Anyósom avokádókrémje

Az gondolom eddig is kiderült, hogy anyósom szeret újítani, próbálkozni a konyhában. Azt viszont nem mondtam, hogy latin-magyar-orosz szakos középiskolai tanár volt… Hihi… Amikor én ezt először megtudtam, a víz levert… Csak az a csúf előítélet munkált bennem, de mára tényleg minden elvárásomat felülmúlja 🙂 A mellékelt nem valami fényesen sikerült képen az egyik reggelink van, ami Dóra végül csak simán kukoricásra sikeredett palacsintájából felejtődött ki.

Az avokádó babféle haszonnövény, a közép-amerikai indiánok elég régóta termesztik. A benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak jó hatással vannak a szívre, az erekre és csökkentik a koleszterinszintet. Aki avokádó krémet készít, a héját (a húsa felőli oldalról persze…) húzogassa az arcán pár percig,  nagyon jót tesz a bőrnek (érzékeny bőrűeknek is). Ilyenkor télen friss zöldség-gyümölcs éhínség idején a kicsiknek is adható (akár magában is, lényeg, hogy érett legyen, így sok fog sem kell hozzá), de lágyít…. Amúgy főzéshez mindig érettet használjunk – amennyiben csak zöldet kapunk, no para, tegyük egy banán mellé egy zacsiba, és ripsz-ropsz megérik.

Az avokádókrém – leánykori nevén guacamole – egy teljesen ízlés szerint elkészíthető kenőcs, ami sima pirítóson az igazi, de mártogatósnak tortilla chips mellett is megállja a helyét. Előételnek is finom. Én az avokádót amúgy pirítóson, tea vajjal minden nélkül fél centis szeletekre vágva szeretem, de anyósomé sem volt rossz…

Az avokádókat villával rusz-tikusra (darabosra) törjük, ízlés szerint hozzáadagoljuk a többi hozzávalót, összekeverjük, kicsikét hűtőbe tesszük, és kész is. Mártogatóshoz turmixoljuk a hozzávalókat (anyósom tumixolva szereti kenyérre is). 

Ha nagyon nincs időnk főzni, vágjuk  nagyobb darabokra az avokádót (fejenkét kb. egyet), pirítsunk diót/fenyőmagot, vágjunk petrezselymet, fokhagymát, az egészet forgassuk be enyhén olivaolajos penne tésztába, a tetejére parmezán sajt, és a lábunk nyomát is megcsókolják 🙂