A mai napon lezárult a párbaj harmadik fordulójával a verseny. Nagy élmény volt! Remek embereket ismerhettünk meg, sok-sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, remek recepteket tanultunk, jó alapanyagokból főzhettünk. Köszönjük a lehetőséget! Szóval, NYERTÜÜÜÜÜNK!!! 276-230 arányban a FÜGE csapat nyerte meg a versenyt. A csapat tagjai: Havas Dóra, mint Füge hadvezér, Béres Betti kisasszony, Szabó Orsi tündérkirálylány és jómagam! Emlékeztetőül a fotók!!!

Köszönjük minden lelkes rajngónknak a támogatást, a figyelmet és a szeretetet, ami tényleg átjött!!!

Mint írtam a http://diobisztro.blogspot.com/2010/12/advent-negyedik-angyala-lila-ruhaban.html a mai nappal elértük az év legmélyebb pontját a csillagok szerint és lehetőségünk van, újra nekivágni újult erővel az évnek.

A lencsemágia a következő: “A téli napforduló idején 3 napig érdemes lencsét fogyasztani (melyet mi magunk főzünk szívünkben szeretettel!). Minden nap legalább 7 kanállal, ha lehet a déli órákban. A lencse elfogyasztása legyen külön SZER-TARTÁS, azaz csendben, befelé figyelve, gyertyafény mellett végezzük. Az első nap (dec. 22.) az anyagi bőségre és a fizikai egészségre gondoljunk, a második nap (dec. 23.) lelki, a harmadik nap (dec. 24.) pedig szellemi áldást kérjünk az Égiektől! Így fog szerencsét, bőséget és szépséget hozni mindhárom szinten az életünkben a lencse varázsa a következő időszakra.  “

Ha már így alakult ne maradjuk ki a jóból, a MI mágikus lencsénk, 3 napra 4 embernek, és a barátainak:

A lencsét 4 órára beáztatjuk. Az áztató lében feltesszük főni, hagymával, fokhagymával, fűszerezzük, mindent bele!!!

Amikor elkészül a megolvasztott libazsíron megpároljuk a fokhagymát,  tovább pirítjuk a lisztettel, kinek kinek ízlése szerint én nem szeretem túl sűrűn, tehát vékony rántást készítek. Beleteszem a piros paprikát, tejfölt, mustárt, felhígítom a főzőlével, kiegyenlítem a hőmésékletet, hogy nem legyen csomós amikor összeforralom, és cukorral ecettel beállítom az ízeket. Elkészültünk.

A legjobb az egészben, hogy együtt főztünk, mindenki belefőzte a saját bőség iránti szenvedélyét, a későbbiekben beszámolunk, hogyan működött a dolog, minden tőlünk telhetőt megtettünk, ezt bizton állíthatom 😀

A hétvége mondhatni, szokatlanul nyugisan indult. Le voltunk eresztve, esett a hó 2-es vér nyomással pörögtünk, és már nem volt az a kávé, ami javított volna a helyzeten. Elfogadtuk. Ez van. Annyi energiánk még volt, hogy legalább fejben, na jó papíron is leírjuk, mit akarunk sütni. Amikor a 6 féle süti került a papírra, már sejtettem, hogy fel fogunk pörögni. Azért nem csak sütivel él az ember, így gyorsan összedobtam egy borsólevest, egy tésztát, ami gnocchinak indult, és egy leveles tésztába göngyölt sonkát, mint valami sós íz a sok édes kóstolása mellé. Amiről már korábban is írtam. http://diobisztro.blogspot.com/2010/11/leveles-teszta-szinre-lep-edes-es-sos.html

Az arrabiatához, egy ízemlékem kapcsolódik. Volt egy aranyos lány, akinek a férje, vendéglátózott anno 20 éve hobbiból, de tényleg 😀 … egyszer főzött nekünk egy ilyen tésztát, úgy, ahogy ezt csak egy pasi tudja. Azóta ő már nem él, de íz amit akkor megalkotott ma is bennem él. Már kísérleteztem a reprodukálással, jól sikerült, de ebben az ízben amit most összehoztam, visszajött a pillanat, az a délután, az a hangulat a hangja… minden. No… nem szomorú ez a történet, mindössze jó, hogy az emlékek ilyen összetettek, íz, illat, hang, mosoly, íz hmmmmm…nem is sejtjük, mikor melyik válik fontossá.

Szóval gnoccit akartam, de nem volt túl praktikus, mert a nap folyamán felbukkanó, véletlen látogatók száma folyamatosan emelkedett, és nem lett volna olyan finom hidegen, ezért a tészta mellett döntöttem, egy jófajta olasz fusili forma mellett.

Fogtam 1 doboz paradicsom konzervet, nem sűrített, nem ízesített, egészben vannak benne a paradicsomok.

Olíva olaj, vaj keverékén megpároltam a hagymát fokhagymát, ráöntöttem a paradicsomot, és szép lassan főztem, mikor kezdett sűrűsödni és érzésre majdnem sok vodkával meglocsoltam, hagytam elpárologni az alkoholt, só, kicsi cukor, bors, chili, oregano volt a fűszerezés.

A tésztát közben megfőztem al dente, ahogy azt illik, ráöntöttem a szószra, úgy hogy szűrő kanállal szedtem rá a tésztára és a főzőléből is csöpögött bele, ez Jamie szerint autentikus, hát akkor legyen így 😀

Megszórtam egy kis bazsalikom, petrezselyem keverékével!

Igazán jól sikerült, a 30 perces limiten belül maradtam, az elkészítést tekintve.

Igen, már itt tartunk egy hét múlva javában karácsony!!! Az ünnepkör negyedik angyala lila ruhában érkezett és lantot tartott a kezében. A várakozás, az eljövetel hete, érdekes égi eseményeket tartogat számunkra telihold lesz kedden, 21-én, majd karácsony napján már fogyó hold. Mit is jelent ez? Alkalmas az idő arra, hogy elengedjünk dolgokat, melyek már nem tartoznak a mindennapjaikhoz, hogy nem együk túl magunkat, hogy új periódust kezdjünk az életünkben. A barátosnékkal mi ezt az időt, a téli napfordulót lencse “mágiával” ünnepeljük 3 napon át délben 7 kanál lencsét eszünk, azzal a gondolattal, hogy a szellemi, lelki, fizikai, bőség köszöntsön be az életünkbe, ez a szokás majdnem megegyezik a szilveszteri hagyománnyal, annyi különbséggel, hogy nem a naptárt, hanem a természet változását követjük figyelemmel. Tavaly én főztem a lencsét, és azt gondoltam, ez a hét kanál mondjuk egy teáskanálnyi, csak éppen az íze végett. Amikor eljuttattam mindenkinek az adagját, mindenki megköszönte, de senki nem szólt semmit. Aztán telt múlt az idő, egyszercsak valaki megjegyezte, hogy tök jó volt az a lencse, amit küldtem, csak azt nem értették, miért olyan keveset :DDD Szóval holnap ipari mennyiségű lencsefőzeléket fogok készíteni, jófajta kis füstölt kalbásszal, fokhagymásan, kicsi rántással, vagy habarni kell nem is tudom, de tejföl is lesz benne, majd beszámolok képekben is 😀  Szóval az angyal lila ruhája a szellemre való odafigyelésre hívja fel a figyelmet. A negyedik héten vagyunk az adventi ünnepkörben, az év legmélyebb, legsötétebb részén, ilyenkor a pozitív erők, viszonylag gyengék, az ellenerők viszont a erejük teljében vannak. Mit is jelen ez? Nagyon könnyen konfliktusba tudunk keveredni, nagyon nem tudunk a másikra figyelni, nagyon nem tudjuk a bennünk lévő jót aktívan működtetni, el vagyunk a saját kis világunkban, nagy magány és elszigetelődés élményt tudunk megélni. Az angyal arra a pozitív energiára hívja fel a figyelmet, ami nem más, mint a szeretet, ami nem más, mint odafigyelés, figyelem, önmagunkra, a másik emberre. Ez az energia az, amely mindig jelen van, de sokszor nem élünk vele. Az út a lélek számára ezen a héten, még mindig BEFELÉ és LEFELÉ vezet.

A lila angyal körülvesz bennünket a szellem energiájával, mutatja az utat FELFELÉ, és KIFELÉ, de ezen a héten csak megfigyelőként van jelen, ha nagyon elkeserednénk nyugi, akkor közbelép 😀

Remélem mindenkinek sikerül kibányásznia magából, valamit, ami ajándék lehet a másik ember számára. Nézzük tudatosan szembe a negatív tulajdonságainkkal, keressük a félelmeink okát, még mindig BEFELÉ és LEFELÉ vezet az út. Remélem sok kincset találunk, amit 24-én meg tudunk osztani másokkal, és azt követően mindennap, életünk hátralévő napján. A jelszó: BEFELÉ, és LEFELÉ!

Emlékeztek? Szántódpusztán, egy öreg cigányasszonytól tanultam meg palacsintát sütni 14 évesen, és úgy gondoltam, palacsintasütésben verhetetlen vagyok (meg persze Betti). De ma a papa rám cáfolt, mert olyan palacsintát rittyentet, hogy üresen elfogyott a fele, a másik fele meg csak azért nem, mert a papa tettlegességet ígért, ha legközelebb csak a palacsinta közelében meglát… Ilyen szigorú is tud a papa lenni 🙂 Én a palacsintát amúgy érzésre csinálom, azaz veszek 1 kg lisztet, 2-3 tojást, kicsi tejet, kicsi cukrot, és szódát. És nem verem robotgéppel vagy habverővel a tésztát, hanem kikavarom. És teszek bele olajat, hogy a sütésnél már ne kelljen. De ezt is idén kísérleteztem ki magamnak. És én nem teszek bele sütőport, de sót igen. Szóval az enyém más, és mindent érzésre adagolok. De a papáé azért a legtutibb….

Habverővel csomómentesre eldolgozzuk a tésztát (azaz először a száraz hozzávalókhoz a folyadék kb. felét adjuk, elkeverjük csomómentesre, és csak utána jön a folyadék másik fele), és annyi vizet teszünk hozzá, hogy kicsit sűrűbb, de folyékony tésztát kapjunk. Olajon kisütjük. Kakaó, lekvár, túró stb. – kinek ízlése szerint 🙂

Ui. apai nagyanyám gutaütést kapott volna, ha meglátja, hogy a papa 3 tojást tesz a palacsintába – ő egy darab tojásból kis zsírral csinált ugyanennyit vas palacsinta sütőben. Olyan vékony volt, mint semmi más. És az íze…. Verhetetlen. Azért a háborús öregek tudtak főzni, na 🙂 Mégha úrilányok voltak is, és apácák nevelték őket 🙂

Mindig tudtam, mikor főzött anya, és mikor apa grízgaluskát a levesbe. Anyáé betonkemény volt, lazán elment volna önvédelmi eszköznek. Apáé viszont puha, omlós. Amikor a mamáé is ilyen lett, rögtön gyanakodni kezdtem, hogy a papa keze volt a dologban, és általában bejött a sejtésem. A mamának nincs türelme méricskélni, nagyjából rakja össze a grízgaluskát, a papa viszont tutira megy: amit lehet jól csinálni, az legyen jó. ÉS tudja, hogy én élek-halok a grízgaluskáért (meg a vajasgaluskáért és a májgombócért), a többi levesbetét elmehet tőlem katonának. Kornél ebben nem rám ütött ugyebár, mert kis piros lábasból nagykanállal falja a csigatésztát rogyásig. A mai poszt adózás a papa tökéletes grízgaluskája előtt.

Még nem voltam ilyen találkozón és nem vettünk részt  a Dió Bisztróval a játékban sem. Ennek egyszerű oka van, viszonylag újak vagyunk a GB táborában. Igaz, már korábban is olvastuk, főztük a recepteket, de élőben, igaziból még nem találkoztam más hasonló a főzés szenvedélyével megáldott, írni tudó, és a fényképezőt is használni tudó társakkal, akik nagyon kreatívak.

Elérkezett a szombat, mi “Ági főz” c. blog tulajdonosának készítettünk ajándékot, amit már a hét elején átadtunk, hiszen szumma 3 gyerek, munka, utazások, kötelező megjelenések közepette nem egyszerű az élet, de annál izgalmasabb:)) Szerencsére egészen jól egymásra találtunk már kedden, Ági egy nagyon édes, két gyönyörű tuti pasi anyukája. Ír, főz, gyereket nevel, jön-megy, szóval egy igazi belevaló csaj! Nagyon örültünk a találkozásnak.

Szóval szombat. Nagyon készültünk Annával, délelőtt frissen össze raktuk a batyubavalót, Anna kimenőt kapott a családtól  szülinap okán a férjurával, így ők romantikáztak, én képviseltem a bisztrót. Háááát azért izgultam!!! Ennyi ismeretlen ember, mit mondok majd, miről beszélünk, elfogadnak, vagy már egy összeszokott társaság??? Így mentem fel a lépcsőn, de minden rendben volt. Helyesek voltak, ott volt a mankó a társalgáshoz a kaja, ki, mit hogyan készít, mit hozott, melyik blogot írja stbstb….

Nagyon jól sikerült, külön köszönet a szervezésért DR PEPPER-nek, nélküle nem jött volna össze ez a találkozó. Mi is kaptunk ajándékot, csupa-csupa cukiságot, új ruhát a muffinunknak, mérőkanalat ami mágneses (na, mit szóltok:D) és kiszúró formát nagyon jópofa.

Remélem nem hagyjuk elhalni ezt a remek kezdeményezést! Jövőre veletek ugyanitt!!

Néhány fotó a teljesség igénye nélkül a felvonultatott finomságokból.

A lazac fogyasztása túlmutat a látszólag sznob étel kategórián, nem kell nagy mennyiséget egyszerre megvásárolni, kivétel, ha akcióban kapunk, mert ragyogóan fagyasztható. A rendszerességen van a hangsúly a fogyasztásában. Jót tesz a bőrünknek, a vérnyomásunknak, javítja  a vérzsírszintet, kedvezően befolyásolja az allergiás reakciókat, a daganat képződést is gátolja. Ti tudtátok, hogy a cápák soha nem lesznek rákosak?
…..és azt tudtátok, hogy egy kifejlett lazac példány 150 cm és 36 kiló is lehet? Szóval nem a méret a lényeg, de mégis, a lazac egy túlélő típus:D

Az angyalok, 1 négyzetméter-re jutó jelenléte mostanság igen nagy 😀 Sok dolguk van, nem kizárólagosan a kará-csonyra való tekintettel, ha-nem azért is, mert a gyorsu-ló időben a feladatuk jelentő-sen megnőtt, az idő minősé-ge megváltozott. A dolgok, az események élesen ketté-válnak egyre többen élünk meg eseményeket, érzéseket túl fekete, túl fehér, túl sötét és túl világos dimenzióban. 

Az egó tombol, őrült rohanásában a szív és a lélek nem bírja követni. A fény, amit ennek a hétnek az angyal közvetít, arról szólna, hogy az egó fékevesztett lovait megzabolázza, a szívünket gondolkodásra bírja, hogy a lélek tisztán tudja tükrözni szellemi mivoltát. A sötétség nem más, mint a fény hiánya, és a  sötétségből mostanság kijut nekünk, nem lehet egy szavunk sem. De ezen a héten, legalább vegyük észre, ha sötétben tapogatózunk, ha nem látjuk tisztán az érzéseinket, ha nem halljuk meg az üzeneteket, amivel próbálnak segíteni a fény angyalai.  

Szerezzünk magunknak napi 15 perc csöndet, 15 percet levegőn, amíg természetes fények vannak. Igyunk valami kedvünkre való, együnk egy finom valamit, bármint, legyünk bátrak mutassunk meg valakinek bárkinek egy olyan érzést, amit eddig még nem! (de összevissza, nem ér!!! legyünk tudatosak, figyeljünk oda, érezzük, meg mivel tudjuk, a másik ember sötét napját kifényesíteni)! Legyünk mi magunk angyalok!

Nálunk már nem annyira fogy a bejgli – ma 37 éve eszem minden nap, és igaz, hogy évente csak kétszer (mert nálunk novemberben egy idő óta a mama próbabejgli-sütést csinál, tuti ami sicher alapon), de ma valahogy már nem hoz annyira lázba. Ráadásul régen a mákoshoz oda sem szagoltam, most meg inkább az ízlik, a diósat hanyagolom. Anya hagyományos zsíros tésztás bejglit süt, Dóra anyukája inkább kalácsosat, Kati nénié a kettő között van. Anyáéból kijön a töltelék – Isa szerint nem is érti, anyukám minek strapálja magát, tegyen oda 1-1 kg tölteléket, oszt’ annyi, mert a mama nagyon vékonyra hagyja a tésztát (kb.  fél cm), és rengeteg tölteléket (kb. 1,5 cm) rak bele. Anyósomé decens, kicsi, formás, kezelhető, Dóri anyukájáé meg szerintem almásan sokkal finomabb. Szóval nem egyszerű az élet bejgli fronton. És ugye én idén már ettem próbabejglit, és valahogy nem ácsingózom utána megint (itt http://diobisztro.blogspot.com/2010/12/aranyheti-menusor-es-bonusz-gesztenyes.html láthattátok is, hogy csak 2-2 kis decens bejglivel számoltunk annyi rengeteg (min. 7) emberre), ezért elkezdtem alternatívákat keresni. Az első ez volt, amit a Stahl téli számában találtam: egyszerű, és jópofa. Kisebb logisztikai problémám adódott, mert az egyik zacskó dióm, meg a mákom is leavasodott a hűtőben, így a szupertartalék diómból csináltam diósat, de az eredmény így is finom lett. A mákoshoz az ízesítőket, illetve a tejet le kell felezni (a mennyiséget), és a 7,5 dkg mákot fél liter tejjel kell leforrázni. A többi ugyanaz.

A diót – mert lusta vagyok, és a rest kétszer fárad – kávédarálón ledaráltam, és minden bajom volt…. Legközelebb előveszem a cuttert… 4 ek tejet felmelegítettem a mikróban, a gyümölcsöket késsel apró darabokra vágtam, kikapartam a magocskákat, és mindent összekavartam. Hagytam magam kísérteni, és tettem még hozzá tejet (mármint a 4 ek helyett 6ot tettem bele), de nem kellett volna, mert felbugyog sütés közben, kifolyik a szélére, és nem adja ki olyan szépen a kosárka formát majd. Fogtam egy 8 cm-es kör alakú kiszúrót, és a cakkos végével 12 db kört szúrtam ki a tésztából, amiket egyenként beletettem a kivajazott muffin-sütőmbe, és kosárka formára igazítottam benne, majd rákanalaztam a tölteléket – kiskanalat használj, mert a nagykanállal eladagolhatod magad, mint én tettem, és az utolsó kettőre már a többiből kellett összelopkodnom a tölteléket. A maradék tésztából tehetünk a kosárkákra mintát, illetve félbevágott diót díszítésként. A tésztát tojásfehérjével kenjük meg ha teszünk a tetejére (én tejjel kentem, és fehér maradt). Előmelegített  180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöttem őket. Mivel a töltelék nálam kibugyogott, ezért még melegen késsel körbevágtam a kosárkákat, megvártam míg meghűlt, és utána szedtem ki őket a formából. Tegnap az utolsót el mertem venni István tányérjáról. Azóta nem beszél velem…. 🙂