Összejárunk a lakóparkban a csajokkal-férjekkel-gyerekekkel. Általában nálunk vagyunk, de Sacit most meg-szállta a jólélek, és nála ran-dalírozhattunk – a nővérem szuper minimál lakásának a rendje vetekszik Saciék laká-sáéval, pedig ott is van egy lassan három éves leány-gyermek – én ilyenkor mindig megemelem a kalapomat, mert ők ezt olyan lazán csinálják, én meg széjjel takarítom magam… Az összeröffenés apropója Saci féle, széles metélttel készített vargabéles volt, de az oldalvizeken beevezett a rakott zöldbab is, mert Saci kicsit túlméretezte maguknak a vacsorát. Aztán persze ottfelejtettem a receptet, de volt olyan drága – mert szeret, azt mondta, pedig dehogy, csak nyomtatásban akarta látni a jó kis receptjét :)) -, és utánam küldte, így megosztom veletek  is. Gyors ebéd, és tényleg nagyon finom – a rakott kelre hajaz, így aki azt szereti, ezt is gyorsan összerakja…

Sós vízben puhára főzzük a babot, és külön megfőzzük a rizst. Amíg ezek készülnek, közben elkészítjük a pörköltalapot egy sperpenyőben: olivaolajon megpároljuk az apró kockákra vágott lila hagymát hozzáadjuk a bacon-t és pár perc múlva a darált húst – sózzuk, borsozzuk, majd ha lesütöttük, megszórjuk pirospaprikával (tehetünk bele, egy fél ek. gulyáskrémet is). Ezek után felöntjük 2 dl vízzel, és hagyjuk főni, hogy pörköltnyi szaftja maradjon. Amint kész a rizs, összekeverjük a hússal.

A 3 tojást összekeverjük a tejföllel és a tejszínnel. Kivajazunk egy jénait és a bab felét beletesszük, a tojásos tejföl felét kanállal rácsurgatjuk, hogy mindenhová jusson, majd rá a rizseshúst, és újra a babot, majd a megmaradt tojásos tejfölt, és gazdagon megszórjuk sajttal. 175 fokon 30-40 percig aranybarnára sütjük.

Ha valaki tud vékony fiókba való evőeszköztartót, jelezze, mert szegény Saci lakásának ez a fiók az Achilles sarka :))

A profiterol ugyebár a mi szuper képviselőfánkunk rokona, mert mindkettő ún. égetett, azaz magas hőmérsékleten sütött tészta. Ez az a recept, ami nem az olyan individualista főzőnők, mint pl. én meg az anyukám (azaz mint az anyukám és én) terepe, mert ezeknél szigorúan be kell tartani az alapreceptet. Mármint a tésztánál – a tölteléknél aztán szárnyalhat a fantázia. Én életemben először Pesten, a Duna Plázában már majd 10 éve ettem egy Gelato del Corso nevű helyen – megvan vajon még? – profiterolt, és mondhatom, a rabjává váltam. Akkor még a hely tulajdonosától is kikuncsorogtam a termelő címét – valahol a Bécsi út környékén volt -, és több családi ünnepre hozattunk onnan profiterolt. Azóta, ha nagyon megkívánom, a Sparban szoktam venni – nem rossz, de azért az a másik (mint Poldi bácsi az Égig érő fűben – “Az a gyep, az a szép zöld gyep….” :))) az jobb volt. 

Aztán a múlt héten a nővérem (aki tulajdonképpen az unokanővérem, de olyan, mintha az igazi nővérem lenne, és amúgy is mindig szerettem volna középső lennni), aki nem Muci, hanem Juci, de mi Mucinak hívjuk, amit ő valószínűleg utál, meghívott minket ebédre, és akkor igen…, profiterolt csinált desszertnek! Ő nagy mákosguba meg paprikáscsirke mágus, de innentől a profiterol felkent papnője is. Mellékelem a fotókat, meg a receptjét annyi kiegészítéssel, hogy amennyiben a fotón lévő tálcán feliratokat láttok, az nem a véletlen műve: felcímkézte a lelkem a tálcákat, hogy tudjuk; melyik mivel van töltve…. Volt vaníliás-tejcsokis, vaníliás-keserű csokis, vaníliás-étcsokis-mascarponés meg fehércsokis-tejcsokis – nekem az első ízlett a legjobban, így annak kértem el a receptjét. Hát nem édes?? :))

A vizet a főzőedénybe öntjük, hozzáadjuk a vajat, a sót és felfőzzük az egészet, ügyelve arra, hogy ne forrjon hosszan. Az átszitált lisztet egyszerre adjuk hozzá, és keverjük ki gyorsan. Fontos, hogy a folyadékot a liszt teljesen magába szívja. Addig dolgozzunk, míg a tészta tökéletesen egynemű és csomómentes lesz. Főzzük a tésztát közepes lángon, míg enyhén sercegve el nem válik az edény falától és aljától. Terítsük szét a tésztát egy széles tálcán, hogy hamarabb lehűljön. Szedjük a még langyos tésztát egy tálba, és dolgozzuk hozzá a tojásokat egyesével egy dagasztófejjel ellátott dagasztógéppel. A tésztának egy sűrű krémre kell hasonlítania.

Töltsük a kész tésztát egy habzsákba – cső nélkül nyomjuk ki -, és formázzunk vele apró fánkokat egy kivajazott sütőlemezre, egymástól egyenlő távolságra, majd előmelegített sütőben 180 fokon 25 perc alatt süssük meg 

Egy főzőüstben  a tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk az átszitált lisztet, és simára keverjük. A tejet felforraljuk a kettévágott vaníliarúddal. A tejet egy szűrőn át a tojásos masszára öntjük, és csomómentesre keverjük. A krémet lassú tűzön folyamatosan kevergetve lassan felforraljuk, vigyázva, hogy ne süljön le, ne csomósodjon össze, és ki se csapódjon. A forrás tartson legalább 3-4 percig. A krémet hűtsük le sűrűn kevergetve, nehogy megbőrösödjön.

Ha már a tészta és a krém is kihűlt, a fánkok alját kereszt alakban egy késsel szúrjuk fel (azaz készítsünk egy keresztet a süti aljába), majd a krémet vékony csövű habzsákba téve, töltsük meg a tésztákat.

A sárgakrémből kb. 250 g megmarad, ezt összekeverjük a gőz fölött megolvasztott csokival, majd a felvert tejszínnel. A fánkokat egyenként beleforgatjuk a krémbe. Egy lapos tálba tesszük, majd a tálat a hűtőbe.

A tölteléket készíthetjük felvert tejszínnel elkevert, rummal ízesített gesztenyemasszából is. A fehér csokis változat értelem szerűen fehér csokival készül 🙂  Különösen ekkora adag bazi munkás, de leborulnak majd nagyságod előtt :)) A tésztát (persze a krémek nélkül készítve ;)) töltheted sajtkrémmel is, és akkor egy szuper sós desszertet kapsz.

Az adventről szóló összefoglaló kapcsán elkezdtem körbe nézni, mi is történik körülöttem? Írtam az adventi angyalokról, ki jön, mikor jön, milyen színű a palástja, aztán kaptam egy emailt a témában, így kicsit körbenéztem magamban, mi a helyzet?

Az első angyal: azért jön, hogy meghallgassák az emberek.
Túl vagyunk az első vasárnapon, megvettük, elkészítettük az adventi koszorút, meggyújtottuk az első gyertyát. Hát…öööö, nálam ez ebben a formában elmaradt, de van egy megbízható adventi dísz, amit aktivizáltam, néhány kütyüt felszereltem, egy kis élő virágot beszereztem, a lakás nagyjából megvan, még fejleszthető:)

A karácsony még távolinak tűnik, messze van. Ez a hét még az átmeneté. A hírnök azt jelzi, közeleg az ünnep, ideje készülődni kívül-belül. Milyen ünnep közeleg? Erről külön tanulmányok születtek, én erről az archaikus hit-rendszert tartom szívemhez legközelebb állónak, amely arról szól, hogy a sötétségből elindulunk a fény felé. A lélek megkeresi a szív igazságát. Nem tartom igazán fontosnak a külsőségeket, de azt mindenképpen, hogy a Rudolf Steiner féle évkört valamilyen formában kövessük. Bármit teszünk, bárhogy tesszük, tudjuk, hogy mit miért. Számomra ez azt jelenti, hogy a tőlem telhető legegyszerűbb formában igyekszem belesimulni abba a természetes rendbe, ami tőlem függetlenül létezik. Használni a szimbólumokat, követni a szokásokat. Miért érdekes ez a ma nekem? Egy száguldó világban élünk, minden változást azonnal érzékelünk, minden eseményről azonnal értesülünk, minden következménnyel azonnal szembesülünk. Az idő múlását nem tudjuk megállítani, de az idő érzékelésével,  a változás érzékelésével a belső rendet fenn tudjuk tartani, vagy a nem rendet tudjuk érzékelni. Az angyalok persze nem szárnyas puttók és pufók, szárnyakkal rendelkező nem nélküli lények /bár sokszor hímnemben beszélünk róluk, az utóbbi időben sok nőnemű ábrázolással találkoztam, hiába új idők, új angyalok:))/. Jelenlétüket lehet érzékelni illatok, formák, hangok, érzetek formájában. A csönd, a fény, a zene, az illat jót tesz a figyelemnek.

Emlékeztek – amikor anyának akartam muffint sütni kiderült, hogy átmenetileg elveszett a szakácskönyvem? Mármint amiben gyűjtöm a recepteket. Kénytelen voltam másik külső segítséget kérni, de azóta hála felleltem a könyvet, és most megosztom veletek a receptet – mondom A receptet. A receptet évekkel ezelőtt egy fénymásolt papírdarabon lőttem az Ikeában, gondolom a muffinsütő promóciója akart lenni. Én amióta az eszemet tudom, e szerint sütök muffint, illetve ezt az alaptésztát variálom. Mivel a mama nagy muffin fun, ezért ma is sütöttem egy tepsivel, de tuti ami biztos – meg hogy nekem is meglegyen, ha legközelebb elhagynám a könyvemet – megosztom veletek az alapreceptet is. 

A hozzávalókat fakanállal összekeverjük, de nem dolgozzuk ki. Kapszlikat teszünk a muffinsütőbe, nagykanállal kiadagoljuk a tésztát, és 180 fokos előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük (tűpróba).