortyoltuk a mézes málna teát, azon kaptam magam, hogy azt tervezzük milyen dekorációt fogunk készíteni, mikor és mit fogunk főzni a karácsonyi vacsoránkra. A sülő gesztenye illata, a tea, vagy mindkettő ráhangolt minket az ünnepi készülődésre.

Anna nagy kedvence ez a süti, anya receptje szerint. Romantikus hangulatot idéz olyan teázós, forró csokis, csajos délutánra való.  Nekem Jane Austin regényeinek hangulatát idézi, a Büszkeség és balítélet című film jutott eszembe, miközben majszolgattuk:) Nagyon hamar elkészül tokkal vonóval 40 perc. Nem túl édes nem szárad ki, olvasztott csokival, eper lekvárral, gyümölccsel, tejszínhabbal tálalhatjuk. Igazán finom és jól szállítható.

tojás sárgáját  porcukorral fehéredésig keverjük, hozzáadjuk a darált diót és a reszelt banánt tojás fehérjét kemény habbá verjük, hozzáadjuk a szitált lisztet és a két masszát összekever-jük kikent, morzsával megszórt formába tesszük előmelegített  közepesen meleg 180 fokos sütőben megsütjük.



www.microplane.com



Emlékeztek, megkérdeztük tőletek, milyen vaslábast vegyünk – és maradtunk a Le Creuset-nél, csak még várunk, hogy valami szuper akció formájában jöjjön velünk szembe. Addig is Maja meglepett egy 4db-os Mini Cocotte készlettel – a héten majd találkozhattok a kis cukikkal, csináltunk bennük sütit. Szóval tudunk rajongani szép edényekért, fűszerekért és persze ételekért – bár macarónilag még mindig nem vagyunk meggyőzve, a Mammutban tett kóstolónk elég kemény sokkot okozott mindkettőnknek… A papa és a mama alapvetése az, hogy jó eszközzel jobb dolgozni (ezért a papa nem hagyhatja el a konyhámat pl. késélezés nélkül, de anyósom is mindig kihasználja az alkalmat, hogy megéleztesse az övéit is a papával, aki nagyon látványosan forgatja a késélezőt ám :)). Bazi nagy közhely, de azért ha a kezedbe kerül egy jó szerszám, azt gondolod, na, ez bevált, használod egy ideig, aztán kezedbe kerül egy még jobb – igenis érezhető a különbség. Így jártam én a reszelőmmel. Évekig egy Fackelmann reszelőm volt, amit szerettem, szerecsendiótól kezdve, citromhéjon át csokiig mindent reszeltem vele. Igaz, hogy volt, hogy majd agylobot kaptam – pl. citromhéjnál – különösen így a karácsonyi sütések dandárjában, de még mindig jobb volt, mint anyósom ezer éves 3in1 reszelje (egy lapon van az uborka, a csepp formájú és az apróbb almareszelő egy decens kis műanyag kerettel körbevéve), amit múltkor volt szerencsétlenségem kipróbálni, és csak az udvariasság tartott vissza, hogy egy laza föld körüli pályaívet követően ne a kukában landoljon. Hallottunk mi is persze rengeteget a Microplanekről – valamelyik adón, talán a Fem3-on ismételnek ezer éves Stahlokat, és neki már akkor volt…-, de messziről jött ember, meg létezik az az összeg, amiért korpás az ember haja ugyebár… Aztán böngészve a Microplane honlapját elég jutányosan lehetett az univerzális reszelőkhöz hozzájutni, így egy életünk, egy halálunk, bevásároltunk. Átnéztük, hogy a mi főzési igényeinknek melyik a legszélesebb körben használható reszelő, és a klasszikus sorozat “Zester/Grater” reszelője mellett döntöttünk. És Kriszta barátném amerikai kapcsolatait bevetve Izraelen keresztül megérkezett a csomag. A CSOMAG.  A kicsikékkel. Azonnal kipróbáltuk mindenen, ami a kezünk ügyébe került.  Megpróbálok visszafogottan írni. Jó. Kumma jó. ANYÁM, MIÉRT NEM VOLT NEKEM EDDIG ILYENEM?! Mindent reszel. A citromhéj 1,2 mp., a szerecsendiót csak hozzáérintem, a félkemény sajtok ripsz-ropsz (szép hosszú szálakban reszeli), a parmezán meg sem kottyan, a csoki is álom. Imádom, és oda vagyok érte. Az ötlet a fáma – meg gondolom az amerikai marketing gépezet – szerint egy kanadai háziasszony agyából pattant ki, aki végső elkeseredésében a férje ezen cég által készített, famegmunkáláshoz használt szerszámait kezdte használni a konyhában még a 90-es évek elején, ami olyan jó ötletnek tűnt, hogy ma már a világ minden részén a jó reszelőt Microplannek hívják. Használatnál figyelni kell, mert tényleg éles! A mosogatását ki kell tapasztalni – lehet kapni széles fejű változatot, de szerintem a különbség tényleg csak a karbantarthatóság, annyival meg nekem nem ér többet, – de ettől eltekintve leborulunk a nagysága előtt. Jön a karácsony, a nyolcvanharmadik pulcsi és a decens textilzsebkendő készlet helyett kérjetek ilyet – megéri 🙂